Vannak olyan szépkorúak, akik az egyedüllétet egy önmagukkal való harmonikus időtöltésként élik meg: szeretnek maguk tüsténkedni a konyhában, palántázni a kertjükben vagy izgulni a kedvenc sorozatuk új epizódján. Sokan vannak azonban, akikre nyomasztó teherként nehezedik a magány. A mi feladatunk, hogy lehetőségeinkhez mérten gazdagabbá tegyük idős szeretteink életét: néhány apró gesztus is rengeteget jelenthet a számukra.

1. Egy telefonhívás nem kerül semmibe

Családapaként, családanyaként már megvan a saját életünk. Helytállni a munkahelyen, mindeközben pedig figyelni a lurkókra, ápolni a házasságot, fenntartani az otthon melegét bizony nem egyszerű feladat. Érthető, hogy ilyenkor kevesebb idő jut a távolabb élő rokonokra, nagyszülőkre is. Figyelmünket, szeretetünket ha gyakori látogatással nem is, de heti egy telefonhívással kifejezhetünk. Jelöljünk ki minden héten egy fix napot, amikor ugyanabban az időpontban hívjuk a nagyit és a papit. Így érzik majd, hogy számíthatnak ránk és mindig lesz mit izgatottan várniuk.

2. Egy kisállat önzetlenül szeret

A magány legfőbb ellenszere a társaság: akár egy kis kedvenc képében. Talán eddig még nem gondoltunk rá, hogy meglepjük idős rokonunkat egy háziállattal, de érdemes, mert jócskán enyhíthetné az egyedüllét kínzó ürességét. Amennyiben a nagyszülő állatbarát, nincs allergiája és a lakókörülményei is lehetővé teszik az örökbefogadást, lepjük meg őt egy cicával, kutyával vagy nyuszival! Az új kis társ új értelmet ad majd a mindennapoknak.

3. Elő a bakancslistával!

A célok az élet mozgatórugói. Több élet is kevés lenne talán, hogy mindent kipipálhassunk arról a bizonyos listáról, hiszen annyi mindent érdemes kipróbálni! Biztos, hogy idős rokonunknak is van olyan célja, amit nem sikerült még elérnie, de mindig is szerette volna. Mi az a hobbi, az az álom, amiről sokat ábrándozott, ám végül mégsem teljesült be? Szerette volna mindig is kipróbálni a festészetet vagy bánja már, hogy nem tanult meg egy idegen nyelvet? Sokáig érdekelte a pszichológia, de nem volt lehetősége egyetemre menni? Segítsünk kideríteni, hogy mi vonzza, ássuk elő a rég eltemetett álmokat! Amint felébresztjük benne az ambíciót, máris lesz egy cél, amiért minden nap dolgozhat egy picit.

4. Nosztalgikus időutazás

Köztudott, hogy az idősek többsége nagyon szeret a régi időkről mesélni. Érthető módon már kevesebb inger éri túl élete derekán, mint hajdanán, ezért örömmel táplálkozik a kedves emlékekből. Támogassuk őt ebben! Nem kizárt, hogy többször is elmeséli ugyanazt a történetet, de forduljunk felé türelemmel, és hallgassuk őt mindig nyitott fülekkel és csillogó szemekkel, számára ugyanis nagy értékeket képviselnek ezek a rég megélt élmények. Kérdezzünk, érdeklődjünk, de ami talán még fontosabb: merítsünk bölcsességéből.

5. A kortárs közösség ereje

Lehetünk igazán odaadó és gondoskodó családtagok, azonban a kortárs kapcsolatok erejének nincs párja. Azokkal, akikkel hasonló életeseményeken mennek keresztül, mindig van közös téma, érdeklődési kör. Ezért a tanács, hogy legyünk picit rámenősebbek, a szó jó értelmében véve „erőszakosabbak”, ha nagymama vagy nagypapa nagyon begubózik a lakásba. Mint már korábban is említettük, számos alkalommal előfordult, hogy egy-egy eseményre úgy kellett noszogatni az idős látogatókat, majd végül mégis igazzá vált a mondás, miszerint „evés közben jön meg az étvágy”. Ma pedig már a vonakodók is rendszeresen járnak közösségbe, ahol szeretetteljes légkör veszi őket körül és ahol azt érezhetik: tartoznak valahová.

(fotó: Shutterstock)

nagyszülőkcsalád