„A majdani időskorunkat most építjük” – hogyan öregedjünk meg boldogan?

– Az évek múlásával egyre kevésbé fogalmazhatunk meg általános dolgokat, tapasztalataink szerint az egyéni különbségek a korral inkább növekszenek – kezdi Tróbert Anett Mária, kórházi lelkigondozó, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének munkatársa. – Mindnyájan ismerünk pozitív és negatív példákat is az idősekkel kapcsolatban, úgy vélem, hogy nehezen kiszámítható, mi válik egyénileg hangsúlyossá ebben a korban. Vannak személyek, akiknél a pozitív tulajdonságok erősödnek fel, míg másoknál a negatív jellemvonások kerülnek előtérbe. Mivel a személyiség ilyenkor már kevésbé rugalmas és a berögzült szokásokat nehezebb megváltoztatni, arra érdemes törekedni, hogy már legalább középkorúként elgondolkodjunk azon, milyen idősek szeretnénk majd lenni, hiszen a majdani időskorunkat most építjük.

Ne fáradjon el a lelkünk

Anett szerint ahogy az élethosszig tartó tanulás, úgy az élethosszig tartó személyiségfejlődés is elkísér minket.

– Minden életszakasznak megvan a maga kihívása, ebből fakad, hogy egészen halálunk napjáig fejlődünk és gazdagodunk. Sok mindentől függ, hogy milyen idős ember lesz belőlünk, de annyi bizonyos, hogy fejlődési folyamataink kimenetelét nagyban befolyásolja az életutunk, azok a pozitív tapasztalatok és megélt nehézségek is, amelyek hatással vannak ránk. Ezért lényeges, hogy milyen megküzdési stratégiákat választunk, mivel ha jól vesszük az akadályokat, úgy egy bizonyos hajtóerőre tehetünk szert, amely elősegítheti majd a kiteljesedést. Nem mindegy ugyanis, hogy a lelkünk elfárad a megélt veszteségektől, vagy pont ellenkezőleg: megedződik.

Fontosak a megküzdési stratégiák

– Számos megváltoztathatatlan tényező is befolyásolja, milyen életminőségben éljük meg az idő múlását, hiszen kaptunk egy nagy csomagot az élettől, amelyben megtalálhatóak a fizikai, lelki adottságaink, az örökölt jellemvonásaink, illetve a környezetünk és az életkörülményeink is. Azonban a külső hatások ellenére, azokkal együtt, tudatos munkával mi is formálhatjuk jövőbeni énünket. Ehhez elengedhetetlen, hogy folyamatosan dolgozzunk azon, hogy a felmerülő nehézségekre pozitív megküzdési stratégiákat alkalmazzunk. Törekedjünk a fejlődésre, és próbáljunk változtatni a rossz szokásokon, hiszen amit a saját fizikai, lelki és szellemi egészségünk érdekében teszünk, az meghatározó lesz az idős éveinkben, amikor is számos új kihívással szembesülünk majd.

No de mivel is állunk szemben?

A munkától való elköszönés

– A nyugdíjazással járó anyagi biztonság csökkenésekor elérkezik az ésszerű tervezés ideje. A munka hiánya olyan szempontból is nehézség lehet, hogy ebben az időszakban több időnk van a befelé fordulásra, így sok olyan gonddal kell szembenéznünk, amelyeket eddig a munkával palástoltunk el. Ilyenkor több időnk van önmagunkra, és sokat tudunk gondolkodni. De fontos, hogy a feldolgozás mellett találjunk olyan értelmes, alkotó tevékenységet, amelyben a kreativitásunkat meg tudjuk élni.

Új szerepek

– A felszabadult időnek köszönhetően nagyobb teret kaphat a család: a rokonokkal való beszélgetés, az unokákkal való közös játék. Ugyanakkor az idősödéssel járó állapotromlás következtében a kapcsolati háló beszűkülhet. Nehezebb eljárni otthonról, ám szerencsére a technika vívmányainak köszönhetően már jóval több lehetőségünk van társas kapcsolataink ápolására. Törekedjünk az aktivitásra, kövessük az eseményeket, és maradjunk részesei a minket körülvevő világnak, így megelőzve az elszigetelődést.

A változó test elfogadása

„Önmagunk elfogadása minden életszakaszban megjelenik feladatként, nincs ez másképp időkorban sem.”

– Önmagunk elfogadása minden életszakaszban megjelenik feladatként, nincs ez másképp időkorban sem. Meg kell barátkozunk azzal, hogy lelkünk temploma öregedésnek indul. Romlik a látásunk, a memóriánk sem a régi már, és olykor fáj itt-ott. A nőknél különösen nehéz először a menopauza, majd pedig az őszülő haj és a kialakult ráncok elfogadása. Az ember sokáig maximális módon terheli a szervezetét, ezért próbáljunk meg már fiatalon odafigyelni arra, hogy a pihenésre és feltöltődésre mindig legyen idő. Tartsuk tiszteletben testünk teherbírását! Sporttal, egészséges táplálkozással és elegendő pihenéssel idősödve késleltethetjük az állapotromlást.

Az autonómia elvesztése

– A fizikai hanyatlás erősebb tünetei, a betegségek elfogadása és az ezzel járó kiszolgáltatottság érzése az egyik legnagyobb kihívás időskorban. Komoly szerep hárul ilyenkor a családra, akik sokat tehetnek azért, hogy az idősödő személy a lehető legtovább meg tudja őrizni a függetlenségét. Az önállóság megőrzése nemcsak azért lényeges, hogy részt tudjon vállalni a társadalmi és családi életben, hanem az önértékelés szempontjából is nagyon fontos, hiszen senki nem szereti kiszolgáltatva érezni magát. Nyilván adott élethelyzetekben – például egy demenciával küzdő személy esetén – ez egyre nehezebb, de ameddig csak megoldható, biztosítsuk idős szerettünk számára a saját életére vonatkozó döntési szabadságot.

Ép testben ép lélek

„Nem lehet csak a mentális egészségünket óvni úgy, hogy közben a testünkkel nem foglalkozunk, a kettő kéz a kézben jár.”

– Nem lehet csak a mentális egészségünket óvni úgy, hogy közben a testünkkel nem foglalkozunk, a kettő kéz a kézben jár. A lelki egészségvédelem terén a legfontosabb a kapcsolatok ápolása: a viszonyunk önmagunkkal, közvetlen környezetünkkel – pl. a szeretett személyekkel, embertársainkkal és a világgal. Megtaláltuk a helyünket és jól érezzük magunkat itt, a Földön? Törekedjünk az önismeretben való növekedésre, reflektáljunk arra, amit megéltünk, merjünk időt hagyni önmagunknak, megélni a jelent, örülni a pozitív élményeknek, az elénk kerülő nehéz helyzeteket pedig próbáljuk meg pozitív stratégiákkal leküzdeni. Amennyiben pedig elakadunk, bátorkodjunk segítséget kérni, ha szükséges, szakembertől, hiszen előfordul, hogy nem tudunk valamit egyedül megoldani és támaszra van szükségünk.

Készülünk a búcsúra

– Megkerülhetetlen kihívás az elmúlásra való készülés is, annak elfogadása, hogy az életünk véges. Ilyenkor számot vetünk, áttekintjük életutunkat, tisztázzuk a kapcsolatainkat, és felkészülünk a búcsúzásra. Amíg viszont eljön ez a nap, a legfontosabb, hogy megéljük a teljességet, az élettel való megelégedést és tartalommal, színekkel töltsük meg idős éveinket. Jómagam például idősként úgy szeretnék majd visszatekinteni az éveimre, hogy értelmét lássam annak, ahogy éltem. Legyen jelen a mindennapjaimban az életöröm, a nyitottság a növekedésre, a hála, és ne keserűség lakjon a szívemben, hanem elfogadás és béke – vallja Dr. Tróbert Anett Mária mentálhigiénés szakember.

(fotó: Shutterstock, privát)