Ősbizalom – az elemi biztonságérzet

Mi az ősbizalom?

Az ősbizalom a testet, lelket és minden sejtet átitató hit abban, hogy a világ megtart, lehet rá támaszkodni. Kialakulása az élet első két évéhez kapcsolható, és az édesanya őszinte, szerető odafigyelésén, megnyugtató jelenlétén és érintésein múlik. Ha a gyermekben benne van az elemi biztonságérzet, akkor – ha eljön az ideje – bátran és önbizalommal fog elindulni az emberek, a világ felé.

Ősbizalom már az anyaméhben

Az ősbizalom már az első három hónapban kezd kialakulni az anyaméhen belül. A biztonság a legfontosabb dolog ilyenkor a magzat számára. Azok az élmények, amik ebben az időszakban érik, az egész életére kihatnak. Ezért, ha bántalmazzák az anyát, vagy ha el akarja vetetni a magzatot, esetleg maga az anya félelmeket, folyamatos stresszt él át, lelkileg sérülhet a magzat. A legtöbb komoly lelki betegség gyökere ebből az időszakból ered.

A második három hónapban a szeretet érzését tapasztalja meg a magzat, amikor az anyukája becézgeti, simogatja a hasát. Ha az anya élvezi az életet, örömét leli benne, a legjobb hatással van magzatára.

Ősbizalom a születés után

Az újszülött teljes mértékben édesanyjára (gondozójára) van utalva, ezért ha a szülő mindannyiszor reagál, ahányszor a csecsemőnek szüksége van rá – amikor éhes, fájdalmai vannak, vagy fél –, a gyermekben megszületik a létezésbe vetett bizalom: „Itt szeretnek és itt jó nekem“.

A csecsemőnek az anya jelenti a kapcsolatot a külvilággal, így az iránta érzett bizalom alapozza meg a külvilághoz és a kortársaihoz fűződő kapcsolatát.

A kisbabában azzal, hogy az anya elfogadja őt, kifejlődik a képesség arra, hogy magát szeresse. Ha átélte az elfogadást és a feltétel nélküli szeretetet, akkor önmagát is képes lesz szeretni. Az anya ölében átélt biztonság, a ringatás, a melegség, a gyengéd simogatás és az állandósság pedig megerősítik benne az ősbizalmat.

Az érzékeny szülői válaszkészség jelentősége

Az ősbizalomhoz kevés a puszta gondoskodás (etetés, itatás, pelenkázás). A legfontosabb a kisgyermek egyéni igényeire, szükségleteire irányuló érzékeny szülői válasz/reakció.

Ezt megfigyelések igazolták: azok a gyermekek, akik átélhetik édesanyjukkal a „szeretet-párbeszédet”, kiegyensúlyozottabbak, testileg-lelkileg egészségesebbek, szellemileg nyitottabbak és kreatívabbak, mint a megfelelően gondoskodó, de érzelmileg hűvösebb szülők gyermekei.

A szeretet-párbeszéd megteremti azt a bizalmi légkört, amiben meg lehet szólítani a világot (sírással, mosollyal, gőgicséléssel), és ami a gyermek szükségleteinek megfelelően (simogatással, ringatással, öleléssel, etetéssel, megnyugtatással, énekléssel stb.) válaszolni fog neki. Ennek köszönhetően önbizalom alakul ki a gyermekben. Aki átélte, hogy bízhat a világban, bízni fog önmagában is. Ha megkapta a megfelelő szeretetet, figyelmet, törődést, bátorítást és a támogató érzelmeket, akkor feltétlen bizalommal és nyitottsággal fog kapcsolódni a világhoz, mert megtanulta, hogy az elfogadja és támogatja őt.

A bizalmatlanság oka

Ha az anya (elsődleges gondozó) érzékeny válaszkészsége hiányzik, esetleg lelki-mentális problémákkal küzd (pl.: feszült, ideges, depressziós), kevéssé áll a gyermek rendelkezésére, érzelmileg hideg és elutasító, elmarad a szeretet-párbeszéd. Emiatt a tartósan fennálló helyzet miatt a kisgyermek azt éli meg, hogy magára hagyták: ha megszólítja a világot, az nem válaszol, és félelem, bizalmatlanság alakul ki benne.

Az ősbizalom hiánya vagy sérülése formálja a személyiséget. Az ilyen gyermek később nem, vagy csak nehezen fog tudni megbízni másokban, vagyis kihat minden emberi kapcsolatára és a világhoz fűződő viszonyára. Önbizalomhiánnyal küzd majd, ami a magányosság, a meg nem értettség érzésével járhat, azt gondolja önmagáról: „nem vagyok érdemes a boldogságra”, „nem vagyok méltó arra, hogy elfogadjanak önmagamért”, „az életemnek nincs értelme”.

Örökre megpecsételve?

Az ősbizalom sérüléséből fakadó lelki problémák, nehézségek nem jelentik azt, hogy az ember sorsát örökre megpecsételték a gyermekkorában elszenvedett sérülések. Kötődési zavarok, párkapcsolati problémák, személyiségzavarok, önbizalomhiány, depresszió, pszichoszomatikus betegségek esetén érdemes egy klinikai szakpszichológust felkeresni és a segítségével feltárni a problémák, tünetek mögött meghúzódó okokat. Az ősbizalom helyreállítása megfelelő pszichoterápiával felnőttkorban is lehetséges.

(fotó: Shutterstock)