Mindig legyenek terveink! – Új kihívások idősebb korban is - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Mindig legyenek terveink! – Új kihívások idősebb korban is

Clerget-Tasi Barbara
2020. nov. 10. 6:00
Nyugdíjas nagyszülők

Dr. Krisztián Ágnes néptáncra jár, nőtársaival együtt gyalogol, hogy felhívja a mellrák elleni küzdelemre a figyelmet, segíti a Magyar Vöröskereszt munkáját, naponta több kilométert sétál – esőben is. A nagy családi ünnepségekkel járó sütést-főzést ugyan nem vállalja be, de jó oka van rá: Ágnes 82 éves.

A személyiségfejlődés egész életen át tartó folyamat, ami nem ér véget a nyugdíjazással. Lényeges, hogy az ember akkor is találjon új életcélokat, amikor már nem a munkába járás tölti ki a napjának nagy részét. Dr. Krisztián Ágnes nyugdíjas gyermekpszichiáter azt mondja, a boldog időskorhoz elengedhetetlen, hogy fontosnak és hasznosnak érezze magát.

– A mostani WHO meghatározás szerint 65-74 éves korban kezdünk idősödni, 74 és 89 éves kor között időskorról beszélünk, 90 év fölött pedig már aggkorról – mondja Ágnes. – Az idősödés meglehetősen hosszú életszakaszt ölel fel. Minden egyes életszakaszon belül változnak a lehetőségek, a nehézségek is, melyekkel meg kell küzdeni, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk azokról az örömökről sem, amiket időskorban tartogat számunkra az élet. A nyugdíjazás az első olyan kihívás, amivel szembe kell nézni. Tudjuk ugyan, hogy egyszer elérkezik ez az életkor is, mégis mindenki másként éli meg, attól függően, mennyire érezte jól magát az illető a munkahelyén, milyen egyéb elfoglaltságai voltak. Mindenféle előítélet nélkül azt tapasztalom, hogy talán a magasabb iskolai végzettségű embereket jobban megviseli a munkaviszonyuk vége. Ugyanis nem csak arról van szó, hogy otthon maradnak: a nyugdíjazás esetükben státuszvesztéssel párosul, hiszen a munkájuk által határozták meg magukat.

Találjuk meg a helyünket a nyugdíjazás után is!

„Nagyon sok múlik rajtunk is, hogyan fogadjuk el magunkat az új szerepben.”

– Manapság azért jóval rugalmasabb a nyugdíjba vonulás, mint régen volt – teszi hozzá Krisztián Ágnes. – A munkáltatótól, munkahelytől függően megtehetjük, hogy más feladatkörben, bizonyos feltételekkel maradhatunk még pár évet. Nagyon sok múlik rajtunk is, hogyan fogadjuk el magunkat az új szerepben. Milyen új tevékenységekben próbálunk kibontakozni, amelyek által hasznosnak érezzük magunkat? Arra kell törekednünk, hogy megtaláljuk a helyünket a nyugdíjazás után is. Sajnos a személyiségünk hajlamos arra, hogy inkább a rossz dolgokon rágódjunk, a jókat pedig természetesnek vegyük. Úgy gondolom, tudatosan kell törekednünk arra, hogy ne uralkodjanak el rajtunk a negatív gondolatok, hanem a pozitív látásmód domináljon.

A nyugdíjba vonulás azért is jelent hatalmas kihívást, mert az idősödő szervezet mind fizikailag, mind mentálisan kevésbé képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

– Idősebb korban már minden szempontból rugalmatlanabb az ember. A pozitív hozzáállás, és a családban látott pozitív minták azonban megkönnyíthetik az átállást. Akadnak olyan emberek, akik kifejezetten örülnek a nyugdíjnak, hiszen végre olyan dolgokkal is képesek foglalkozni, amire a munka mellett nem maradt idejük. Természetesen függ a környezettől is, hogyan tudjuk kiaknázni az időskor adta lehetőségeket. Például találunk-e a lakóhelyünkön nyugdíjas klubokat, senior sportolási lehetőségeket, kézműves klubot, énekkart, tánckart, ahol hasonló korú emberekkel találkozhatunk. Ezek a tevékenységek mind-mind abban segítenek, hogy ne éljük meg negatívan a változásokat.

„Attól szoktunk félni, hogy nevetségessé válunk a fiatalabbak szemében”

Hiába kínálnak egyre több helyen nagyszerű kikapcsolódási, akár sportolási lehetőségeket már a nyugdíjas korosztály számára is, sok idős ember nem mer vele élni, mert attól tartanak, ezek a tevékenységek nem nekik valók.

– Nem mondom, hogy bennem soha nem merült fel olyan gondolat, hogy „jaj, mit szólnak az emberek”, de 70 évesen mégis elmentem aerobic órára. Beálltam az utolsó sorba, és a saját tempómban végeztem a gyakorlatokat. Senki sem nézett rám furcsán, és nagyon élveztem az órákat. Meg kell próbálni túllépni a félelmeinken! Tény, hogy fontos a környezet véleménye, de nem szabad, hogy emiatt ne merjem megtenni azt, amit egyébként nagyon is szeretnék. Nem fognak minket megszólni! Én jártam konditerembe is, és mindenki nagyon kedves volt velem, senkit sem zavart, hogy a korommal esetleg kilógok közülük. Attól szoktunk félni, hogy nevetségessé válunk a fiatalabbak szemében.

Aktív életmóddal lelassíthatjuk az öregedési folyamatot

– Bármilyen életkorban el lehet kezdeni tornázni, csak jótékony hatása lehet. Járok egy nyugdíjas klubba, ahol a foglalkozásokat minden alkalommal egy kis tornával kezdjük. A lényeg, hogy mozogjunk! Nem az számít, hogy 8-at tudok csinálni egy-egy gyakorlatból vagy csak 4-et, egyszerűen csak csinálni kell! Régebben jártam idősek otthonában is, és azt láttam, hogy a már csak ülni tudókat is meg lehetett mozgatni néhány célirányos gyakorlattal. A mozgás – a felszabaduló hormonoknak köszönhetően – életkortól függetlenül örömmel tölti el az embert. A rendszeres sport mentálisan és fizikálisan is frissen tart minket. Megállítani nem tudjuk az öregedés folyamatát, de aktív életmóddal lelassíthatjuk. Fontos, hogy legyenek terveink – még akkor is, ha már nem évtizedekkel számolunk –, legyen egy jól kialakított napirend, hiszen ez lényeges a személyiség összetartása szempontjából. Nem szabad eljutni egy olyan pontra, amikor az ágyból sincs kedvünk kikelni, mert úgy érezzük, nincs miért.

A nyugdíjas éveiben járó gyermekpszichiáter férje halála után Szigetszentmiklósra költözött, hogy közel legyen a lányáékhoz. Ágnes hamar beilleszkedett az új környezetbe is.

„Nem szabad félni az újdonságoktól, idős korban is lehet tanulni!”

– Miután elhunyt a férjem, meg kellett szoknom az egyedüllétet. Az időskor nagy vesztesége, mikor elveszítjük a párunkat. Aztán a koromnál fogva is az tűnt a legjobb megoldásnak, ha a lányom közelébe költözöm. Itt is megtaláltam a lehetőségeket: minden nap nagyokat sétálok – az eső sem jelenthet akadályt –, elkezdtem néptánccsoportba járni, ami szintén nagyszerű mozgásforma, ráadásul kiváló lehetőség arra, hogy ne magányosodjunk el. Csatlakoztam egy énekkórushoz, valamint aktívan részt veszek a különböző segítőszervezetek munkájában. A Magyar Vöröskeresztnél például, gyermekpszichiáteri szakmámból kifolyólag, tanácsadóként is fordulhatnak hozzám, valamint nemrég én is sétáltam a mellrák elleni küzdelemért. Jó érzés, amikor segíthetek, érzem, hogy hasznos lehetek, szükség van rám.

– A Covid miatt sajnos nem élhetek olyan társasági és családi életet, mint korábban, természetes, hogy félek a betegségtől. Szerencsére az unokám megtanított az internet és az okoseszközök használatára. Nem szabad félni az újdonságoktól, idős korban is lehet tanulni! Az elején nehezen ment a netezés, de aztán belejöttem. Kiváló lehetőség, hogy tartsam a kapcsolatot a barátokkal, ismerősökkel, na és persze a családdal. A fiaimmal legalább kétnaponta beszélek. A lányommal egy lépcsőházban lakunk, és azért mindig beköszönünk egymásnak. Biztonságot ad már maga a tudat is, hogy a közelemben él a családom. Időnként sikerül nagyobb összejöveteleket is szervezni, igaz, már nem itthon, mert sokan vagyunk: nem elég nagy a lakás, és már nekem sem menne könnyen a vendégek ellátása. Megtaláltuk azokat a hangulatos helyeket, éttermeket, ahol együtt ünnepelhetünk, és olyankor mindig nagyon boldog az egész család.

Ezt az interjút olvasta már? A titok nyitja: futni, énekelni és nevetni kell!

(fotó: privát, Shutterstock)