Általánosból gimibe: „Egyszerre lesz szabadabb és nehezebb is az életem” - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Általánosból gimibe: „Egyszerre lesz szabadabb és nehezebb is az életem”

Clerget-Tasi Barbara
2020. aug. 24. 5:00
Kamasz a családban

Milyen érzések kavarognak egy kamaszlány és az édesanyja fejében a középiskolás évek kezdetekor? Hogyan érdemes készülni az új korszakra? Kolléganőnk és lánya mesélt arról, hogyan élik meg ezt a nagy változást.

A gyermekünk életében talán az egyik legmeghatározóbb változást a középiskolai évek hozzák meg: az általános iskolához képest jóval több az elvárás, ugyanakkor sokkal meghatározóbb szerep jut a kortárs kapcsolatoknak. Nem egyszerű megtalálni az egyensúlyt, így elkél a szülői háttér, ami ez esetben azt jelenti, hogy támogatjuk, bátorítjuk gyermekünket az önállósodás útján. Nehéz szívvel, de útjára engedjük akkor is, ha másik városba szólítja őt a tanulás, és akkor is, ha „csak” többszöri átszállással jut el az eddig egy sarokra lévő iskolába.

– Azt hiszem, a korombeliek nevében is beszélhetek, amikor azt mondom, hogy számunkra a középiskolás lét nagyobb szabadságot, önállóságot jelent, és időtöltést a barátokkal – mondja Janka, aki idén kezdi a gimnáziumot szülővárosában. – Ugyanakkor jóval nagyobb lesz a felelősség is. Egyszerre lesz szabadabb és nehezebb is az életem. Eddig is sűrű volt a napom, mert a suli mellett edzésekre is járok, de most a tanulásra is még több időt kell majd szánnom, ráadásul a barátokat sem szeretném hanyagolni. Jóval nagyobb lesz a nyomás, mint az általános iskolában, emiatt kicsit tartok is a gimitől, de összességében izgalmas érzés egy új életszakaszba lépni. A változás jó, még ha kicsit félelmetes is. Új embereket ismerhetek meg, új közösséget új helyen, ami mindenképpen pozitív kihívás.

Janka azért nem bízza a véletlenre a beilleszkedést, tudatosan készül a szeptemberi kezdésre: megtalálta a módját, hogy minél jobban megismerje nemcsak leendő iskoláját, de az osztálytársait is.

– A közösségi média hatalmas segítséget nyújt abban, hogy ne vadidegen környezetbe, idegen fiatalok közé csöppenjek szeptember 1-én. Manapság már a felvételi értesítő kézhezvétele után próbálják az osztálytársak felvenni egymással a kapcsolatot. Külön Facebook csoportokat hozunk létre, ahol igyekszünk megismerni egymást. Amint megtudtam, hova vettek fel, milyen osztályba, azonnal keresni kezdtem a lehetőségeket, hogy bekerüljek a netes csoportba, ahol lehet chatelni, ismerkedni, infókat gyűjteni az iskoláról. Személyesen is találkozhatunk, csupán szervezés kérdése az egész. Régen a gólyatáborokban látta először az új osztály egymást, most már ide is úgy érkezünk, hogy minimum arcról, névről ismerjük a másikat. Ez egyszerűen csodás!

„Durva lehet ennyi idősen mindent elhagyni”

– A legnagyobb változást számomra szeptembertől az jelenti majd, hogy eddig szó szerint csak lesétáltam az egy saroknyira lévő sulimhoz, most viszont egy teljesen új, jóval távolabb lévő iskolába fogok járni, ahol még a környéket se nagyon ismerem. El sem tudom képzelni, mit éreznek azok a fiatalok, akik másik városban kezdik a középiskolát. Durva lehet ennyi idősen mindent elhagyni, gyakorlatilag kiköltözni a szülői házból. Nehéz lehet mindezt végigcsinálni úgy, hogy senki sem áll mögötted a családból, hogy tanácsot adjon, ha épp segítségre lenne szükséged. Kihez fordulsz, ha rossz kedved van, ha haza akarsz menni? Barátságok persze ott is kialakulnak, de a család teljesen másfajta biztonságot nyújt. Igaz, én sem fogok annyi időt tölteni a szüleimmel, mint eddig, mert sokkal több elfoglaltságom lesz – nemcsak a tanulásra gondolok, hanem a barátokra is –, de törekedni kell arra, hogy az otthoniakkal se változzon meg nagyon a kapcsolat.

