A harmadik 30 év: „Mindig a jövő felé kell tekintenünk”

Amikor azt kérdezem a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának mesteroktatójától, miért választotta egyik kutatási területének a hatvan év felettiek demográfiai, társadalmi és gazdasági helyzetének vizsgálatát, a szakember mosolyogva válaszol.

– Két fő okból: az egyik, hogy én magam is hatvan év felett vagyok, a másik pedig, hogy az utóbbi időben nagyon sok cikk, rengeteg kutatás jelent meg akár a magyar, akár az idegen nyelvű, főleg az amerikai szakirodalomban a fiatalabb, főként az Y és a Z generációról, míg az idősekről jóval kevesebb tudományos munka készült. Úgy gondoltam, a hatvan feletti korosztály is megérdemli, hogy foglalkozzanak vele. Már csak azért is, mert Magyarországon a népesség huszonhat százaléka, több mint két és fél millió ember tartozik ebbe a korcsoportba, és a jövőben ez az arány várhatóan tovább emelkedik.

Teremtsük meg az egyensúlyt!

A mesteroktató felfogása szerint az életünk két részből áll: az egyik oldalon a tevékenységek (munka és szabadidő) vannak, a másikon pedig az emberi kapcsolatok (pl. rokoni, baráti, szomszédi viszony), illetve a számunkra meghatározó közösségek, amelyeknek egy részéhez csak ideig-óráig tartozunk, míg más közösségek végigkísérik az életünket.

– Arra kell törekednünk, hogy az egyes oldalakon belül is megteremtsük az egyensúlyt, tehát a munka és a szabadidő vonatkozásában ugyanúgy, mint az emberi viszonyainkban. Ugyanakkor a két oldal is kapcsolatban áll egymással, hiszen a közösségek egy része a tevékenységeinkkel függ össze – mondja a szakember. – Ez azért is fontos, mert sokan pont azért élik meg nehezen a nyugdíjba vonulásukat, mert azzal a tevékenységükből kiszakad egy jelentős darab, és ugyanígy a közösségi részből is elveszítenek egy „szeletet”, hiszen a munkahely egyfajta szocializációs színtér is. Azt, hogy dolgozunk, egyfajta értéknek tekintjük, a munka végzésétől hasznosnak érezzük magunkat. Amikor ez a folyamat megszűnik, nagyon fontos, hogy olyan tevékenységet találjunk helyette, amelyet szintén értékként élünk meg, akkor is, ha azt nem másokért végezzük, hanem önmagunkért, például a saját egészségünk megőrzéséért tesszük.

Mit hozunk a múltból?

Vajon mi minden határozza meg, hogyan töltjük el az életünk utolsó harmadát?

– Mindenekelőtt az első és a második harminc évünk. A múltunkból nagyon sok mindent hoztunk magunkkal: pozitív és negatív élményeket, eseményeket, családi körülményeket, kapcsolatokat – vélekedik a mesteroktató. – A következő lényeges dolog: az életkörülményeink. Ez magában foglalja az egészségi állapotunkat, a lakóhelyünket, a lakókörnyezetünket és az anyagi helyzetünket is. Harmadsorban pedig a személyiségünk, meg általában az attitűdünk, a dolgokhoz való hozzáállásunk is: az, hogyan viszonyulunk az élethez, a változásokhoz, az újdonságokhoz, mennyire vagyunk nyitott személyiségek, milyen aktívak vagyunk. Ezek mind erőteljesen befolyásolják, hogy milyen életet fogunk élni a harmadik harminc évben.

Változások a javából!

