Egyedül voltam karácsonykor és egyedül leszek szilveszterkor is. Egyedül, de nem magányosan. Könyvek, zenék, filmek, emlékek és imák között hogy is lehet az ember magányos. Nem ment ez magától, sok mindenre rányitotta a szemem a találkozásaim és a tapasztalásaim sora.
Elveszíteni az egyetlent, a legkedvesebbet és a helyébe elfogadni valaki mást – emberpróbáló dolog. Hát még, ha az az ember még csak egy negyedikes kislány.
Ezt a régi történetet egy barátom emlékére idézem fel. Megszállott volt. Szembeszállt joggal, butasággal, érdektelenséggel, közönnyel. Egyetlen gyerekről sem engedett lemondani. Az élet árnyékos oldalán erős volt és áradt belőle a derű. Elment, időnek előtte. Talán, hogy segítsen odafönt az angyaloknak.