Ülök a nappaliban, illetve a néhai nappaliban, és azon gondolkodom, hogyan jussak el a babakenneltől az erkélyajtóig. Ha nem tudnám, hogy ez egy viszonylag normális család háza, akkor azt hinném, hogy valami katonai kiképzőtábor egyik bázisa, vagy egy illegális szemétlerakó. Tudom, ez így abszurd, hiszen a kettőnek első blikkre semmi köze egymáshoz, de kifejtem. Áll a baba… nem csak, hogy áll, de jááár!
Jaj, de édes ez a kicsi, milyen szép kis hurkái vannak! – halljuk gyakran dicsérően ismerősöktől, de biztos, hogy olyan jó dolog a babaháj? Bárdosiék legújabb videójukban azt fejtegetik, miért is van az országban ennyi elhízott kisgyerek.
Nézem a villamosmegállóban a várakozókat. Mindenkinek maszk van az arcán. A gyerekeknek is. Fiatal kismama babakocsival várja a villamost. A kisbaba arcát pelenka takarja.
Zsóka nevelő vagyok – így szólítanak. Immáron több mint két évtizede a Szent Ferenc Alapítvány munkatársaként dolgozom, 10 éve pedig kamaszokkal foglalkozom a csíksomlyói Szent István Otthonban.
Hagyomány kontra modernizáció, szokások és napi szükségletek. Egy komolyan megosztó témával jelentkezünk Bárdosiék legújabb vlogjában. Kíváncsiak vagyunk ezúttal az önök véleményére is, mit gondolnak: léteznek klasszikus férfi és női szerepek a családban?
