Újpalotai lakosként tavaly augusztusban olvastam először a 15. kerületi kulturális intézmények új kezdeményezéséről, amely nemcsak a neve miatt keltette fel az érdeklődésemet, hanem a célkitűzése is nagyon megtetszett. A Megint30 programsorozat ötletgazdáit ugyanis az a nemes szándék vezérelte, hogy az idősebb korosztálynak minőségi, tartalmas szórakozást és rendszeres közösségi alkalmakat kínáljanak.  

„Legyen egy programsorozat, ami csak az övék” 

Anna elmondása szerint Gergely Barbara, a Csokonai Rendezvényház vezetője vetette fel, hogy jó lenne kitalálni és megvalósítani egy kifejezetten szépkorúaknak szóló olyan programsorozatot, amelybe minél több művészeti ágat és tevékenységet bevonhatnának.  

– Előzetesen felmértük, hogy a Csokonai létesítményeiben, vagyis a 15. kerületben lévő 6 telephelyén milyen foglalkozások, programok vannak, amelyek ezt a korosztályt célozzák – meséli a művelődési intézmény művészeti tanácsadója. – Azt láttuk, hogy vannak klubok, illetve társaságok, amelyeknek a jellemzően az idősebb korosztályt képviselő tagjai időnként, vagy akár rendszeresen összejönnek, de kifejezetten a szépkorúaknak szóló programokat nem találtunk. Működnek a kerületben különböző nyugdíjasklubok, de azok más intézmények szervezésében alakultak, és így kívül esnek a Csokonai bűvkörén. Ezért is gondoltuk úgy, hogy fontos és hasznos lenne közvetlenül is megszólítani ezt a korosztályt, és nemcsak 1-1 eseményre, rendezvényre meghívni őket, hanem kitalálni számukra egy olyan programsorozatot, ami tényleg csak az övék.  

– Ez az elképzelés annyira megragadta a fantáziámat, hogy elkezdtem azon gondolkodni, milyen formában szervezhetnénk meg ezeket az alkalmakat úgy, hogy szinte észrevétlenül bekússzanak az emberek fejébe, és könnyen megjegyezhetők legyenek. Ekkor támadt az az ötletem, hogy mi lenne, ha minden hónapban ugyanazon a napon, nevezetesen 30-án tartanánk a rendezvényeinket, amelyek mindig 16 órakor kezdődnének, és így a közönség számára egy tervezhető, fix időpontot jelentenének. Ezt a gondolatmenetet szem előtt tartva adtuk a Megint30 címet a programsorozatnak, amivel egyrészt az volt a célunk, hogy a dátum rögzüljön a résztvevők fejében, másrészt ezzel is azt szeretnénk sugallni, hogy függetlenül a korunktól, egy összetartó, jó közösségben, ahol megannyi új élménnyel gazdagodhatunk, nem számít, hogy hány évesek vagyunk, akár sokkal fiatalabbnak is érezhetjük magunkat… 

„Óvatosan lépdeltünk előre” 

Annától azt is megtudom, hogy milyen koncepció mentén kezdték el szervezni a programokat.  

– Az első félévben megfordultunk mind a 6 közösségi házunkban, mert az is a vágyunk volt, hogy a kerületben élőket olyan szempontból is megmozgassuk-vándoroltassuk, hogy aki még nem járt például a Helytörténeti Gyűjtemény épületében és kertjében, annak lehetősége legyen megismerni egy új helyszínt – avat be a részletekbe a programsorozat szervezője. – Sajnos a tél beálltával a megnövekedett rezsiköltségek miatt a telephelyeink közül többet több hónapra szünetre kellett küldenünk, és így az döntés született, hogy a Megint30 rendezvényeit ezentúl egységesen a központi intézményünkben tartjuk. A program összeállításában óvatosan lépdeltünk előre, mert nem tudhattuk, mi az, ami találkozik majd ennek a korosztálynak az érdeklődésével, mennyire tudjuk majd aktivizálni őket, miben lesznek lelkesebbek, vagy esetleg mitől vonakodnak majd. Az első félévben még nem mertünk rögtön olyan programokkal kezdeni, amelyek nagyon interaktívak, vagy „kimozdulósak”, mert nem voltam biztos benne, hogy milyen mértékben mobilizálhatjuk a társaságot. Ezért eleinte inkább hagyományosabb programokat választottunk: pódiumbeszélgetéseket, előadásokat szerveztünk, olyan meghívott előadókkal, vendégekkel, akiket a célcsoport jól ismer. Volt SeressRezső-estünk Fesztbaum Béla tolmácsolásában, emellett járt nálunk Szily Nóra, Saly Noémi, Kertész Zsuzsa és Endrei Judit is. Közben pedig folyamatosan teszteltük a közönséget: az első néhány hónapban minden alkalommal kitöltettünk egy kérdőívet a jelenlévőkkel, amelyben megkérdeztük a véleményüket az adott programról. 

– A szépkorúaknak szóló eseménysorozat részeként rendeztünk kreatív alkotónapot, ahol a résztvevők kipróbálták, hogyan lehet minikertet ültetni a balkonra, megismerték a horgolás trükkjeit, szitanyomatokat készítettek, és lakásdíszeket kreáltak fonalból és természetes anyagokból az évszakok jegyében – említ egyet Anna a programok sorából. – A szintén nagy sikerű Népviseletek és népszokások nyomában című eseményen a tárlatvezetés, valamint a népviseletekhez, népszokásokhoz kapcsolódó előadások mellett a Szilas Néptáncegyüttes bemutatója várta az érdeklődőket a Helytörténeti Gyűjtemény kertjében. Ugyanitt augusztus végén hangulatos játékos nyárbúcsúztatót tartottunk, amelynek keretében közös bográcsozást és csoportos kvízjátékokat szerveztünk a résztvevőknek, akik a drámajátékot is kipróbálhatták. 

Átlépik a határaikat 

Anna azt is hozzáteszi: a legutóbbi, szeptemberi eseményük volt az első „épületen kívüli” programjuk.  

– A Mesetúra a Szilas-patak partján ötletét az igen népszerű, gyerekeknek szóló mesetúráink adták, amelyek során az elmúlt hónapokban már sok helyszínt bejártunk az újpalotai kiserdőben és a környékén. Ezeket a kiruccanásokat mindig felettébb élvezik a gyerekek és a felnőttek is, merthogy a szülőket is bevonjuk a sétába. Mivel a meseterapeuta hölgy felnőtt csoportterápiákhoz is használja a mesét terápiás eszközként, felmerült bennünk, mi lenne, ha a szépkorúaknak is szerveznénk hasonló sétát, nagy örömünkre a terapeuta boldogan fogadta az ötletet. És ha már a határok átlépésénél tartunk, eszembe jutott a tavaly áprilisi, a tánc világnapjához kapcsolódó rendezvényünk, amelyre minden létesítményükből elhívtuk a legkülönbözőbb, a szépkorúak által is választható mozgásformákat űző csoportjainkat. A szenior örömtánctól kezdve a zumbán és a relaxációs jógán át a meridián tornáig minden mozgásforma képviseltette magát azon a napon. Soha olyan népes közönség nem gyűlt össze Megint30-as rendezvényen, mint akkor, és a résztvevők büszkén és nagy örömmel mutatták meg egymásnak, hogy mire képesek. Erre az eseményre sok olyan érdeklődő is eljött, aki most először járt nálunk ebben a programsorozatban. Úgyhogy a legnagyobb meglepetésünkre rengeteg szépkorút motivált az a lehetőség, hogy kedvükre mozoghatnak. Azóta egyre bátrabban csempészek olyan programokat is a sorozatunkba, amelyek valóban fizikai aktivitást is igényelnek. Nagyon élvezte a Megint30 közönsége a tavaly decemberi 30-ai, óévbúcsúztató zenés-táncos összejövetelünket, ahol olyan szuper bulit csaptunk, hogy alig bírtuk abbahagyni a táncolást.   

„Nagyon fontos számunkra, hogy elfogadjanak bennünket” 

A programsorozat szervezője azt is elújságolja, hogy nagy örömükre a kerületi ERESZ Látássérült Egyesület tagjai már több rendezvényükön részt vettek. Anna elmondása szerint ezeken az alkalmakon kiemelt figyelmet szentelnek az adott program akadálymentessé tételére.  

– Minden hónapban, amikor Annától megkapom a soron következő programról szóló értesítőt, az információkat e-mailben továbbítom azoknak a tagjainknak, akik tudják digitálisan olvasni a leveleket. A többieket pedig telefonon tájékoztatom – magyarázza Csukáné Polyák Erzsébet, az ERESZ Látássérültek Egyesületének elnöke. – A tagjaink túlnyomó többsége Újpalotán lakik, ami megkönnyíti a helyzetünket abból a szempontból, hogy így csoportosan tudunk eljutni a megadott helyszínre. A tagok 90 százaléka az idősebb, nyugdíjas korosztályból kerül ki. Van, aki nagyon ügyesen, önállóan tud közlekedni egy vakvezető kutyával, szerte az országban, egy másik tagunk csak a fővárosban ugyan, de szintén önállóan közlekedik, de akad olyan látássérült is az egyesületben, aki kísérő nélkül a házból sem megy ki. Úgyhogy nagyon oda kell figyelni arra, hogy mindenki megkapja a megfelelő segítséget, amikor együtt megyünk valahová. 

–  Az elmúlt bő egy évben a Megint30 több programján is részt vettünk. A kreatív alkotónap fantasztikus volt: nagyon élveztük, hogy kipróbálhattuk a fonást és a batikolást. A Helytörténeti Gyűjtemény épületébe és kertjébe szervezett esemény szintén igazán jól sikerült. Mivel a tárlatvezető tudta, hogy a csoportban vannak látássérültek, mindig részletesen elmondta, mi látható abban a helyiségben, ahol körbevezetett bennünket, és elmagyarázta, milyen eszközök, ruhák vannak ott kiállítva. Sőt, volt, ahol megfoghattuk, megtapinthattuk a kiállított tárgyakat. Az említett programokon a szervezők kiemelten figyelmesek voltak velünk. Mindig narrálták nekünk, hogy mi látható az adott helyszínen, és tényleg nagyon odafigyeltek ránk. Nekem, mint az egyesület elnökének, hatalmas segítséget jelentetett, hogy úgy vehettünk részt ezeken a nagyszerű rendezvényeken, hogy nem nekem kellett megszerveznem a teljes programot az első perctől az utolsóig. Sokat számít az is, hogy ez a programsorozat a kerületünkben zajlik, és így számunkra viszonylag könnyen elérhető a helyszín, ráadásul a rendezvények ingyenesek, ami megint csak nagy segítség a tagság számára. Csak azt tudom mondani, hogy az egyesületünk nevében köszönöm ezt a remek kezdeményezést a programsorozat megálmodóinak és szervezőinek. Egyrészt rendkívül üdvözítőnek tartom, hogy a kerületben élő idősebbek számára lehetőséget teremtenek arra, hogy rendszeres időközönként találkozzanak, és tartalmas, színvonalas programokon vegyenek részt. Másrészt nekünk, látássérülteknek az is nagyon fontos, hogy elfogadjanak bennünket, és ha társaságban vagyunk, merjenek megszólítani minket.     

Minden hónapban alig várják  

– Mostanra kialakult egy 70-80 fős lelkes törzsközönségünk, aminek nagyon örülünk, de közben azt is jó látni, hogy minden alkalommal jönnek új vendégek is – teszi hozzá Anna. – Az az alkalom például, amikor együtt néztük meg Az unoka című filmet, majd a vetítés után vendégünk volt a film rendezője, az Oscar-díjas Deák Kristóf, nagyon sok olyan új arcot hozott, akik nem is a kerületből érkeztek a programra. 

Arra a kérdésemre, hogy szervezőként rendszeresen kap-e visszajelzést a rendezvények résztvevőitől, Anna mosolyogva válaszol. 

– Minden eseményen akadnak olyanok, akik odajönnek hozzám és ott a helyszínen megköszönik az adott programot. Mások utólag írnak e-mailt, és olyan is van, aki a Facebook-on bejelöl ismerősnek. Úgyhogy így vagy úgy, de a vendégek megtalálják a módját annak, hogy megosszák velem a programokkal kapcsolatos érzéseiket. Azt hiszem, számomra az a leginkább szívet melengető visszajelzés, hogy az érdeklődők havonta visszatérnek hozzánk, és az elmondásuk szerint a Megint30 egy olyan alkalom számukra, amelyet minden hónapban alig várnak. 

Szavalóversenyen is bizonyíthatnak 

Anna azt is elárulja, hogy novemberben a szokásos 30-ai program mellett lesz egy ünnepi rendezvényük is, amelynél szintén nagyon számítanak a szépkorúak részvételére. 

– November 17-én lesz Csokonai Vitéz Mihály születésének 250. évfordulója, és mivel az intézményünk róla kapta a nevét, ezt a dátumot kiemelt napként tartjuk számon. Egy versmondóversennyel ünnepeljük meg, amit két korosztálynak, egyrészt diákoknak, másrészt szépkorúaknak hirdetünk meg. A versennyel kapcsolatban annyi kikötést tettünk, hogy 2 verssel vagy prózával kell rá jelentkezni, és ezek közül az egyiket a névadó költőtől, írótól kell választani. Kíváncsian várom, hogy a szépkorúak hogyan viszonyulnak majd ehhez a kihíváshoz, és mennyire inspirálja őket ez a lehetőség. Az is csodálatos lenne, ha a nagymamák/nagypapák elhoznák az unokájukat, vagy fordítva, és mindketten indulnának a saját korosztályukban. Merthogy ezzel a kezdeményezéssel nem titkolt célunk a generációk egymáshoz közelítése is. Azt gondolom, hogy bár ez megint csak egy merész vállalás a részünkről, ha ez a rendezvény valóban sikeres lesz, az számomra ismét egy nagy mérföldkő. Hiszen akkor nemcsak az nyerhet visszaigazolást, hogy közösséget sikerült teremteni azáltal, hogy több mint egy éve találkozunk minden hónap 30-án, hanem az is, hogy valóban lehet az idősebb korosztályt is ösztönözni, és ők aktívan és lelkesen vágnak bele egy ilyen kalandba is. Tudnak olyan vállalkozó kedvűek, merészek, játékosak és magabiztosak lenni, mintha mindenki megint 30 lenne.