Olimpiai, világ- és Európa-bajnok, az újkori vízilabdás aranygeneráció közkedvelt tagja. Kiss Gergely a medencében mindent elért, amit egy játékos elképzelhet, ráadásul pályafutása végeztével sincs oka a panaszra. Tudatosan épített civil karrierjének köszönhetően kiegyensúlyozott és boldog életet él feleségével, Kissné Valkai Annával és három lányukkal. A 18 éves Viktória a tánc és a judo után végül vízilabdára váltott, mint ahogy pontosan ezt az utat járta be a 15 éves Patrícia is, aki idén nyáron csapatkapitányként vezette korosztályos Európa-bajnoki címig a magyar válogatottat – szülei legnagyobb büszkeségére. Az ötéves Olívia egyelőre még csak kacérkodik a sportágválasztással, de éppen a legjobb helyen kezdi.



– Ahogy a két nagyobbiknál sem erőltettük a sportot, Olíviánál sem tesszük – meséli Kiss Gergely. Annyit kértünk tőlük az édesanyjukkal, hogy bármit csinálnak, azt koncentráltan, teljes erőbedobással tegyék. Korábban nem szerettem volna, ha vízilabdáznak, mert óhatatlanul rajtuk van a teher, hogy a szüleik is válogatott szinten sportoltak, de ha már a vízilabda mellett döntöttek, az a dolgom, hogy támogassam őket. Megértem őket és örülök, hogy szeretik ezt a gyönyörű sportágat. Nagyon jó testvérek, motiválják egymást és követik a másik sikereit. Az tisztán látszik, hogy óriási bizonyítási vágy él bennük, de nem szabad összehasonlítani őket a mi generációnkkal, az egy másik korszak volt. Törekszünk rá, hogy ne érezzék tehernek a felmenőik nevét.

A három lány logisztikája a hétköznapokon komoly kihívás. A szadai családi ház, az uszoda és az óvoda közötti fizikai távolság áthidalása különösen akkor okoz fejtörést, ha Gergőt elszólítja a munka.



– A legnagyobb lányunk, Viki idén lett nagykorú, megvan a jogosítványa, így ő már teljesen önjáró – magyarázza a családapa. – A legkisebb, Olívia még óvodás, a középsővel, Patríciával való logisztika viszont komoly kihívást igényel. Szerencsére édesanyám is be tud segíteni, ha kell, a csípőműtétje után már ismét hadra fogható. Ez egy igazi családi csapatmunka és társasjáték. A munkámat mindig igyekeztem úgy szervezni, hogy én vihessem óvodába a lányokat és minél inkább kivegyem a részem a gyerekek mindennapjaiból. A kiskori élményeket nem lehet visszahozni, az volt az elvünk, hogy ebéd után jöjjenek haza a lányok az óvodából, hogy minél többet lehessünk együtt. Elég hamar leszoktak a délutáni alvásról, így megoldható volt a hazaút.

A családi ház és a hozzátartozó kert bőven ellátja feladattal a családot. Anna, Gergő felesége családmenedzserként rengeteget dolgozik a háttérben a gyerekek és a férje nyugalmáért. Ő az, aki kézben tartja, felügyeli és igazgatja a szálakat, az ügyintézést, a papírmunkát és a háztartást is szívvel-lélekkel végzi, a kemencéhez a tűzifát viszont a ház ura pakolja a helyére, aki kikapcsolódásként néha gazolni is szokott.



– Nincs a kerti munkában akkora küldetéstudatom, mint a feleségemnek, de néha kikapcsol és talán meglepő, de sok kalóriát el is éget – meséli Gergő. – A sport az életem része maradt a pályafutásom lezárultával is, akkor érzem jól magam, ha minél több mozgást be tudok építeni a mindennapokba. Heti 5-6 órát igyekszem sportolni, de a munka és a család miatt jóval kevesebb időm jut rá, mint aktív koromban. Kétszer azért szeretek lejárni az uszodába edzeni, vagy a jó időben beiktatok egy evezést a SUP-deszkán, egy futást az erdőben vagy néhány óra kerékpározást a terepen. Évente szervezünk családosan is néhány túrát, de a lányok edzőtáborai miatt több nem fér bele a programba.

Azzal pedig a szülők is tisztában vannak, hogy az edzőtáborok kiemelt jelentőséggel bírnak egy sportoló életében. Főleg, ha Gergő és Anna pályafutásához hasonló sikerek lebegnek a lányok szemei előtt. Patrícia nyári Európa-bajnoki aranyérme egy csodálatos út kezdete lehet.



– Tehetséges generáció állt össze, alázatos szakmai csapattal dolgoztak együtt és látszott, hogy nagyon jó volt a kohézió – elemezte Patríciáék Eb-győzelmét a korábbi válogatott klasszis. – Az is a malmunkra hajtotta a vizet, hogy itthon volt a torna, a lányok egy erős magyar bajnokságban az idősebbek között is bizonyítottak, koruk ellenére tapasztaltak voltak, fizikailag és mentálisan is erősek, így tulajdonképpen magabiztosan nyertek. Egy apának hatalmas büszkeség látni, hogy csapatkapitányként számítanak a lányára, aki sokat dolgozott azért, hogy felállhassanak a dobogó tetejére.

Gergő már aktív pályafutása alatt tudatosan építette a civil karrierjét, szeretett volna egy versenyképes végzettséget, így 2005-ben megszerezte a jogi diplomáját. Ügyvédbojtárkodott, de nem akart egész életében egy irodában dolgozni, így az edzések mellett beindított egy vállalkozást és megszerezte a vízilabda szakedzői képesítést is.

– Szándékosan terveztem úgy, hogy a vízilabdázás után nagyon lassú folyamat legyen a hétköznapokra való átállás – magyarázza Gergő. – Nem egyik napról a másikra történt a pályafutásom lezárása, így volt időm építkezni. Amikor 35 évesen eljöttem a Vasastól, hívtak külföldre, vidékre és a fővárosból is volt ajánlatom, de nem akartunk belevágni egy újabb költözésbe. Úgy döntöttünk, hogy Gergely Pistivel visszatérünk a régi sikereink színhelyére és próbálunk segíteni az akkor nehéz helyzetbe került Honvédon – ehhez az akcióhoz csatlakozott régi harcostársunk, Steinmetz Barna is. Igyekeztünk támogatókat találni és kibontakoztatni a fiatalokat. Azt hittem, ez 3-4 év lesz, de végül több mint hét szezonon át tartott a folyamat. Közben elkezdtem foglalkozni a filmezéssel, 2016-tól a Nagy Sportágválasztó szóvivője lettem és akkor született meg a legkisebb lányunk is. Az egy erős év volt a változások szempontjából.

 

 

Azóta pedig csak még színesebb lett a paletta, hiszen a kommunikációs igazgatói teendők mellett jótékonysági nagykövetként és filmproducerként is halmozza a feladatokat.

– Azt szeretem a jelenlegi életemben, hogy változatos – jellemzi a mindennapokat. – Mindig történik valami izgalmas, egy bemutató, egy nagyobb volumenű esemény, ami inspirál, motivál és igazi adrenalinbombaként hat rám. A legutóbbi sportágválasztó több mint 20 ezer embert mozgatott meg. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire lelkesednek a kicsik és a nagyok a különböző sportokért. Persze ezek a feladatok sokszor hétvégi elfoglaltsággal is járnak, de cserébe hétköznap néha otthonról is megoldható a munka és ilyenkor a feleségemmel is több időnk jut egymásra. Egy közös reggeli és egy kávé jó kis beszélgetést eredményez. Élvezem a munkámat és törekszem megtalálni a harmonikus egyensúlyt. Úgy érzem, a megbízhatóság és a korrektség az erősségeim közé tartozik, fontosnak tartom, hogy amit megbeszélek valakivel, az úgy is történjen. A szervezési vonalon is kitartóan hajtom az eredményt, addig megyek, amíg nem sikerül megoldani az adott helyzetet. A lányainknak is ezeket az értékeket adtuk át, az egyenességet és a munka becsületét. Szerencsére azt látom, hogy az alapok megvannak bennük.

A sok munka azért olykor többlet erőfeszítéseket igényel, de a tartalmas kikapcsolódás segíti a feltöltődést.



– Vannak olyan napok, amikor sok dologba belekapok, és azt érzem, hogy nem voltam eredményes, de általában sikerül jól koordinálnom a napi programot – jegyzi meg. – Ha van egy kis szabadidőnk, azt igyekszünk a családunk mellett a barátainkkal is tölteni. Szeretek olvasni, színházba, koncertre járni és a természetbe. Sokszor az is kikapcsol, ha a három lánnyal vasárnap leülünk társasjátékozni, vagy Olíviával rajzolni, színezni és hallgatni, ahogy csacsog, vagy éppen magyaráz valamit.

A sportnak köszönhetően sok helyen éltek már családként hosszabb-rövidebb ideig a világban, mindenhol jól érezték magukat, megtalálták az ország és a kultúra szépségét. Szerették Nápolyt, Bolognát és Montenegrót is, de mindig itthon képzelték el az életüket.

– Mindannyian odavagyunk az utazásért, jártunk New Yorkban, Sri Lankán, Ausztráliában, a világ számos pontján, de mindig vártuk, hogy hazatérjünk – meséli. – Szeretünk minél többet megmutatni a lányoknak ebből a sokszínű világból. Nagyon sokat kaptam a vízilabdától, szerettem a csapattársaimmal lenni, de az edzéseken kívül, a szabadidőmet igyekeztem másokkal tölteni, hogy ezáltal is több legyek, amikor visszatérek az uszodába. Ez családapaként is mind a mai napig jelentős motivációt jelent számomra.

További érdekes interjúk:

Dinasztiákmunka-magánélet egyensúlyacsalád mint pozitív értékinterjúgenerációkon átívelő együttműködés