csalad.hu - Amiről minden szülőnek megvan a véleménye: digitális oktatás
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!
Amiről minden szülőnek megvan a véleménye: digitális oktatás
Szöveg: Németh Szilvia, fotó: Illyés Tibor/MTI
2020. máj. 14. 14:00
Iskolást nevelünk
Ha lenne azzal kapcsolatban verseny, hogy a karantén alatt ki csuklik a legtöbbet, a pedagógusok biztos, hogy dobogós helyen végeznének. Amióta ugyanis az iskola hazaköltözött, vélhetően nincs olyan nap, hogy a szülők ne foglalkoznának valamilyen formában a digitális oktatással.

Bő két hónapja még álmunkban sem gondoltuk volna, hogy az oktatásnak egyik napról a másikra át kell tudnia térni a tantermekből a virtuális térbe, aztán hirtelen bekövetkezett. Bár a rendszer gyerekbetegségekkel küzd, de működik, viszont komoly terhet ró a pedagógusokra, a szülőkre és a gyerekekre egyaránt. Sz. Látó Judit mentálhigiénés szakember szerint az iskolás korosztály számára ez most egy különösen szenzitív időszak és ezt a szülők is alátámasztják, az összkép hihetetlenül színes.

Ákos – 15 éves lányával tanul

„Elképesztő, amit a mi iskolánkban a pedagógusok oktatás címszó alatt művelnek, tisztelet az egy-két kivételnek. A többség csak elküldi e-mailben, hogy mettől meddig kell megtanulni a leckét a könyvből, és azt, hogy mikor lesz a számonkérés. Nem tartanak online előadást és konzultálni sem lehet velük. Ha a gyerek nem ért valamit, a szülőnek mellé kell ülnie, át kell rágnia magát a tananyagon, hogy segíteni tudjon, ami nem is biztos, hogy sikerül, hisz nem ez a szakmája. Döbbenetes az is, hogy több felületen, időben össze-vissza érkeznek a feladatok, ráadásul a tanárok sokszor össze sem hangolják a számonkérést. Volt olyan, hogy az egyik tantárgyból 10-kor küldték a feladatot, amit 12.30-ig kellett visszaküldeni, és közben 11-kor üzent a másik tanár, hogy ő meg 13.00-ig várja a beadandókat. Ez utóbbit nyilván nekem kellett megcsinálnom, a lányom fizikálisan képtelen lett volna rá. De mi van azokkal, akiknek nem tudnak a szülei napi szinten segíteni? A feladott mennyiség is elképesztő, most azt is megkövetelik, amit egyébként nem tudnának a normál tanmenetben leadni. Volt olyan nap, hogy kisebb megszakításokkal reggel 7-től este tízig ült a szegény gyerek az íróasztalnál. Közben meg a tesitanár is napi szinten várja a videókat arról, hogy mit sportol a gyerek. Nonszensz. Büszke vagyok a lányomra, hogy ilyen kitartó, bevallom, nálam már többször elszakadt a cérna.”

A csalad.hu-nak nyilatkozó mentálhigiénés szakember is úgy látja, leginkább a kamaszoknak nehéz most nagyon.

– Hetek óta nem találkozhattak a barátaikkal, és nonstop össze vannak zárva a szüleikkel, akikről – életkori sajátosságuk okán – épp most próbálnának leválni. Sok megkeresést kapok azzal kapcsolatban, hogy egyre feszültebb otthon a légkör amiatt, hogy a tanárok keményen követelnek, a gyerekben meg elfogyott a szufla. A helyzetet tovább nehezíti, hogy miközben elindult az enyhülés, vidéken már sokkal szabadabban lehet élni, az iskolások továbbra is szinte egész nap a székhez vannak szögezve, ők nem nagyon érzik a változást – magyarázta Sz. Látó Judit.

Ildikó – egyedül neveli 14 éves fiát

„Eleinte komoly harcaim voltak a tanárokkal és a fiammal. Indult azzal, hogy a kezdet kezdetén nem vettünk észre egy feladatlapot és lekéstük a beadási határidőt. Egyest kaptunk, pontosabban a fiam, és mások is az osztályból. Szülői nyomásra a tanár szerencsére lehetőséget adott a pótlásra. A fiam, aki egyébként viszonylag önállóan tanul, most teljesen szét van csúszva. Szétfolynak a napjai, reggeltől-estig magol és a feladatokat csinálja – az én gépemmel ráadásul –, de gyakori, hogy mégsem végez a penzummal. Az első hetekben, amikor nem kellett még dolgoznom, tudtam neki segíteni, de annyi surlódás volt köztünk, hogy most már be sem enged a szobájába. Kamasz. Vekerdy Tamás gyerekpszichológus is sokszor elmondta, hogy ne tanuljon a szülő a gyerekkel, ne hajcsárkodjon, mert az semmi jóra nem vezet. Most már nem is tudok vele tanulni, mert újra dolgozom. Azzal vigasztalom magam, hogy szerencsére felvették a kiszemelt gimnáziumba, szóval nagy baj már nem lehet, megbukni csak nem fog! Nagy segítség lenne persze, ha a tanárok online tartanák az órákat, nem értem, hogy ez sokaknak miért nem megy. Lehet kritizálni több mindent, de végeredményben az azért nagyon jó, hogy nem kell évet ismételni.”

„Mindenki fáradt, pedig még egy jó pár hétig ki kellene tartani.”

Az otthonléttel, a távoktatással kapcsolatos kezdeti lelkesedés mostanra a többségnél teljesen alábbhagyott – támasztja alá Sz. Látó Judit.

– Mindenki fáradt, pedig még egy jó pár hétig ki kellene tartani. Hihetetlenül fontos lenne, hogy a pedagógusok legyenek megértőek, és a tananyag átadásán túl fordítsanak most plusz energiákat a diákjaik lelki jóllétének az ápolására is. A gyerekek számára nagyon sokat jelent, ha a tanáruk időnként megkérdezi: hogy vagy? Minden rendben otthon? Tudjuk, hogy sok fiatalnak egyébként sem túl rózsás a kapcsolata a szüleivel, és ez a viszony a karanténban összezárva sajnos súlyosbodhat.

Erzsi – egy elsős és egy ötödikes kislány anyukája

„Amit a tanító néni személyesen, a kedvességével fel tud oldani, az nem működik a webkamerán keresztül.”

„A gyerekeket mi eddig tudatosan távol tartottuk a kütyüktől, a nagyobbik lányom most tanulta meg a tabletet kezelni, aminek egyáltalán nem örülök. Rossz látni, ahogy beszippantja, még várni szerettünk volna ezzel pár évet. Ha viszont már a kényszerhelyzet ezt szülte, próbáljuk pozitívan szemlélni a dolgot: egy-két hét elteltével hihetetlen ügyességgel elsajátította a tudnivalókat, teljesen önállóan kezeli már a beérkező feladatokat, és nagyon élvezi a tesztek kitöltését. Neki nagyon bevált ez a távoktatás. A suliba nem szeretett bejárni az utóbbi időben, mert pár osztálytársa csúfolta, kiközösítette, szóval ő most lubickol ebben a helyzetben. A kicsivel viszont bőven van tennivalóm. Azt a káoszt, amit a különböző csatornákon beözönlő feladatok okoztak, időbe telt, mire megtanultam uralni. A kisebbik lányom ráadásul még kicsi ahhoz, hogy megértse, most otthonról kell tanulnia, és anya a tanító néni. Hiába szeretnék vele reggel nyolckor leülni a géphez, folyamatosan elcsúszunk, mert inkább játszana. Nem is való még neki ez az online forma, eléggé szégyenlős. Amit a tanító néni személyesen, a kedvességével fel tud oldani, az nem működik a webkamerán keresztül. Mindig nagyon izgul, izzadt kézzel szorítja az enyémet, ha számonkérés van, a videós szerepléstől meg egyenesen irtózik. A megnyilvánulásnak ezzel a formájával 8 hét alatt sem sikerült megbarátkoznia. Persze vannak apró sikereink ezzel kapcsolatban is, aminek nagyon örülök. Nem árt néha finoman a gyerekek határait is feszegetni, hiszen ez által is fejlődnek és szerintem könnyebben veszik majd később a hasonló megmérettetéseket. Nálunk a tanárok szerencsére nagyon rugalmasak, és most kevésbé szigorúak. Azért nekik sem egyszerű a helyzetük, sokan közülük szintén pici gyerekekkel vannak otthon. Nekem a legnagyobb nehézséget, bevallom, a fontoskodó, tanárokat kioktató szülőtársak mellett a készségtantárgyak okozzák. Kinek van kedve a tanulás után még ülve maradni, és kézműveskedni? Örül a gyerek, ha végre rohangálhat a kertben, nekem meg már nagyon elegem van 8 hét után a rajz- és technika házik gyártásából. Múltkor fél órát vagdostam megmaradt csomagoló anyagokat, mert nem volt itthon színes papírunk.”

Dóra – egy óvodás és egy másodikos kisfiú, és egy negyedikes kislány anyukája

„Nem ülünk a gyerekek mellett egész nap, és nem csináljuk meg helyettük a feladatokat, hanem hagyjuk, hadd hibázzanak, aztán javítsák ki, abból tanulnak a legjobban.”

„Eddig is elégedettek voltunk az iskolánkkal, a pedagógusokkal, akik most is kiválóan vizsgáztak, le a kalappal előttük! Az igazgatónő pedig szuperül koordinálja a csapatát. Az első pillanattól egyértelmű, hogy mi a menetrend, hova és mikor érkeznek a feladatok. A legtöbb tanárnak sikerült „megugrania” a digitális oktatás jelentette magasságot, online órákat tartanak, vagy youtube videókkal szemléltetik a tananyagot. Igény esetén a szülők is tudnak velük „csetelni”. A nagyok reggel leülnek a gép elé, és csak néha-néha kell segítenem nekik, szépen csinálják a feladatokat önállóan. Sokat gondolkodtam azon – hisz én is hallom a rengeteg kritikát az ismerősöktől –, hogy vajon nekünk miért megy ilyen flottul az otthon tanulás? A pedagógusok hozzáállása mellett szerintem egyrészt azért, mert a gyerekeinket korábban is arra neveltük, hogy a feladatokat kitartóan el kell végezniük, másrészt mert mi, szülők is lazábban állunk a dolgokhoz. Nem akarjuk a gyerekeket állandóan kontrollálni. Nem ülünk mellettük egész nap, és pláne nem csináljuk meg helyettük a feladatokat, hanem hagyjuk, hadd hibázzanak, aztán javítsák ki, abból tanulnak a legjobban.”

Sz. Látó Judit arra is felhívta a figyelmet, hogy hamarosan itt a bizonyítványosztás, sok diáknak ez normál körülmények között is egy megterhelőbb, szorongással telibb időszak.

– Bár tudom, hogy a tanárokon is hatalmas a nyomás, most kellene olyan új, lelkesítő, ösztönző eszközöket bevetniük, amivel sikerülhet a monotonitásba szép lassan belefáradó ifjúság kitartását június közepéig fenntartani – ajánlja a mentálhigiénés szakember.

További érdekes cikkeket olvashat az Otthon a család rovatban.