– A saját példámon keresztül is látom, hogy nekünk, hatvan év felettieknek teljesen máshogy alakul az életünk, mint ahogy gyerekkorunkban vagy fiatal korunkban elképzeltük ezt az időszakot. Időközben rengeteg olyan változás történt, amihez alkalmazkodnunk kellett – folytatja a szakember. – Az egyik legfontosabb a nyugdíjkorhatár emelkedése, amely már évek óta nyomon követhető. A nőknél 55 évről indult és 2022-re eléri a 65 évet, vagyis az emberek többsége jóval később kezdi meg a nyugdíjas éveit. A másik, szintén jelentős változás, amellyel a mi korosztályunknak szembe kellett néznie, a munkanélküliség jelensége: a rendszerváltozással ugyanis megszűnt a teljes foglalkoztatottság, amihez nekünk megint csak alkalmazkodnunk kellett. Attól kezdve küzdenünk kellett azért, hogy folyamatosan legyen munkánk, tehát ennél a korosztálynál sokkal jobban felértékelődött már a képzések szerepe. Mindeközben a mostani hatvan év felettiek számára az is nagy kihívást jelentett, hogy lépést tartsanak az elmúlt években lezajló technológiai forradalommal. Sokaknak felnőttként, már túl a negyvenen kellett megtanulniuk a számítógép kezelését, és már nyugdíjasként az okostelefon, a tablet, a laptop, a skype használatát. Utóbbiakhoz a legfőbb motivációt az adta, hogy sokan szülőként/nagyszülőként ezeknek az eszközöknek a segítségével tudják tartani a kapcsolatot a távol élő szeretteikkel.

Nagyik a virtuális térben

„Annak a nyugdíjasnak, aki abban nőtt fel, hogy neki még rendszeresen megsimogatta a fejét a nagymamája vagy a nagypapája, lelkileg nem könnyű feldolgoznia, hogy nagyszülőként ő csak a számítógép képernyőjén keresztül tudja megcirógatni az unokája buksiját.”

A szakember hozzáteszi, hogy a harmadik jelentős változás a kapcsolatok oldalán következett be. Amíg a régi családmodellben gyakori volt a több generáció együttélése, addig az elmúlt két évtizedben megfigyelhető az a jelenség, hogy a családi fészekből kirepülő gyerekek nagyon gyakran arról a településről is elköltöznek, ahol a szüleik élnek. Például vidékről a fővárosba, vagy egy jó munka reményében az ország másik részébe kerülnek. Az utóbbi években egyre sűrűbben fordul elő az is, hogy a fiatalok külföldön találják meg a boldogulásukat, és huzamosabb ideig ott élnek.

– Vagyis a hatvan év felettieknél a gyerekekkel, unokákkal való kapcsolattartás ezért teljesen más alapokra helyeződött, és nagyon sok esetben részben a virtuális térbe került – teszi hozzá a mesteroktató. – Az érintettek ott próbálnak meg boldogulni, ami merőben új helyzetet teremt annak a korosztálynak, amely egészen addig szinte csak személyesen tartotta a kapcsolatot a rokonaival, barátaival, ismerőseivel, hiszen, ha visszagondolunk, nekünk még vezetékes telefonunk sem nagyon volt fiatalkorunkban. Ráadásul annak a nyugdíjasnak, aki abban nőtt fel, hogy neki még rendszeresen megsimogatta a fejét a nagymamája vagy a nagypapája, lelkileg nem könnyű feldolgoznia, hogy nagyszülőként ő csak a számítógép képernyőjén keresztül tudja megcirógatni az unokája buksiját...

Az aktív nyugdíjasoké a világ!

Biermann Margit úgy véli, nagyon sok múlik azon, hogy a nyugdíjba vonulás után a munkavégzést milyen tevékenységgel pótolják az idősek.

