Kirepül a gyerek – hogyan engedjük el a kezét?

Szakértőnk szerint az egészséges elengedés nem azt jelenti, hogy “nehézség nélküli”, hanem azt, hogy őszintén és tapintatosan történik. Gyermekünk elengedése annak próbája, miként tudunk úgy külön lenni tőle, hogy nem szűnünk meg összetartozni.

– Életünk során több szakasz elkezdődik, majd lezárul: ezeket életciklusoknak nevezzük – kezdi Oláh Csilla gyermek klinikai szakpszichológus. – Jellemző és teljesen természetes, ha egy-egy életciklusváltás során az addig megszokott családi körülmények, hagyományok, kapcsolatok átalakulnak. Az egyik ilyen fontos állomás a gyermekek kirepülése. Ez a korszak igen sok nehézséget tartogathat: ilyenkor minden családtag arra kényszerül, hogy új alapokra helyezze magát, ugyanakkor ezzel együtt is képes legyen arra, hogy a korábbi életszakasz értékeit magával vigye a következő állomásra.

A változás az élet velejárója

"A gyermekek kirepülésével a családi rendszerben az addig állandónak hitt szerepek felborulnak."

– A gyermekek kirepülésével a családi rendszerben az addig állandónak hitt szerepek felborulnak, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az új életciklus a korábbiakhoz képest lemondásokkal jár. Ez a váltás szükséges is az egészséges egyensúly fenntartásához, hiszen csak a változni tudó család képes menedéket és érzelmi biztonságot nyújtani a jövőbe lépő családtagok számára. Természetesen sokszor érezhetjük úgy, hogy a változás nehéz, szorongató, esetleg túl korai, éppen ezért szükséges, hogy átéljük, megértsük és megtanuljuk kezelni a váltással járó érzelmeket, konfliktusokat. Előfordulhat, hogy a szülői identitást újra kell építeni, hiszen a szülőség már nem ugyanazt jelenti, mint öt vagy tíz évvel korábban, és a szülői feladatok változásával párhuzamosan előtérbe kerülhet a párkapcsolat újraszervezése is.

Sok szülő szívesen nyújtaná még a percet

A szakember szerint ez jellemzően az a korszak, amikor elérkezünk “életünk feléhez”, amely óhatatlanul számadásra és esetenként az életünk fontos területeinek megváltoztatására sarkallhat.

– Mindezt árnyalja, hogy a nagyszülők körülbelül ekkor lépnek abba az életszakaszukba, amikor már egyre inkább gondoskodásra szorulnak, így kézzelfogható közelségbe kerül a betegség, az elmúlás. Érthető hát, hogy sok szülő még szívesen “nyújtaná azt a percet”, amíg a jól begyakorolt, de már kinőtt szülői szerep tart. A klinikai gyakorlatban nem ritka, hogy olyan családokkal találkozom, ahol a kirepülni készülő gyermek marasztalása tűnik a családi biztonságérzet alapjának.

Figyeljünk oda egymásra

– A szülőket körülölelő szociális környezet nagy jelentőségű lehet, hiszen az emberi kapcsolatok képesek igazán gyógyítani, emellett pedig terepet biztosítanak az érzelem-megosztásnak, a tanulásnak és az identitás újraalkotásának. A hasonló életciklusváltáson áteső ismerősök, rokonok az érzelmi támogatás mellett mintát is nyújthatnak: megmutathatják, miként érdemes, illetve hogyan nem érdemes kezelnünk a saját élményeinket. Azt gondolom, hogy barátként és társként is akkor tudjuk a legtöbbet tenni, ha odafigyelünk egymásra és teret engedünk, hogy a másik is felfedezhesse és megélhesse a történések rá vonatkozó jelentését. Nagyon fontosnak tartom, hogy hitelesen és pozitívan kommunikáljunk egymással – ez igaz családon belül és kívül is.

Nem csak a gyermek nőtt fel, mi is változtunk

"Az új tevékenységek, hobbik nemcsak a magánytól való menekülés eszközei, hanem biztosítják az önmegvalósítás folytatását, a párkapcsolat felfrissítését és az új készségek tanulását is."

Csilla úgy gondolja, hogy ilyenkor az új hobbikkal való ismerkedés, valamint új célok kitűzése segíthet enyhíteni a gyermek távolléte okozta magányt.

– Ez az időszak arról szól, hogy felnőttként újra felfedezzük, kik vagyunk, mit szeretünk, és hogyan tudunk építően részt venni a saját és a számunkra fontos személyek életében. Amekkora mérföldkő a gyermek érkezése, ugyanilyen alapvető változásokat hoz a gyermek kirepülése is. Be kell látni, hogy a két váltás között eltelt években nemcsak a gyermek nőtt fel, de ugyanennyi idő telt el a párkapcsolatban és a személy egyéni életében is, tehát elkerülhetetlen, hogy egy-egy életciklusváltáskor újra kelljen rendeződni. Az új tevékenységek, hobbik nemcsak a magánytól való menekülés eszközei, hanem biztosítják az önmegvalósítás folytatását, a párkapcsolat felfrissítését és az új készségek tanulását is.

Fontos, hogy jól váljunk el egymástól

– Minden változás felemás érzéseket ébreszt, ám míg a gyermekek “felfelé”, addig a szülők lassacskán “lefelé” tartanak életpályájuk ívén. Sok fiatalt izgalommal vegyes szorongás fog el, ha arra gondol, hogy a jövőben önmagát kell eltartania, döntéseket kell hoznia, kapcsolatokat kell kialakítania és fenntartania. A gyermekek valamilyen módon mindig lojálisak maradnak a szüleikhez, időnként viszont olyan terhet hoznak tőlük, amely miatt inkább végleg szakítani szeretnének velük. Mindenesetre a családi kapcsolataik alakulása sokáig hatással van a gyermekekre és a szülőkre is, így a jó újraközeledés alapja a jó elválás.

Nehéz gyógyítani a régről maradt sebeket

– Annak, hogy egy szülő nehezen engedi el a gyermekét, több oka is lehet. Minden család a szülők saját származási családjainak értékeit és sebeit próbálja meg összehangolni magában, mindezt pedig tovább árnyalják az aktuális történések, a gyerekek sajátosságai, az élethelyzet, a történelmi és a gazdasági környezet. A család a maga sokrétű módján a túlélésre rendezkedik be. Ha egy olyan krízis, mint a gyermek kirepülése megrendíti a rendszert, akkor ott valószínűleg valamilyen elakadás van. Sokszor ezek az elakadások leküzdhetők, így a család erősödve továbbléphet. Ám előfordulhat, hogy a gyerek enélkül repül ki. Fontos, hogy a család biztonságot és örömöt jelentsen akkor is, ha időről időre újra kell definiálnunk a “biztonságot”, az “örömöt”.

Szintén szükséges, hogy gyermekünk már kiskorában érezhesse: az önállóságára és a sikerességére szükség van, hiszen az hasznos és szeretnivaló. Ilyenkor a fiatal felvértezve léphet a felnőtt életébe és bátran, felkészülten nézhet majd szembe azzal, ami rá vár. Ami pedig talán még fontosabb: bátran és felkészülten közeledhet ismét a szüleihez.

(fotó: Shutterstock, privát)