Igen nagy különbség van a mostani otthontanulás és a tavaszi karanténhelyzet között. Akkor még megvolt az újdonság varázsa, izgalmasnak is tűnt egy darabig az online élet, szép idő volt, éledezett a természet, nem ismertük a járványt, nem féltünk talán annyira. Mostanra minden megváltozott, a kamaszok pedig ismét beszorultak a négy fal közé.

– Egy megterhelt év van mögöttünk – hangsúlyozza Sz. Látó Judit, de úgy véli, a nehézség a családokat megtaníthatja az összetartásra, a tervezésre, felfedezhetjük az erőforrásainkat, egymásból is meríthetünk erőt.

Kamasznak lenni sosem könnyű

– A kamaszkor egy olyan időszak, amikor a gyerekek feszegetik a határokat, mindent ki szeretnének próbálni. Ez az időszak pont a szabadságról, a bandázásokról, a szerelemről szól, de erre most nincs lehetőség.

A mentálhigiénés szakember fontosnak tartja, hogy a kamasznak a karanténidőszakban is legyen valamilyen kikapcsolódási lehetősége, ha már a szociális életét nem élheti úgy, mint korábban.

– Az elsős gimiseknek talán a legnehezebb. Tavasszal úgy zárult le egy korszak az életükben, hogy nem a hagyományos keretek között zajlott az elbúcsúzás, most pedig éppen csak belecsöppentek egy új közösségbe, már ki is szakadtak belőle. Azt tapasztalom a hozzám fordulóknál, hogy a kamaszoknak elegük lett az online világból. Persze ez nem mindenkire érvényes, de úgy látom, nem az van, amitől tartottunk, hogy még inkább magába szippantja őket az online világ, hanem besokalltak, taszítja őket, szeretnék inkább egymást megölelni személyesen.

A kulcs a család

„A félelem elűzésére nincs igazi recept, de mindennek a kulcsa lehet az őszinte beszélgetés és az odafigyelő meghallgatás.”

De mit tehet a szülő, aki maga is bizonytalan, esetleg fél is a járvány kellős közepén? Sz. Látó Judit úgy véli, most itt a lehetőség a családoknak egy picit összezárni, megtanulni egymásra odafigyelni.

– Az elfogadás ebben a helyzetben azt jelenti, hogy a szülő kimutatja a kamaszgyerek felé, hogy tudja, mit él át, hogy most nehéz neki, hiszen mindent megvontak tőle, ami a korosztályának a lételeme. Meg kell erősíteni őket abban, hogy teljesen normális, ha most nem érzik jól magukat. Ha valamit kellene, hogy tanítson az embereknek a világjárvány, akkor az az, hogy meghallgassuk egymást és odafigyeljünk a másikra, legyen arra időnk, hogy a gyerekünk elmondhassa, hogyan érzi magát. Tegyük mindezt türelemmel, mondjuk el a gyerekünknek, ha mi is rosszul érezzük magunkat, merjünk őszintén kommunikálni. A félelem elűzésére nincs igazi recept vagy varázsige, de mindennek a kulcsa lehet az őszinte beszélgetés és az odafigyelő meghallgatás.

(fotó: Máthé Zoltán/MTI, privát)

kamaszkaranténkoronavírusjárványoktatásiskolagenerációkon átívelő együttműködéspszichológiaszakértő