„Muszáj igazodni egymáshoz”

Janka és az édesanyja mindent megbeszélnek egymással, és a kamasz lány számára ez így az ideális.

– Általában én dönthetek arról, mit szeretnék, de anya mindig ellát jó tanácsokkal, mi hogyan lehetne jobb. Leülünk átbeszélni az edzésektől a különórákig mindent, és úgy gondolom, ez a rész a gimiben sem fog megváltozni. Nehéz lehet a szülőnek megtalálni az arany középutat, hogy ne is féltse túl a gyerekét, de ne is hagyja magára a döntéshelyzetekben. Borzasztó lehet az is, ha a szülő akar mindenben irányítani: megmondja, szerinte mi lenne a legjobb a gyerekének, akinek semmi beleszólása sincs a saját életébe. Ennek az ellenkezőjére is láttam már példát, amikor a gyerek a szülőt kihagyja a döntéseiből. Ez szintén szomorú. Számomra az a legjobb, ha a gyerek és a szülő is nyitott a másik véleményére, gondolataira. Muszáj igazodni egymáshoz!

„Jót tesz a váltás”

Éva, Janka anyukája is hasonlóan vélekedik a szülő-gyerek kapcsolatról, és izgatottan várja, hogy lássa a lányát, ahogyan kinyílik számára a világ. Fontosnak tartja azt is, hogy kamasz lánya megtapasztalja a középiskolássá válás élményét.

– Annak idején a fiam nyolcadik után ugyanannak az intézménynek a gimnáziumában tanult tovább. Ez azzal járt, hogy hiába ballagott el 14 évesen, elsős gimnazistaként ugyanabban az épületben, részben ugyanazokkal az osztálytársakkal és tanárokkal folytatta az iskolát. Egyszerűen nem volt váltás, amit ő utólag borzasztóan hiányolt. Vágyott volna arra, hogy valami teljesen új környezetbe kerüljön, érezhesse, hogy lezárult egy korszak az életében. Janka lányom, a bátyja példáját is látva, nagyon szerette volna másik iskolában kezdeni a gimit, sokat is dolgozott a sikeres felvételiért. Nekem nagyon tetszik, hogy az új helyre már úgy megy, hogy önállóan kiépítette a kis kapcsolatait, és sok ismerőse lesz a tanévkezdéskor is. Nem teljesen idegen így számára a közeg, de nagy kihívásként tekint rá, nagyon készül az első gimis évére.

„A háttérben ott leszek mindig ugrásra készen”

– Azt látom Jankán, hogy már maga a váltás tudata is jót tesz neki és feldobja. Kicsi koruk óta tudatosan önállóságra nevelem a gyerekeimet. Fontosnak tartom, hogy a korosztályuktól elvárható szinten maguk intézzék a dolgaikat. Ha új útvonalon kell közlekednie például az új iskola miatt, akkor együtt átnézzük a lehetőségeket, egyszer-egyszer ki is próbáljuk, de már egyedül kell begyakorolnia. Jó néhány kikötés és szabály azért még változatlan marad: például csak feltöltött telefonnal lehet otthonról elindulni, és az esti edzésekre, bulikra még jó darabig biztosan érte megyek. Azt remélem a gimis évektől, hogy Janka még talpraesettebb, még határozottabb és önállóbb fiatal lánnyá válik. Támogatom őt abban, hogy igenis nyisson az új lehetőségek felé. Úgy gondolom, a középiskola által még egy fokkal jobban kitárul előtte a világ. Élvezettel figyelem ezt a folyamatot, hogyan fejlődik, alakul a lányom, és drukkolok neki mindenben. A háttérben pedig ott leszek mindig ugrásra készen, ha szüksége lenne rám.

(fotó: Shutterstock)