csalad.hu - (Karan)Tinikkel az élet...
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

(Karan)Tinikkel az élet...

Ivanova Daniela
2020. máj. 24. 14:00
Kamasz a családban

A viharos kamaszévek önmagában is kihívások elé állítják az egész családot, ezt csak tetézte a karantén alatti időszak, ami különösen nagy próbatétel volt mindenki számára. Labancz Dániel klinikai szakpszichológussal beszélgettünk a tinédzserek veszteségeiről, fájdalmairól, valamint arról, hogy szülőként miben tudjuk támogatni őket.

A szakértő szerint a megoldás kulcsa a szeretet és a türelem, viszont ezeken felül amire a legnagyobb szükségük van most a kamaszoknak, az az, hogy teret adjunk nekik.

– Tinédzser gyermekeink aktuális életfeladata, hogy eltávolodjanak tőlünk, szülőktől, ám a karanténhelyzetben pont velünk voltak összezárva – kezdi Labancz Dániel. – Mindeközben pedig azokkal kellett nélkülözniük a személyes érintkezést, akik a legfontosabbak számukra, a kortársaikkal. Ebben az életkorban tele vannak kíváncsisággal, imádják a jövés-menést, a bulikat, a bandázást a haverokkal, amiben most nem lehetett részük. Óriási veszteség ez számukra, hiszen a bezártság-élmény egy egyébként is érzékeny és nehéz időszakban érte őket: akkor, amikor még saját magukkal sincsenek kibékülve és úgy érzik, hogy az egész identitásukat nagy bizonytalanság övezi.

Hagyjuk békén!

– Egy normál működésű kamasz inkább elzárkózna a családtól és külön próbálgatná önmagát: keresgélné a saját személyiségének határait – folytatja a szakértő. – Pontosan ezért fontos, hogy ne nyaggassuk túl sokat, ugyanis ez az ellenkezőjét válthatja ki annak, amit szeretnénk: a túlzott érdeklődésre elkerüléssel reagálhat, olykor füllenthet is és nem arra törekszik majd, hogy mindent megosszon velünk, hanem inkább titkolózni fog.

Eközben legyünk nyitottak és válaszkészek, amikor viszont közeledne. Próbáljuk meg a kezébe adni a kontroll lehetőségét, hogy a velünk való távolságot-közelséget ő szabályozhassa. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne érdeklődjünk iránta, ne tegyünk fel kérdéseket vagy ne próbáljunk meg mi beszélgetést kezdeményezni, de fogadjuk el, hogy olykor bizony elutasításba fogunk ütközni.

Szülőként sem könnyű

Labancz Dániel úgy véli, a kamaszkor azért is különösen embert próbáló időszak a szülők számára is, mert sokszor a legérzékenyebb pontunkra tapintanak rá.

– Sokszor bántóan tudnak viselkedni, és a szavaikkal úgy „szúrnak oda”, hogy az nagyon tud fájni, de próbáljuk meg ezeket nem komolyan venni. A bennük tomboló frusztrációt próbálják meg így kiadni, de az esetek nagy százalékában nem velünk van problémájuk, önmagukkal (is) küzdenek. Ami teljesen érthető, sőt, még a szélsőségek is rendben vannak ebben a korban. Ne ijedjünk meg akkor sem, ha hangulatingadozásaikat már nem tudjuk követni, mert egyik percben világfájdalmuk van, míg a másikban már nevetgélnek. Ez ilyenkor teljesen normális.

„Ez egy speciális helyzet”

Dániel osztozik a gyerekek fájdalmán: elképzelni sem tudja, hogy ő kamaszként hogyan viselte volna a karantént.

– Nekik is meg kell gyászolni az elmaradt programokat, hiszen annyi mindent elvesztettek! A számukra legfontosabb dolgokat: a kortárs kapcsolatokat, a szerenádot, a ballagást, ráadásul vár rájuk egy nyár, ami biztosan nem lesz ugyanolyan, mint a többi: nem bővelkedik majd a fesztiválokban és a bulikban, olyan eseményekben, amelyekre akár egész évben készültek. A helyzet így több türelmet és rugalmasságot kíván meg tőlünk, engedjük meg, hogy időnként bezárkózzanak, ha épp nem kívánják a mi társaságunkat. Csak azzal tudják ugyanis meghúzni a határt, ha otthon magukra zárják a szobájuk ajtaját. Elképzelhető, hogy emiatt most rosszabb lesz a szülő-gyerek viszony, eltávolodunk egymástól, de fontos tudni, hogy ez egy speciális helyzet, viszont alapvetően egy egészségesen kapcsolódó gyerekből egy egészségesen távolodó kamasz lesz.

Visszatalál majd hozzánk

– Amennyiben mi szülőként azt érezzük, hogy a gyermeknevelésben megtettünk minden tőlünk telhetőt, és ha nem is tökéletesen, de jól csináltuk, akkor azok az átadott értékek ott vannak a gyermekben, még ha most nem is látjuk őket – folytatja a szakértő. – Ahhoz pedig, hogy ezeket magáévá tudja tenni, el kell távolodnia, hogy aztán legyen hova visszatalálnia. Sok szülőtől hallom, hogy „nem ismerek rá a saját gyerekemre!”, de nem szabad elkeseredni, ez csak ideiglenes állapot.

Lehetne rosszabb

Dániel a jövő kérdésének tartja, hogy vajon milyen hatással lesz erre a korosztályra hosszútávon a vírushelyzet.

– Sok szempontból érdekes kísérlet ez a helyzet, viszont azok a kamaszok, akiknek a legnagyobb problémájuk „csak” a bezártság, még szerencsésnek mondhatók. Sok szülőnek vannak ugyanis komoly egzisztenciális problémái, míg máshol családi krízisekkel próbálnak megküzdeni és még nem beszéltünk a lakásotthonokban élő gyermekekről, ahol gyakorlatilag nincs is online oktatás. Rengeteg gyermek egyébként is számos nehézséggel küzd, ez a bezártság pedig csak olaj a tűzre.

Viszont számukra és mások számára is nyitva áll a pszichológusok virtuális ajtaja, ha segítségre van szükségük: a www.pszich.hu oldalon szakemberek kínálnak 3-5 alkalmas pszichológiai tanácsadást térítésmentesen.

(fotó: Shutterstock)