– A legfontosabb, hogy aktív elfoglaltságot keressen magának a nyugdíjas, a munkahelyi közösség megszűnésével pedig alakítson ki új kapcsolatokat. A nyugdíjas kluboknak megvan az az előnyük, hogy ott a saját korcsoportunk tagjaival találkozunk, de ugyanez a hátrányuk is, mert gondoljunk bele abba, hogy fiatalabb korunkban sem alapvetően az életkorunk alapján keresünk közösséget, hanem a hobbink, az érdeklődésünk kapcsán. Egy vegyes életkorú csoportban az idősek nagyobb eséllyel találkoznak fiatalabbakkal is, és olyankor a különböző generációk pozitívumai, tehát a fiatalok újdonság iránti vágya és lelkesedése, meg az idősek tapasztalata összeadódik, és az nagyon jó dolog. Én mindenkinek azt javaslom, hogy nyugdíjas klub mellett járjon olyan hely(ek)re is, ahol fiatalokkal kerülhet kapcsolatba, mert tanítani őket legalább akkora örömöt jelent, mint új dolgokat tanulni tőlük. Egyébként pedig azt gondolom, hogy aki fiatalon aktív volt, az biztos, hogy az lesz időskorában is, míg aki korábban sem nagyon kereste mások társaságát, és nem keresett magától a munkán kívül különösebb aktivitást, az nehezen fog megváltozni, és nagyobb eséllyel hagyja el magát a nyugdíjas éveiben, ami semmiképpen nem szerencsés.

Őrizzük meg a kíváncsiságunkat!

„Merjünk rácsodálkozni a világra, és tanuljunk minél több mindent! Legyen szó egy új receptről, egy új növényről, amit a kertünkbe ültetünk, vagy bármilyen új tevékenységről.”

– Bármelyik életkorban vagyunk, ne hagyjuk, hogy kivesszen belőlünk az a természetes kíváncsiság és a tanulás utáni vágy, ami gyerekként és fiatalabb korunkban megvan bennünk – tanácsolja Biermann Margit. – Őrizzük meg az érdeklődésünket, merjünk rácsodálkozni a világra, és tanuljunk minél több mindent! Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül formális oktatásokon kell részt vennünk, hanem inkább azt, hogy otthon is álljunk nyitottan az új dolgok kipróbálásához. Legyen szó egy új receptről, egy új növényről, amit a kertünkbe ültetünk, vagy bármilyen új tevékenységről, amit szívesen kipróbálnánk.

Tűzzünk ki célokat!

– Ami megint csak fontos – és erről nagyon sokan elfeledkeznek –, hogy az életünk addig tart, ameddig van miért élni: ameddig vannak vágyaink, álmaink, terveink – hangsúlyozza a szakember. – Akkor is, ha a vágyak és az álmok egy része valószínűleg soha nem fog megvalósulni, ezek másik részéből már lesznek konkrét tervek, és amikor terveink vannak, akkor céljaink is vannak. Minden életkorban célokat kell kitűzni, mert ezek motiválnak és éltetnek bennünket. Nem kell mindig óriási, hosszútávú célokat megfogalmazni. Mindig legyenek apró céljaink is, mert ha azokat elérjük, az máris örömmel és pozitív érzéssel tölt el bennünket, és sikerélményt jelent, ami erősíti az önbizalmunkat, és kellő motivációt adhat, különösen idősebb korban.

Kevesebb nosztalgia és több nevetés

– Több mint hatvan év alatt nyilván nagyon sok szép élménnyel is gazdagodtunk, és időnként jó ezekre visszanézni, jólesik nosztalgiázni, de ne hagyjuk, hogy teljesen elmerüljünk a múltba, mert ha mindig csak hátra nézünk, akkor nem látjuk meg azt, ami előttünk van – mondja Biermann Margit. – Bármennyi idősek is vagyunk, mindig a jövő felé kell tekintenünk, és szerencsésebb azokra a feladatokra koncentrálni, amiket még szeretnénk elvégezni. Amit még érdemes megszívlelni, és nem csak az időseknek: bármilyen nehéz élethelyzetben vagyunk, minden nap igyekezzünk lehetőséget teremteni arra, hogy nevessünk. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert a humor sok mindenen átsegít bennünket.

(portréfotó: Balogh Ákos/Napló)

Ha fontos az Ön számára az idősek ügye, szívesen hallgatna tartalmas előadásokat szakértőktől és részt venne csoportos foglalkozásokon a témában, akkor jelentkezzen a Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. ingyenes Idősügyi Referens képzésére! Itt regisztrálhat: https://kepzesek.csaladbaratorszag.hu/login/index.php

Idősügyi referens (IRK) képzések az alábbi helyszíneken és időpontokban indulnak: