Keserédes teher

E kapcsolatra épp öt éve hívta fel a figyelmet egy kanadai kutatás, amely a lakókörnyezet átlaghőmérséklete és az anyák szénhidrát-háztartásának zavara közötti kapcsolatot vizsgálta. Dr. Gilian Booth és munkatársai azt találták, hogy míg például a -10 Celsius-fokos környezetben a terhességek 5%-ában, addig a +24 fokosban már 8%-ukban alakult ki gesztációs diabétesz (GDM). E markáns eltérés mögött a különféle zsírszövetek (sárga, barna) klímafüggő arányú fejlődését sejtik, ami aztán visszahat a szervezet energiagazdálkodásának a minőségére. 

A jellemzően a terhesség 24-28. hetében jelentkező GDM-et úgy is lehet tekinteni, mint egyfajta teszteredményt. Azt jelzi, hogy az anya szénhidrát-szabályozása - noha "köznapokra" még jó - valójában már meggyengült, s a babával járó erőteljesebb hormonális változásokat már nem tudja kezelni. Ebből aztán rövid és hosszú távon is sok minden következik a mama és a baba számára is. A legközvetlenebbül az, hogy ha nem kezelik az anya diabéteszét, az okozhat vetélést, vagy fejlődési rendellenességet is. További lehetséges következmény a magzat abnormális növekedése. Az óriásbabák pedig egész életükre kihatóan viselnek fokozott egészségi kockázatokat. Erről az Európai Kardiológus Társaság 2020-as konferenciájára dr. Songzan Chen, a Zhejiang Egyetem kutatója  és kutatótársai hoztak adatokat. Ők azt találták, hogy egy kereken 4 kilogrammos újszülött 30 százalékkal nagyobb kockázatát viseli egy felnőttkori szívbetegségnek (pitvarfibrillációnak), mint egy átlagos, 3,4 kilogrammos baba. Ez időtájt a Canadian Medical Association Journal a Manitobaban született gyerekek sorsából vont le következtetést. Ebben arra jutottak, hogy az anya GDM-je két-háromszorosára növeli annak az esélyét, hogy a gyerekénél majd kialakul valamilyen, a szívét fenyegető betegség. Ilyennek tekintették például a magasvérnyomást, illetve a cukorbetegséget is. 

A gesztációs diabéteszt lehet afféle "filmelőzetesnek" is tekinteni. Ugyanis, bár a GDM a legtöbbször csendben elmúlik a szülés után, sokaknál hamarosan jön a "vágatlan verzió".  Az esetek mintegy 20-50 százalékában 5-10 éven belül megjelenik a klasszikus 2-es típusú diabétesz. Ami igazából nem meglepő, hiszen a terhesség alatti "terheléspróba" már jelezte, hogy az anya szénhidrát-háztartásának szabályozása erősen gyengülőben van. 

Néhány éve a Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle szerzője arra figyelmeztetett, hogy „sem a nők, sem a kezelőorvosok nincsenek tisztában a GDM későbbi életszakaszban kialakuló 2-es típusú diabetes kockázatot fokozó hatásával”. S - mint hozzátette - az érintettek jelentős hányada a szülés után megszakítja kapcsolatát a diabéteszgondozóval, holott indokolt lenne a negyedévenkénti ellenőrzésük.  

Ilyenkor az időnkénti labor-kontroll mellett ugyanazok az életpraktikák segíthetnek távol tartani a diabéteszt, mint amelyeket általában is ajánlanak a cukorbetegség megelőzésére. Így elsősorban: a testsúly normalizálása, a dohányzás kerülése, fizikailag aktív életvezetés és egészséges konyha... Ám egy 2015-ös amerikai vizsgálat talált egy speciális kiegészítő eszközt is. Erica P. Gunderson, az Észak-Kaliforniai Kaiser  Permanente gondozási konzorcium vezető kutatója és munkatársai arra jutottak, hogy a hosszabb szoptatási idő gátolja a diabétesz visszatérését az anyáknál. Akik legalább 2 hónapig főleg szoptatással táplálták a babájukat, azoknál fele akkora volt a cukorbetegség 2 éven belüli kialakulásának a kockázata, mint a tápszert alkalmazóknál. 

A legszerencsésebb persze az, ha a terhességre már eleve "diabéteszkerülő életmóddal" készülnek a leendő anyák. Az ezzel kapcsolatos kutatásokat áttekintő Gita Mishra professzor javaslatai eléggé kézenfekvőek. Iktassanak több mozgást az életükbe, vigyenek zöldségdús konyhát, s csökkentsék az esetleges túlsúlyukat! - ajánlja az University of Queensland honlapján. Ezekkel egyúttal mérsékelhetik a kialakuló magasvérnyomás és cukorbetegség rizikóját is. Ám a professzor hozzáteszi, ezek a változtatások akkor igazán hatékonyak, ha már a terhesség előtt élnek e lehetőségekkel. 

Vigaszként hathat, hogy vannak olyan eredmények is, melyek szerint a kicsit megkésve kezdett életmód-korrekció sem teljesen haszontalan.  A Washingtoni Állami Egyetemen professzora, Min Du és csapata például azt bizonyította, hogy a terhesség alatti testmozgás a születendőket is védi a későbbi elhízástól. Kísérletükben azt találták, hogy a sportos egéranyák magzataiban viszonylag több barna, s kevesebb sárga zsírszövet képződik. (Az előbbi sokkal jobb a fűtésben, az "energiaégetésben", míg az utóbbi inkább a felhalmozásban erős, s megzavarja a szervezet anyagcseréjét.) Ennek következtében - ha később ugyanolyan kalóriadús kosztra is fogták a kisegereket - a lusta anyák kölykei jobban híztak, mint a mozgékonyak utódai. 

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt!