Nyugdíj után sem áll meg az élet!

A magány okozta depresszió, szorongás és ürességérzet megbetegíti a lelket és a testet egyaránt. Németh Orsolya Zsuzsanna pszichológus szakértőnk elmondja, miért fontos, hogy a munkából való kilépés után is közösségben maradjunk, és hova érdemes ilyenkor fordulni. Mindemellett tippeket is adunk a szabadidő kellemes eltöltésére.  

A társas magány is egyedüllét   

Németh Orsolya Zsuzsanna pszichológus felhívja a figyelmet arra, hogy a legtöbb pszichés probléma gyökere az elmagányosodás. A depressziós megbetegedés szorosan összefügg a magány érzésével.  

– A magány sérülékennyé és bánatossá tesz – mondja a szakember. – Többen az idő előrehaladtával elveszítik szeretteiket, házastársukat és magukra maradnak, de olyan is megesik, hogy bár fizikailag nem egyedül élnek, mégis magányosnak érzik magukat, mert az adott személlyel nem tudják megosztani az örömüket, bánatukat. A társas magány érzése legalább annyira fájó tud lenni, mint amikor valaki a gyakorlatban is egyedül él. A 60 év felettiek esetén nehézség az is, hogy az ember ebben az az életkorban egyre gyakrabban találja magát szemben az élet múlandóságával. A romló egészségi állapot következtében ismerősök, barátok, családtagok hunynak el, így sokszor kell megküzdeni a veszteséggel. Pontosan ezért elengedhetetlen, hogy legyen egy támogatói közeg, amely ezt a megküzdést segíti.   

„Ez egy új kezdet”  

A szakember Freud gondolatait idézi: „Az ember attól egészséges, hogy tud szeretni és dolgozni.” Kiemeli, hogy személyiségünk teljességéhez nagyban hozzájárul, hogy a munkában  hasznosnak és értékesnek érezzük magunkat.  

– Teljesen érthető, hogy amikor megválunk a munkától, elszomorodunk és elkezdjük feleslegesnek érezni magunkat. A váltás szintén nehéz része, hogy emberi kapcsolataink megváltoznak, rosszabb esetben véget érnek. Eltávolodhatunk azoktól a személyektől, akik akár hosszú évtizedeken át a mindennapjaink részét képezték, ismerték életünk különböző eseményeit és megéltek velünk olyan mérföldköveket, mint például a házasság, a gyermekáldás, az érkező unoka, és így tovább. Nem könnyű feldolgozni, hogy ez a munkatársakkal való napi kapcsolat megszűnik. Az idős emberek számára nehéz ilyenkor új kapaszkodót találni az életben, azokat pedig még inkább érzékenyebben érinti a nyugdíjba vonulás, akik különösen sok időt töltöttek munkával és kevésbé voltak hobbijaik, szabadidős tevékenységeik. A változáshoz ettől függetlenül mindenképpen érdemes úgy hozzáállni, hogy ez egy új kezdet és végre van lehetőség olyan dolgokkal foglalkozni, amikre eddig nem adódott lehetőség vagy nem jutott idő.  

Az élet nem ért véget  

– A közösségben való aktív részvétel pozitív hozadéka, hogy az idős ember érezheti: a nyugdíjba vonulással az élet még egyáltalán nem ér véget, továbbra is vannak lehetőségek és örömök az életben, a társas kapcsolatok pedig rávilágítanak arra, hogy nem vagyunk egyedül – folytatja Zsuzsa. – Mások is küzdenek hasonló problémákkal, gondokkal, egy adott korcsoportban való kapcsolódás során pedig egymás támaszai lehetnek a felek. Ugyanazon generációk tagjai hasonló nehézségeken mennek keresztül: a gyerekek kirepülnek, a házastárs esetleg elhunyt, elváltak, a közeli család más városban vagy külföldön él stb. A kölcsönös segítői kapcsolatok védőfaktorok a stressz ellen, így hozzájárulnak a pszichés jóléthez.  

Teremtsük meg az egyensúlyt  

– Közhelynek hangzik, de nagy igazság, hogy az ember társas lény. Alapvetően arra vagyunk berendezkedve, hogy az időnk egy részét másokkal együtt töltsük. Túlélésünket az segíti, hogy vannak barátaink, családtagjaink, akikkel meg tudjuk osztani életünk történéseit. Ezeket az örömforrásokat kell keresnünk és megtalálnunk a nyugdíjazás után is, arra ugyanakkor   törekednünk kell, hogy egyedül is legyenek olyan tevékenységeink, amelyekkel   töltődünk, kikapcsolódunk. Ez lehet főzés, keresztrejtvényfejtés, sorozatnézés, séta, kertészkedés. Tulajdonképpen bármi, ami segít megteremteni az egyensúlyt a közösség és önmagunk szeretete között, mert ha felvesszük a harcot a magány ellen, a bánat fele akkora lesz, az öröm viszont dupla akkora.

A csalad.hu igyekezett olyan kapcsolódási pontokat összegyűjteni olvasói számára, amelyek segíthetnek eligazodni az új élethelyzet útvesztőjében.  

Közösséghez tartozni jó  

Mint hajdanán a nőegyletek, manapság is működnek olyan klubok, amelyek egy adott célcsoportnak szólnak. Régióként és kerületenként több idősklub kínál lehetőséget arra, hogy minőségi időt tölthessenek el együtt a tagok. A különböző szabadidős tevékenységek lehetővé teszik, hogy új barátságok alakuljanak ki, miközben együtt hódolnak a már meglévő vagy akár eddig kevésbé ismert hobbiknak. A klubnapokon a többi között társasozni, zenélni, mozogni lehet, de gyakran szerveznek múzeumlátogatásokat és kirándulásokat is. Konkrét információkat a városi vagy kerületi önkormányzatok honlapján lehet találni.   

Mozgásra fel!  

Nem kell megválni az aktív mozgástól sem, hiszen a sportolási lehetőségek tárháza végtelen, és több olyan mozgásforma elérhető, amelyek kifejezetten idősek számára ajánlottak. Ilyen például a vízi torna, a meditációval egybekötött jóga, a gyógytorna, sőt, még ülő Zumba órákat is lehet venni, ha valaki a ritmusosabb edzést kedveli. A természet közelsége pedig különleges feltöltődést kínál, így a csoportos kirándulások, túrázások, belföldi és külföldi utazások is remek alkalmat adnak arra, hogy formában tarthassuk magunkat. A társas sportok legnagyobb előnye pedig, hogy a csapatban történő időtöltés erősíti a közösséghez tartozás érzését.  

Tegyünk jót!  

A másokon való segítés simogatja a lelkét annak, aki ad és annak is, akinek adnak. Keressünk olyan alapítványokat, egyesületeket, ahol megkönnyíthetjük a nehezebb helyzetben lévők életét. Jelentkezhetünk önkéntesnek nálunk idősebbek mellé bevásárolni, gondozni, felügyelhetünk gyermekekre, de nagy szükség lehet ránk egy hajléktalanokat, fogyatékossággal élőket segítő vagy állatokat mentő szervezetnél is.  

Élménydús mindennapok  

Korábbi cikkünkben már említettük, hogy az idősotthonok egyes programjaiban nemcsak a”bentlakásos” idősek, hanem külsősök részvételére is van lehetőség. Itt általában reggel 8 órától délután 16-ig olyan közös programokat szerveznek, mint például a rajzolás, az éneklés vagy a tánc, de több intézményben kirándulásra és előadásokra is viszik az érdeklődőket. Nem ritka az sem, hogy vendégművészek lépnek fel az otthonban, sőt, időnként ők maguk tartanak előadást a közönség számára. A színes programok mellett folyamatos gondozás és odafigyelés, illetve napi – akár többszöri – étkezés is a szolgálatás része.  

A művészet oltárán  

A művészlelkűek számára alkotóműhelyekben folyik a munka. Több képzőművészeti társaság megtalálható a felhozatalban, amelyek tagjai például mesterkurzusokon, festőversenyeken vehetnek részt, és arra is van lehetőségük, hogy szakmailag bemutatkozhassanak, megmérettessék magukat és továbbfejlődjenek. Zenei csoportok, énekkarok is várják a jelentkezőket, ahol a muzsika játssza a főszerepet. Ám talán még ennél is fontosabb, hogy ezeken az eseményeken személyes találkozásokra is van lehetőség a hasonló gondolkodású, mentalitású és életkorú művészekkel az ország különböző régióiból.  

Tanulni mindig érdemes  

A karrierszövetségek lehetővé teszik a szakmai kiteljesedést a nyugdíjazás után is. A tagok valamennyien fényes karriert befutó, munkájukat szenvedélyesen szerető emberek, akik szellemi frissességük megtartása és a további fejlődés érdekében különböző időközönként összeülnek egy-egy eszmecserére. Mindemellett pedig közös kirándulásokon és külföldi konferenciákon is részt vesznek, így évről évre egyre több élménnyel gazdagoknak és még jobban kinyílik előttük a világ.  

Kétszemélyes programok  

Azok számára, akik már részleges vagy teljes gondozást igényelnek, a családtagokkal vagy a gondozóval való jó kapcsolat esetén kellemes lehet az együtt töltött idő. A mindennapi feladatok elvégzése egy rutinszerű rendszerré válhat, pedig lehetséges mindkét fél számára élvezetes tevékenységeket találni. Ilyen lehet például egy kellemes séta vagy piknik a parkban, közös zenehallgatás, éneklés és nosztalgiázás. Előbbi segíti a kapcsolódást két ember között, utóbbi pedig formában tartja az agyat, amely különösen fontos a demenciában szenvedő betegeknél. Remek agyserkentő még a kirakózás és a keresztrejtvényfejtés is, a közös rajzolás, festés pedig a kreativitás nyújtotta örömforrást biztosítja. A kertészkedés során közösen elültetett friss zöldségekből készült ételek pedig az ízek felhőtlen élvezetét adják és az egészség megőrzését segítik.