Ne csak azt kérdezzük, mi volt az iskolában

A gyerekek nemcsak az iskolában, kortársaik között lehetnek kitéve a zaklatásnak, hanem online felületen is. Az internetes zaklatás, más néven cyber bullying során megszégyenítheti, megalázhatja, megfélemlítheti az áldozatot a bántalmazó, aki jellemzően a bántalmazott környezetéből kerül ki. De sajnos az online világ térhódításával előfordul, hogy ismeretlenek kezdik zaklatni gyermekeinket. Kovács Anna Sára, az UNICEF Magyarország gyermekjogi szakértője szerint, ha nem is tudjuk mindentől megóvni a gyerekeket, sokat tehetünk az internetes zaklatások ellen, ha megtanítjuk csemetéinket a biztonságos internethasználatra.

– Az online zaklatás sajnos már egészen kiskorban elkezdődhet, akár alsó tagozatos gyermekeknél is megfigyelhető – mondja Anna Sára. – A leggyakoribb példája ennek a kirekesztés, amikor online felületen létrehoznak egy csoportot, amiből a kirekesztett kimarad, vagy épp azért jött létre, hogy őt kibeszéljék. Ide tartozik még a másikról készült előnytelen fotó megosztása lejáratás céljával. Ez az a pont, ahol a biztonságos nethasználat és az online zaklatás összekapcsolódik. Amikor egy 9-10 éves gyerek, aki épphogy megtanult olvasni, kap egy okostelefont, azzal együtt jár egyfajta határkeresés. A gyerek megtanul fotózni, videókat készíteni, hangüzeneteket rögzíteni, elkezdi felfedezni a különböző közösségi oldalakat. Ebben a korban azonban nem biztos, hogy a gyermek tudja, mit okozhat, ha nyilvánosra állítva feltölt egy képet az internetre vagy másról oszt meg kínos dolgokat.

Milyen példát mutatunk?

– Érdemes lenne a szülőknek is magukba nézniük, hogy otthon mit lát a gyermekük. Ha a kisgyerek születésétől fogva azt látja, hogy anya, apa úton-útfélen posztol a mindennapjaikról, akkor azt tanulja meg, hogy ebben nincs semmi kivetnivaló, hiszen a szülei is ezt teszik. Az sem megoldás, ha a szülő maga folyamatosan használja az okos eszközöket, de a gyermekét eltiltja tőle, mondván, megvárják, amíg a gyerkőc elég érett lesz hozzá. Ezzel csak azt érjük el, hogy az okostelefon, a tablet tiltott, vágyott tárggyá válik a kicsi életében. Sokkal hasznosabb, ha már egészen kicsi kortól elkezdünk beszélgetni arról, mi is ez a telefon, hogyan, mire használhatjuk. Ezekbe a beszélgetésekbe bele lehet építeni azt is, mire nem használjuk az okos eszközöket, és miért nem, egyúttal elmagyarázhatjuk neki, hogyan lehet biztonságosan használni a netes felületeket.

Hogyan készítsük fel gyermekeinket?

1. Az internetes zaklatás megelőzése szempontjából fontos tudni, milyen információkat, képeket oszthatunk meg magunkról az online felületen.

2. Soha nem szabad idegennel, de még ismerőssel sem személyes adatokat, például címeket, jelszavakat megosztani a neten. Ne tüntesse fel a születésének dátumát, lakhelyét, hobbiját a közösségi oldalakon létrehozott nyilvános profiljában!

3. Meg kell tanítani a gyermekeknek, hogy ne álljanak idegenekkel szóba az interneten, ne nyissanak meg idegentől érkező üzeneteket. Tudniuk kell, milyen beállításokat alkalmazzanak, melyek segítségével nem tudnak ismeretlenek kapcsolatba kerülni velük, valamint elkerülhető, hogy illetéktelen kezekbe kerüljenek privát információk.

4. Véletlenül se szervezzen gyermekünk személyes találkozót az interneten szerzett „barátokkal”.

5. Fontos, hogy a gyerkőc megtanulja, ne írjon le olyat, ne osszon meg olyat magáról, amit nem akar később viszontlátni. Egyre többen hangüzenetben kommunikálnak egymással. Ezek az üzenetek azonban továbbíthatóak, letölthetőek. A leírt szöveg szintén kifotózható, lementhető.

6. A kamu oldalak kiszűrésének elsajátítása is lényeges, ha tudatos nethasználatról beszélünk. Tudnia kell a gyermeknek is, honnan ismeri fel az álhíreket terjesztő felületeket, amelyek csak a kattintásokra utaznak.

7. Ha a gyermek bántó, gonosz vagy fenyegető üzenetet kap, ne válaszoljon rá, helyette szóljon nekünk, a szüleinek, hogy segíthessünk.

Szabjunk határokat!

„lényeges, hogy a szülő állítsa fel a határokat”

– Ahogy az élet minden területén, az okoseszközök használatánál is lényeges, hogy a szülő állítsa fel a határokat. A nethasználat tekintetében ez szűrőprogramok telepítését, valamint időkorlát bevezetését jelenti. Még a felnőtteknek is azt javasolnám, hogy ne vigyék magukkal aludni a mobiljukat, ez a gyerekek esetében különösen fontos. Nemcsak amiatt, hogy ne terheljék le feleslegesen magukat és nyugodtan alhassanak, hanem azért is, hogy ne legyenek folyamatosan elérhetők. Este és éjszaka is érkezhetnek értesítések. Nem biztos, hogy zaklatás, lehet, hogy baráti beszélgetések, de mindenképpen stimulálja a gyereket az, hogy rá-ránézzen a mellette lévő telefonra, hogy érkezett-e rá valami.

Beszélgessünk a netes élményekről!

– Nem tudjuk azzal megóvni a gyermekeinket a netes zaklatástól, hogy eltiltjuk őket az internettől. Az sem célravezető, ha belenézünk a telefonjába, és így ellenőrizzük, minden rendben van-e a szemünk fényével. Hiszen, ha kiderül, hogy baj van, és az is, hogy a telefonjából tudtuk meg, akkor a gyermeknek nemcsak egy esetleges netes zaklatással kell megbirkóznia, de azzal az érzéssel is, hogy megingott a szüleibe vetett bizalma. Sokkal többet teszünk értük azzal, ha mi magunk is tájékozódunk – akár a saját gyermekünktől –, mi mindent néz a fiatal generáció a neten, milyen influenszereket követnek. Illesszük be a mindennapos beszélgetéseinkbe ezeket a témákat. Ne csak azt kérdezzük meg gyermekünktől, mi volt az iskolában, hanem azt is, ki, mit osztott meg aznap a közösségi oldalakon, nézzük meg közösen a „menő” videókat, érezze a gyerkőc, hogy őszintén érdekel minket mindaz, ami foglalkoztatja a korosztályát. A szereteten és bizalmon alapuló szülő-gyermek kapcsolat a legjobb alapja annak, hogy megvédjük gyermekeinket, hiszen tudják, bármilyen jellegű problémával hozzánk fordulhatnak.

(fotó: Shutterstock)