„Úgy szégyellem magam!” – Az öngyűlölet csapdájában 1.

Nincs ember, akit élete során ne taglózna le olykor a szégyen érzése. Még az apró, mindennapi történések is okozhatnak olyan negatív érzelmeket, amelyek – ha csak egy pillanatra is, de – megrendítik az önmagunkba vetett hitünket. Ha belegondolunk, a „szégyelld magad” kifejezés is arra „utasít” minket, hogy bűntudatot érezzünk vélt vagy valós hibáinkért, helytelen szavainkért vagy tetteinkért. Ennek tartós megtapasztalása pedig depresszióhoz, végső esetben akár öngyilkossághoz is vezethet.

Cikksorozatunk első részében dr. Belső Nóra pszichiáterrel a kamaszkor buktatóit és a hatékony szülői segítség ismérveit vesszük górcső alá, hogy gyermekünk ne szégyellje, hanem szeresse magát. 

„Lehet az utolsó csepp a pohárban” 

A szakember már a beszélgetésünk elején leszögezi, hogy a szégyen érzése ugyan egy nagyon negatív érzelem, de önmagában nem okoz komoly károkat. Ettől függetlenül, egy akár tragédiához vezető út meghatározó állomása is lehet.  

– Az élet nehézségeivel vívott harc minden embert különbözőképpen érint – kezdi Nóra. – Ám szeretném hangsúlyozni, hogy az öngyilkosság kiváltó okai között elsősorban nem az ilyen típusú pszichológiai problémák állnak. Bár lehet provokatív tényező, egy utolsó csepp a pohárban, de nemzetközi és hazai kutatások is alátámasztják, hogy az öngyilkosság pillanatában az elkövetők több mint 85%-a depresszióban, vagy egyéb súlyos pszichiátriai betegségben szenved. Tehát attól, mert valaki szégyelli magát, még nem feltétlenül hajlamos arra, hogy eldobja az életét, ugyanakkor léteznek olyan pszichés faktorok, amelyek felerősíthetik a depressziót, ami viszont már tragikus végkimenetelű is lehet. 

A bántalmazás ma már nem ér véget az iskolában 

– Tinédzserkorban jellemző, hogy különösen fontossá válik a gyermek számára, hogy megfeleljen a kortársainak. Elkezdi érdekelni, hogy mit gondolnak róla, befogadják-e, azaz megtalálja-e a helyét a közösségben. Az iskolai zaklatás sajnos mindig is létező jelenség volt, de a közösségi média megjelenése még nagyobb teret ad a bántalmazóknak. Míg néhány évtizeddel ezelőtt a „bullying” befejeződött, amint kiléptünk az iskola kapuján – ha nem a szélsőséges verekedésre és a gyermek hazáig való követésére gondolunk –, addig ma már az otthonunkba is bekúszik, például egy megszégyenítő poszt formájában. A kamaszkor egy rendkívül embert próbáló időszak, hiszen a kamasz identitása, énképe ilyenkor még képlény, instabil, így az őt ért impulzusok nagyon meghatározók. Tulajdonképpen ezeken a negatív és pozitív hatásokon múlik az, hogy milyen irányba fejlődik majd tovább. 

Valahová tartozni – akár az élete árán is 

– Rengeteget számít, hogy milyen családi háttér áll a fiatal mögött. Amennyiben rendelkezik önvédelmi stratégiákkal, ha bizalmi kapcsolatban áll a szüleivel, akikkel nyíltan beszélhet a problémáiról, úgy nagyobb az esély arra, hogy az iskolában kapott bántásokat könnyebben fogja tudni kezelni. Azonban, ha magára marad, és nem kap megfelelő támogatást, úgy a folyamatos küzdelem egy idő után depresszió formájában csúcsosodhat ki, amely a kamaszkori öngyilkosságok katalizátora. Mindemellett sajnos tapasztalható az is, hogy a tinédzserek által leggyakrabban használt közösségi médiafelületeken olyan tartalmak jelennek meg, amelyek elősegíthetik a tragédiát; gondolok itt például azokra a veszélyes online kihívásokra, amelyek fatális balesetekhez vezethetnek. Ezek a jelenségek túlmutatnak a bántalmazáson és új nehézségekkel szembesítik a fiatalokat. 

Az irigység nagy úr 

– Bármennyire is elégedett egy kamasz saját magával, a szilárd önképét a folyamatos negatív ingerek megrendíthetik. Ezért hangsúlyozom annyira a családi biztonságot és támogatást, mert az ő segítségükkel érhető csak el, hogy ne torzuljon a gyermek személyisége. Sokszor egyébként éppen az irigység a bántások okozója, így gyakran előfordul, hogy a kortársak a szép, okos, tehetséges fiatalokat pécézik ki maguknak. Munkám során találkoztam olyan tinédzserekkel, akik kiemelkedők voltak valamiben, ezért a többiek egy hiányosságát kiemelve próbálták őt „megtörni”. Azért nagyon szomorú ez, mert a végén a gyermek maga is elhiszi, hogy valami baj van vele, holott ennek pont az ellenkezője az igaz. 

Utólag már nehéz helyrehozni 

– A védelem egy szeretetteljes, támogatói családban jöhet létre. Mély és szoros kapcsolat szülő és a gyermek között, bizalom és őszinteség; ezek segíthetnek időben felismerni a problémát. Gyakran előfordul, hogy a tinédzser eltitkolja a vele történteket és egyedül vívja meg a harcait, mert fél elmondani otthon, hogy bántják. Ilyenkor pontosan az történik, amiről ez a cikk is szól: szégyelli magát és a kialakult helyzetet. A szülő feladata, hogy a gyermekének támasza legyen és ezt a biztonságos közeget – egészen a csecsemőkorától kezdve – megteremtse számára. Egy rideg, büntető és érzelmileg megközelíthetetlen szülő gyermeke bizonytalan és komplexusos felnőtté válhat, ahol a segítségnyújtás nem fog működni. A megelőzés a legfontosabb, hiszen amikor megvan a baj, már nehéz tüzet oltani.  

Csak lázadás vagy komoly veszély? 

– Intő jel lehet, ha a gyermek addigi viselkedése 180 fokos fordulatot vesz. Ilyen a befelé fordulás, a negatív szokások kialakulása, a magatartásváltozás; amikor az extrovertált, vidám tinédzserből egy egész nap a szobájában gubbasztó, introvertált személy lesz. Sok szülő azért áll értetlenül a kialakult helyzet előtt, mert nem figyelt eléggé a jelekre, egy esetleges tragédia bekövetkezte után pedig már túl késő bármit is tenni. Olyankor önmagát hibáztatja, amiért nem volt körültekintőbb, mardossa a bűntudat, hogy miért nem tudott „elég jó” anya vagy apa lenni, sőt, többen hárítanak, és még utólag sem rakják össze a mozaikdarabokat. Borzasztóan nehéz ezt feldolgozni. Tipikus eset, hogy a szülők a kamaszkor velejárójának tekintik a személyiségváltozást, amely egy adott szintig így is van, viszont egy egészségesen fejlődő gyermek élete tinédzserkorában sem fog drasztikus fordulatot venni. Ugyanakkor, ha a fiatal tanulmányi teljesítményében romlás következik be, ha az alvás-ébrenlét ciklusa felborul, ha túl érzékennyé és visszahúzódóvá válik, az már nem csupán kamaszkori lázadás, hanem a benne dúló érzelmi kavalkád előszele. Ne várjuk meg, hogy viharba csapjon át! 

Sorozatunk következő részében a felnőtt- és időskori  negatív érzelmekről beszélgetünk a szakemberrel.