Keserédes ajánlás

Ezt az egyszerű következtetést cáfolja-finomítja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) friss ajánlása. A 2023 májusában kiadott állásfoglalásukban ugyanis azt tanácsolták az egészséges embereknek, hogy ne használják ezeket a szereket a testsúlyuk szabályozására vagy a nem fertőző betegségek – mint a diabétesz vagy a szívbajok – kockázatának csökkentésére.

Véleményüket csaknem 300 korábbi tanulmány eredményének összevetésével alapozták meg. Az általuk áttekintett kutatásokban olyan energiamentes édesítők hatását firtatták, mint például az aceszulfám K (E 950), az aszpartám (E 951), az advantám (E 969), a ciklamátok (E 952), a neotám (E 961), a szacharin (E 954), a szukralóz (E 955), a sztívia és a sztíviaszármazékok (E 960). Ez alkalommal nem az volt a vizsgálatok tárgya, hogy melyikből legfeljebb mennyit ajánlatos fogyasztani a mérgezés kockázata nélkül, hanem az, hogy ezek tényleg képesek-e javítani az emberek egészségén. Konkrétabban: alkalmazásuk segíti-e az elhízás megakadályozását, és azzal a tipikus életmódbetegségek elkerülését.

Az átvizsgált kutatások eredményei első pillantásra kaotikusnak tűntek, némelyik ezt látszott igazolni, más meg az ellenkezőjét. De ahogy elkezdték – a vizsgálatok körülményeit is figyelembe véve – rendezni az eredményeket, tisztult a kép. A rövidtávú, legfeljebb három hónapot vizsgáló, kontrollcsoportos kutatások festettek kedvezőbb képet: ezekben gyakrabban jutottak arra, hogy az édesítők használata segíti a testsúlycsökkentést. Csakhogy ez az eredmény rendre akkor jött ki, amikor az édesítőt a cukorfogyasztás kiváltására használták, azaz emiatt összességében csökkent a kísérleti alanyok energiabevitele is. Arra, hogy ezeknek az édesítőknek önmagukban nincs semmilyen súlycsökkentő hatásuk, például egy olyan vizsgálat utalt, amiben a szomjoltásra használt vizet cserélték az ugyancsak "nullkalóriás" üdítőre, és az semmilyen változást nem hozott az alanyok testtömegében.

Ezzel szemben, amikor hosszabb ideig, akár évekig követték a kísérletben résztvevők sorsát, azt találták, hogy az édesítőszereket használók között gyakoribb volt az elhízás, és nagyobb arányban alakultak ki szív-érrendszeri betegségek, ahogy diabétesz is. Ez az eredmény azért is váratlan volt, mert a rövid, kontrollcsoportos vizsgálatokban ennek még előjelei sem látszottak. Például sem az éhgyomri vércukorértékekben, sem a vér koleszterinszintjeiben nem mutatkozott negatív hatása az édesítők fogyasztásának. A rövid és hosszú távú eredmények különbségének magyarázatát abban találták, hogy az utóbbiak nem kontrollcsoportos, hanem úgynevezett megfigyeléses vizsgálatokban születtek. Így például ezeknél az sem volt garantált, hogy az édesítőket fogyasztók azokat valóban a cukrok helyettesítésére, a kalóriabevitelük tényleges csökkentésére alkalmazzák, és nem csupán valamiféle pluszként szerepelnek a résztvevők étrendjében. Ebből persze még nem következne, hogy a "nullkalóriás" édesítőket rendszeresen használóknak kifejezetten rosszabbak legyenek az egészségügyi kilátásai. Ezért a feltárt eredményekre további lehetséges magyarázatokat is kerestek.  És találtak biológiaiakat és lélektaniakat is.  

Az utóbbiak nem kifejezetten az édesítők sajátosságaihoz kapcsolódnak, hanem az egyes egészségjavítónak gondolt praktikákhoz fűzött túlzott reményekhez. Korábban más vizsgálatokban is tapasztaltak hasonló furcsaságokat. Például azoknál, akik éppen kezdtek ismerkedni a kímélőbb ételekkel, azt látták, hogy a bevásárlókosaruk "kalóriatartalma" valójában növekszik. Kezdő szabadidő-sportolók csoportjában pedig azt találták, hogy a rendszeres futással próbálkozók egyszer csak elkezdtek hízni. E furcsa eredmények azt mutatták, hogy az egészségükkel törődők hajlamosak lehetnek túlértékelni az "életreformjaik" hatását, így nyugodtabb szívvel veszítik el a mértéket. Például, ha már ettek halat zöldséggel, utána küldik a kolbászt is, és ha már futottak egy kicsit, bátran vesznek még egy szelet tortát... Ezt a csapdát felkínálják az édesítőszerek is, ha valaki elhiszi, hogy a puszta fogyasztásuk közelebb visz az egészséghez.

A lehetséges biológiai magyarázatok ennél bonyolultabbak, és olyan hatásokra utalnak, amelyek nem kivédhetőek. Az egyik ilyen lehetséges következmény, hogy ezek az édesítők megváltoztatják a bélrendszer baktériumflóráját, annak révén pedig a tápanyagok felszívódásának, hasznosulásának mechanizmusát is. Azaz, ha maguk nem is visznek be többletenergiát a szervezetbe, ahhoz hozzájárulhatnak, hogy a többi táplálék jobban hizlaljon. Egy másik lehetséges magyarázat szerint már az édes ízt érzékelő receptorok is elindíthatják azt a folyamatot, aminek eredményeként – mintha csak valódi cukrot fogyasztanánk – inzulin kerül a vérbe. Azaz, ezek a nullkalóriás édesítők nemcsak az ízlelést "csapják be", hanem az étvágy- és vércukor-szabályozást is össze tudják zavarni.

A magyarázatként említett mechanizmusoknak már a létezése is arra int, hogy az egészséges életvitelnek nem szükséges, sőt, nem is alkalmas kellékei az édesítőkkel cukormentesített ételek, italok. A kutatási eredmények azzal szembesítenek, hogy nincs olyan eszközünk, amivel életünk során az édes ízt korlátlanul, ugyanakkor "büntetlenül" élvezhetnénk. Ez főleg a szülők számára lehet hasznos felismerés, akik az étkezési és jutalmazási szokások kialakításával még jórészt meghatározhatják, hogy a gyerekeik életében mennyire válik majd fontossá az édes íz hajszolása.

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt!