A szakember szerint a függőség nem örökölhető egy az egyben és még csak nem is választás kérdése, inkább egyfajta viselkedés-válasz. Válasz a szorongással járó emberi szenvedésre. Szerinte, ha meg akarjuk érteni a függő függőségét, akkor azt kell vizsgálni, mi történt, mi történik az életében. A szakember szerint nincs olyan életkor, ami után úgy érezhetné bárki is: megúszta, őt már nem fenyegeti semmilyen addikció. Az orvos saját praxisából említi annak az idős háziorvos páciensének történetét, aki, miután felnőttek a gyerekei, elvált és nyugdíjas lett, hirtelen „nem talált fogást az életén”. A 70-hez közeli orvos viszonylag sikeres életúttal a háta mögött vált szenvedélyes szerencsejátékossá.  

Már a születést megelőző időszak is befolyásolhatja a későbbi fejlődési pályákat, melyek éppen a függőségek kialakulása felé terelhetnek. Az anyai szerhasználat – nikotin, alkohol, egyéb drogok – átjutnak a méhlepényen és módosíthatják a baba központi idegrendszerét, neurotranszmitter-háztartását, receptorait, és azzal későbbi pszichiátriai zavarokat is okozhatnak. Abban, hogy kiből lesz szenvedélybeteg és kinél marad meg a szerhasználat kontrollált formában, már a születés utáni első évnek is van szerepe. Ha a csecsemő azt tapasztalja, hogy a szülő érzékenyen és megnyugtatóan reagál az ő stresszjelzéseire, akkor azt tanulja meg, hogy szabadon kifejezheti a rossz érzéseit, és ezek enyhítésére biztonsággal keresheti az őt gondozó közelségét. Ám ha azt tapasztalja, hogy a szülő elutasító, akkor számára az lesz a követendő, hogy a negatív érzéseit rejtse el a szülő elől, mert az nem képes enyhíteni azokat.

Az érintett legtöbbször úgy érzi, magára maradt a bajával, és az ilyen szorongás oldására keres és talál valamiféle öngyógyítási mechanizmust. Ennek mintáit sokszor a családból veszi. Például, ha valaki azt látta, hogy az anyja folyton evésbe menekült, az lehet a mintája az ő táplálkozási zavarának. Vagy ha valakinek ivott az apja, az szintén inni kezd, de azt is mondhatja, hogy én ezt épp' az apám miatt nem fogom, hanem inkább a füvet választom, mert utálom az alkoholistákat.  Azaz ő ellenazonosulással reagál. Hogy aztán ez miként folytatódik, lesz-e olyan dolog, ami megakasztja, kap-e az illető egy másik megoldást, akár egy közösségben, akár egy új hobbit, ami menekülő utat, fejlődési lehetőséget jelenthet – azt nehéz előre megjósolni.  

Az emberek többségének van hajlama függővé válni, ám, hogy ez be is következzen, kellenek egyéb tényezők is, például valamilyen súlyos trauma, genetikai háttér, érzelmi labilitás, indulatszabályozási zavar. Szemelyácz János szerint az emberek örömre való képessége – mint minden más tulajdonság, jellemző – Gauss-görbe szerinti eloszlást követ. A széleken 10-15 százaléknyian vannak azok, akik mindig szélsőséges pörgésben vannak, illetve a másik oldalon azok, akik többnyire érdektelenek és kimaradnak élményekből. Tulajdonképpen mindkét csoport veszélyeztetett a függőség szempontjából. Ám, hogy egy rossz szokás vagy szenvedély mikor és mennyire válik betegessé, azt erősen befolyásolja a családi és egyéb kulturális környezet is.  

– A függőség genetikai háttere sem úgy működik, hogy például a negyedik kromoszómánk bal alsó sarkában van az alkoholizmus génje.  Hanem azt látjuk, hogy az emberi DNS-ben vannak olyan nukleotid eltérések (ún. SNP-k), amikből, ha van néhány tucat, akkor az ott jelenthet egy genetikai hajlamot – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogyan ismerhető fel a hajlam, a szakember azt felelte: ha a szülő odafigyel, akkor észreveheti, ha gyermeke viselkedése az átlagostól eltérő, szélsőséges, például figyelemzavaros, túlmozgásos vagy éppen ellenkezőleg: lassú, érdektelen. Például, ha egy figyelemzavarra az a válasz, hogy ő egy rossz gyerek, és otthon felpofozzák, mert az iskola jelzései alapján a szülők úgy vélik, szófogadatlan, akkor ő egy idő után valamiféle örömforrás után fog nézni. Ha egy ilyen gyereknél ezt időben észrevennék, foglalkoznának a figyelemzavarával, kezelnék vagy akár olyan feladatokat kapna, amikben ő ezt a túlmozgást ki tudná élni, akkor később sem kényszerülne arra, hogy kamaszkorában rátaláljon a heroinra, vagy a nagymama patikájából a nyugtatókra. Minél korábban vesszük észre egy kisgyerekben az átlagostól eltérőt, azt annál jobban lehet orvosolni. Ha egy kiskamasz belecsúszik valamilyen addikcióba, akkor az lényegében azt is jelentheti, hogy öngyógyítani kezdte magát, mert nem vettük észre, hogy a gyerek nem volt jól és maga keresett megoldást a problémáira. Előfordul, hogy a függőség, a problémás szerhasználat kamaszkori lázadásból, polgárpukkasztásból, vagy a szabadidő eltöltés „csúcsra járatásából” alakul ki. Ilyenkor kerülnek elő leginkább a kémiai szerek. A megelőzésben itt is fontos a szülői figyelem: a legdurvább konfliktus esetén is meg kell próbálni fenntartani az értő és segítő beszédet, a kommunikációt.  

Mitől függ, hogy valaki éppen mire kattan rá? Szemelyácz János szerint ez következhet a személyiségből, a környezetből, az egyén elvárásaiból. Leegyszerűsítve, ha valaki túl pörgő, akkor az lassító szerekhez fog nyúlni, ha pedig valaki nagyon be van lassulva, annak gyorsítóra, fantáziájának élénkítésére lesz szüksége. Ha egy családban nagyon fontos a pénz, akkor ott jöhet a tőzsde, a tippmix, azaz a szerencsejátékok.

– Volt olyan család, ahol a kamasz olyan stratégiai videójátékot játszott, amiben lehetett költeni, vásárolni (személyiségeket, fegyvereket). Mire a szülők felfigyeltek, a srác már közel 50 millió forintot költött el a családi széfből erre a játékra. A családi konzultációra viszont az apuka el sem jött, mert egyéb elfoglaltsága akadt. Ugyanakkor egy másik család apraja-nagyja ott volt a rendelésen, mert a gyerek 20 ezer forintot elveszített a tippmixen. A szakember hozzátette: „mi addiktológusok azt szoktuk mondani, hogy nem az ember találja meg a szert, hanem a szer találja meg az embert. A legügyesebb, legdörzsöltebb függők éppen munkaalkoholisták lesznek, mert azért nem börtön, hanem kitüntetés jár, a társadalom elfogadja, miközben ez az addikció is legalább olyan személyes tragédiákkal jár, akár a kóros szerencsejáték vagy az alkoholizmus.

– A függőt többnyire mindenki utálja a családban – mondja a pszichiáter –, amikor aztán elkezdődik a terápia és emiatt esetleg kikerül onnan, szokott csak feltűnni, hogy mennyire fontos szerepe van egy fekete báránynak. Lehet szidni, és azalatt sem kell foglalkozni a maguk problémáival. Azaz a család labilis egyensúlyához szükség van a függőre. Gyakran meg kell értetni a családdal, hogy ha a szenvedélybeteg hozzátartozójuk terápiában van (de akár attól függetlenül is, pl. azt megelőzően), nekik is változniuk-változtatniuk kell, dolguk van ezzel a helyzettel. Fel kell tenniük maguknak is a kérdést: mi módon fért meg egy szenvedélybeteg ember akár évtizedekig a családban?  

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt! 

KÉRJÜNK SEGÍTSÉGET!  

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) elsőrendű célja, hogy segítséget nyújtson a kapcsolati erőszak, a gyermekbántalmazás,  az emberkereskedelem, például a munkacélú vagy a szexuális célú kizsákmányolás áldozatainak, és szükség esetén gondoskodjon az elhelyezésükről.  

Az OKIT anonim módon,  a nap 24 órájában – Magyarország területéről vezetékes és mobiltelefonról egyaránt – ingyenesen hívható a  06 80 20 55 20-as telefonszámon. Mindemellett, amennyiben Ön vagy valaki a környezetében kapcsolati erőszak áldozata, segítséget kérhet a Szolgálattól az okit@csalad.hu e-mail címen is.  

Országszerte jelenleg 9 krízisambulancia fogadja a kapcsolati erőszak áldozatait és hozzátartozóit, amelyek elérhetőségeit itt találja: https://okit.hu/kriziskezelo-szolgalatok. 

Ha Ön vagy valaki a környezetéből úgy érzi, túl sok a teher, nincs remény, hívja anonim módon, ingyenesen a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének 116-123-as számát.    

Segélytelefon: 06/80-20-55-20  

E-mail: okit@csalad.hu  

Chat: www.okit.hu  

Weboldal: www.okit.hu