Cukorbetegség: javítsuk az esélyeinket az elkerülésére!

A diabétesz ugyanis az elmúlt száz évben kevesek halálos kórjából sokak krónikus bajává alakult.

Kezdődött azzal, hogy Banting 1922-es felfedezése, a szervezetből hiányzó inzulin kívülről való pótlása elkerülhetővé tette a gyors halált. Azóta már a diabéteszesek is élhetnek addig, mint bárki más. Ám az immár krónikussá szelídített betegség a megnyert évtizedek alatt is dolgozik, megannyi szövődményt alakíthat ki, melyek megakadályozása sok önfegyelmet és munkát kíván az érintettektől, és ad újabb feladatokat bőven az orvostudománynak is. A diabétesz kikezdi az ér- és az idegrendszert, így rendkívül szerteágazó a hatása: érintheti sok más mellett a látást, a járást, a fertőzésekre való fogékonyságot, a szexuális életet, sőt, akár az utódok életesélyeit is.

A cukorbetegség eltömegesedésének fő oka a jellemző életkörülmények megváltozása a bolygónk mind nagyobb részén. Banting idejében a diabétesznek még az a változata (ezt hívják ma 1-es típusúnak) volt a domináns, amelyben egy viszonylag gyors autoimmun folyamattal a szervezet maga pusztítja el a saját inzulintermelő sejtjeit. Ezzel szemben mostanra már a megbetegedések mintegy kilenctizedét adó 2-es típusnál jellemzően az életvitel hatására az inzulintermelés és -felhasználás egyensúlya bomlik meg, viszonylag lassan. Ebből következően a betegség megjelenése az életkor növekedésével mind valószínűbbé válik. A KSH adatai szerint, Magyarországon a harmincasok között még az öt százalékot sem éri el a cukrosok aránya, a hatvan körüliek közt már mintegy húsz százalék a részarányuk, míg a hetven felettieknél már az egyharmadot is eléri.

Éppen egy esztendeje jelent meg a Lancet Diabetes Endocrinol folyóiratban az a nemzetközi összevetés, amely a magyarok diabétesszel kapcsolatos esélyeit is bemutatta. Eszerint ma nálunk egy 20 esztendős egészséges fiatalnak mintegy 36 százalékos esélye van arra, hogy az élete során valamikor kialakul nála egy 2-es típusú diabétesz. A cukorbaj életrövidítő hatását is megbecsülte a tanulmány: egy húszéves férfi várható további élettartama diabétesszel 47,2 év, míg anélkül 53,7 év, azaz a betegség miatt várható vesztesége 6,5 év. Nőknél ugyanezek az adatok: 54,9 és 60,4 év, vagyis az ő veszteségük 5,5 esztendő.

Ezek az átlagértékek persze semmit sem mondanak a személyes kockázatokról. Ám éppen ezek feltárásában és csökkentésében igyekszik segíteni az idei Diabétesz Világnap. November 14-nek minden évben van egy, a cukorbetegség szempontjából fontos, kiemelt témája – volt már ilyen például a látásvesztés veszélye vagy a család szerepe a megelőzésben –, ezúttal a diabéteszhez vezető kockázatok kerültek fókuszba. A rendezvény honlapja kínál is egy rizikófelmérő tesztet, ami mellett tanácsokat találunk a személyes veszélyeztetettségünk csökkentéséhez. Magyarul a Magyar Diabetes Társaság honlapjáról indulva találhatjuk meg ugyanezt.

E tesztek eredményéről az a legfontosabb tudnivaló, hogy korrigálhatók. Ha az életkorunkkal, meg a genetikai hajlamainkkal nincs is mit tenni, van egy sor olyan megváltoztatható szokás az életünkben, ami ronthatja vagy javíthatja az esélyeinket a diabétesz elkerülésére, vagy legalábbis késleltetésére. Ilyennek számít a normál testsúly megtartása, a jó táplálkozás, a rendszeres mozgás és a dohányzás mellőzése. Ezek segítik a cukorbaj megelőzését is, ha pedig esetleg mégis kialakul, akkor a szövődmények elkerülésében lehet nagy szerepük.

Ez év elején jelent meg a PLOS Medicine orvosi folyóiratban az a tanulmány, amelyben Tingting Geng és kollégái öt olyan egészséges szokást, illetve körülményt azonosítottak, amelynek igazán nagy hatása van a cukorbetegség egyes szövődményeire. Ők ilyennek találták a dohányzás mellőzését, a normális derékkörfogatot (azaz a hasi elhízás elkerülését), az egészséges táplálkozást, a rendszeres fizikai aktivitást és a mérsékelt alkoholfogyasztást. Mintegy 15 ezer cukorbeteg sorsát követték csaknem egy évtizeden át, és azt tapasztalták, hogy azokat, akik ezek közül 4-5 szokást tartottak, 46 százalékkal kisebb valószínűséggel fenyegették az érszövődmények. Ebben a kutatásban olyan érkövetkezményeket vettek számba, mint a vesekárosodás, a vaksággal fenyegető retinopátia, vagy az alsóvégtagi amputációk kockázatával járó neuropátia.

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt!