– Az idősödésre való odafigyelés hiánya valós probléma a világban. Márpedig a demográfiai adatok szerint – mivel egyre kevesebb gyermek születik – 2050-re több lesz az idős, mint a fiatal. Ez rengeteg szociális és egészségügyi kihívással jár, amelyre globális válaszokra van szükség – mutat rá Ferenczi Andrea. – Eközben nagyon kevés idős embernek adódik lehetősége arra, hogy elmondhassa a véleményét és meghallgassák. Ezért különösen fontos, hogy az idősügy bekerüljön a köztudatba. Ebben segít a Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. (CSBO) Idősügyi referens képzése is.

„10 évenként adok magamnak még 10 évet”

– Az egészséges idősödés kérdéséhez preventíven kell hozzáállnunk, a megelőzés és a tudatosság már gyermekkortól kezdve nagyon fontos. A cél, hogy minél tovább tudjuk megőrizni emberi kapcsolatainkat és fizikai-szellemi képességeinket, amelyet önfejlesztéssel és tanulással érhetünk el. Jómagam is arra törekszem, hogy lehetőleg sokáig ne szoruljak mások segítségére és tudjak döntéseket hozni, így maradva idős emberként is hasznos tagja a társadalomnak. 10 évenként adok magamnak még 10 évet és azt tapasztalom, hogy a folyamatos fejlődésnek hála meghosszabbodik az élhető, emberi időskorom.

Aki kíváncsi, tovább marad fiatal

Andrea szerint téves a mondás, miszerint „aki kíváncsi, hamar megöregszik”, hiszen az emberek és a világ felé irányuló, szűnni nem akaró kíváncsiság éltető erővel bír.

– Az életben az emberi kapcsolatokat tartom a legfontosabbnak. Naponta egy-két órát szánok arra, hogy minden e-mailre válaszoljak és ezen felül a magánéletemben is folyamatosan ápolom a barátságaimat. Véleményem szerint a tanulás legkönnyebb és legkellemesebb formája az emberi kapcsolatok fenntartása, amelyek az önbizalmat és az önbecsülést is erősítik: így lehet egy stabil tartásunk az életben.

Ne legyen a generációk között szakadék

– A kor szerinti diszkrimináció alapvetően is égető probléma, amit a sajnálatos vírushelyzet csak még tovább mélyített. Ebben az időszakban ugyanis olyan értelemben kerültek szóba az idősek, mint akiket óvni, félteni kell, és akik a vírus legveszélyeztetettebb csoportja. Mi vagyunk a kiszolgáltatottak és az elesettek. Pedig mindannyian különbözőek vagyunk, így fontos hangsúlyozni, hogy mi is tudunk stabil, értékes és hasznos tagjai lenni a világnak. Azon fiataloknak, akik személyes kapcsolat hiányában elvesztik a kötődésüket az idős generációval és nincs előttük jó nagyszülői példa, vagy nem ismernek szimpatikus időseket, a jövőben is nehezebb lesz megértő szívvel fordulni felénk. Ezért nem tartom ideális megoldásnak, amikor az idősek elkülönítve egy lakóparkban vagy otthonban élnek, hanem több generáció segítse egymást a családban, a munkahelyen és bármilyen közösségben.

Ép testben ép lélek

Andrea természetesen nagyon fontosnak tartja a szellemi frissesség mellett a fizikai egészség megőrzését is.

– Soha nem sportoltam versenyszerűen, de mindig is az életem része volt a mozgás. Jelenleg jógázom, otthon tornázom és táncolok. Napi 10-20 gyakorlat bőven belefér a napba és nagy hely sem szükséges hozzá. Szervezetünk, a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség keretében például van lehetőség jógát és hastáncot is tanulni egymástól, ami a vírushelyzet alatt szünetel, de már alig várjuk, hogy ismét önfeledten kikapcsolódhassunk a zenére. Azt gondolom, hogy az idősek számára a séta, a jóga és a tánc olyan dolgok, amelyek fiatalon és frissen tartanak, miközben a lelket is simogatják. Fontos, hogy a kor előrehaladtával is igényesek, ápoltak maradjunk, adjuk magunkra és törődjünk az egészségünkkel, hogy ne legyen trauma minden egyes nap tükörbe nézni – mondja nevetve Andrea. Hozzáteszi: bevallom őszintén, amikor belenézek a tükörbe, szeretem azt, aki visszatekint rám.

„Hagyjunk rendet magunk után”

Andrea úgy érzi, hogy tapasztalatokban gazdag, boldog és teljes életet él és igyekszik értéket teremteni, viszont tudatosan készül az elmúlásra is.

– Addig kell döntést hozni, amíg képesek vagyunk rá. Sokan még csak gondolni sem mernek a halálra, holott ez is az élet része. Saját feladatomnak tekintem, hogy iránymutatást adjak a szeretteim számára, így könnyítve meg az életüket. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire fontos, idősként rendet tegyünk és hagyjunk magunkban, és úgy hagyjuk hátra az életet. Fiatalkori önmagamnak azt mondanám, hogy kérjen bocsánatot a nagymamájától, amiért nem figyelt rá oda eléggé, mert valóban: addig kell egy időst szeretni, amíg él.

(fotó: Shutterstock, privát)

generációkon átívelő együttműködésegészségidőskornyugdíjcsaládcsalád mint pozitív érték