Hatvan felett másképp esik

Az ilyen, a külvilág számára "láthatatlan" balesetek igencsak gyakoriak, a 65 év felettiek negyede-harmada évente legalább egyszer elesik, és az esetek mintegy felében ez valamilyen sérüléssel is jár. A közönséges megbotlások, megszédülések következménye sokszor drámai már ebben a korban. Az idősek halálos baleseteinek közel háromnegyede elesésből fakad. De még a túlélhető sérülések is gyakran indítják el őket egy végzetes lejtőn. Például egy tipikus időskori sérülés a combnyaktörés, ami hosszabb időre ágyba kényszeríti az embert, ezzel rendkívül felgyorsíthatja a leépülést.  Dr. Sebestyén Andor a Pécsi Tudományegyetemen készült doktori értekezésében vizsgálta az idősebb combnyaktöröttek túlélési esélyeit, és azt tapasztalta, hogy közel egyharmaduk (31%) meghalt már az eset utáni első évben.  

A Semmelweis Egyetem Szenior Akadémiája ezért egy önálló előadást szentelt az esésveszélynek. Abból kiderült, hogy egy-egy töréses sérülés után az idős emberek mintegy fele már nem nyeri vissza a korábbi mozgás-, illetve teljesítőképességét.  Dr. Kovács Éva egyetemi docens előadásából az is kitűnt, hogy az esés akkor is pusztító, ha csupán lelki zúzódásokkal jár. Sokakon elhatalmasodik az eséstől, annak a megismétlődésétől való félelem, emiatt indokolatlanul óvatossá válnak, inkább bezárkóznak, kerülik a mozgást, beszűkülnek a szociális kapcsolataik, és ezek miatt végül elveszítik képességüket az önálló életvitelre is.

Az esések elleni ésszerű védekezésre számtalan lehetőség kínálkozik: a szakemberek eddig mintegy 400 rizikótényezőt azonosítottak, melyek legtöbbje kiküszöbölhető, vagy legalább is mérsékelhető. Nyilván ennyi tényezőt senki sem tud kontrollálni, így komoly segítség lehet a fontosabbak kiemelése, rendszerezése.

Az érzékelés romlása – legyen szó látásról, hallásról vagy az egyensúly megtartásáról – rendszerint a korral jön, de segédeszközökkel, illetve célzott gyakorlatokkal kompenzálható. Hasonlóképpen, ahogy a korral járó mozgásproblémák nagy része is, melyeket az izomtömeg és -erő csökkenése, valamint az ízületek mozgásterjedelmének beszűkülése okoz.

Vannak betegségek, melyek kifejezetten növelik az elesés kockázatát, ide sorolják például a vérnyomásproblémákat, a keringési betegségeket, a diabéteszt, az inkontinenciát, a demenciát és az ortosztatikus hipotóniát (azaz a felálláskor jelentkező szédülést) is.

Ám nemcsak a bajok, hanem az ellenük felírt gyógyszerek között is számos van, amely növelheti az esés-rizikót, mivel befolyásolják az egyensúlyérzéket is. Ilyenek lehetnek a nyugtatók, az altatók, a fájdalomcsillapítók, az antidepresszánsok, a vízhajtók, az értágítók, az izomlazítók... meg persze a klasszikus "gyógyszer", az alkohol is.

Mindezek mellett vannak még a lakókörnyezetben rejlő kockázatok, amelyek talán évtizedekig nem is okoztak bajt, de idős korra az életre is veszélyessé válnak. Lehetnek ezek például a csúszás- vagy botlás-veszélyes felületek, a rossz világítás, egy túl laza kapaszkodó, vagy a használati tárgyak szerencsétlen – hajolgatást vagy nyújtózkodást – kívánó elhelyezése. Aki régóta ezekkel él, talán észre sem veszi a bennük rejlő fenyegetést, amíg be nem következik a baj.

Az esésveszély mérséklésére dr. Kovács Éva egy négylépéses programot javasol, amelyben lehetőség szerint a családtagoknak is jut feladat.

Az első lépés a környezet ártalmatlanítása, a lakáson belüli és a ház körüli veszélyforrások megszüntetése. Ide tartozhat a csúszós felületek, a kádkilépők, a gyenge megvilágítások, a kapaszkodóhiányok vagy a nehezen elérhető használati tárgyak problémája. Nehéz egy lakás összes rizikós pontját egyszerre felfedezni és korrigálni, de segíthet az átgondolásban a kreativlakas.com sorvezetője. Ezzel helyiségről-helyiségre végigvehetjük, hogy egy otthon hogyan tehető akadálymentessé és azzal sokkal biztonságosabbá.

A második lépés a szokások hozzáigazítása a kor adta képességekhez. Például azzal, hogy az idősek a letaposott kérgű cipők és papucsok helyett a lábukat-bokájukat rendesen tartó, alacsony és széles sarkú cipőkben közlekedjenek a lakásban is. De igazítani kell az olyan – immár veszélyforrássá vált – rutinok mozdulatsorait is, mint az ágyból való felkelés, a székre való lehuppanás, vagy egy leesett tárgy felvétele a földről. Ebben is elérhető segítség: Schiller-Csányi Luca gyógytornász "Hogyan mozogjunk biztonságosan?" című képes összeállítása innen letölthető.

A harmadik lépés a mozgásban gazdag életvitel. Izomerősítő, nyújtó, egyensúlyjavító gyakorlatokkal sokáig lehet ellensúlyozni a mozgató rendszer korral járó hanyatlását. Ezek legtöbbjét megadhatják a ház körüli munkák, a sok gyaloglás, a kertészkedés, az unokákkal való sportolás is, a lényeg – ahogy Kovács Éva ajánlotta –, hogy a "a lehető legkevesebb időt töltsék ülve".  De lehet ezen felül is megdolgozni a jobb egyensúlyért, mozgásképességért, nagyobb izomerőért. A Mozgásélmény Szenioroknak programban találunk ehhez is jó példákat, célzott segítséget.  

A negyedik lépés a rendszeres orvosi vizsgálat. Ez alkalom a vérnyomás, a látás, a hallás rendszeres ellenőrzésére. Emellett lehetőség az esés szempontjából ugyancsak kritikus gyógyszerelés áttekintésére is, amit ilyenkor ki kell terjeszteni a vény nélküli szerekre, étrend-kiegészítőkre is. Ugyancsak fontos, hogy e rendszeres találkozókon akkor is beszámoljunk az orvosunknak egy-egy elesésről, ha az még nem is járt nagyobb bajjal.

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt!