csalad.hu - Hogyan tanuljunk otthon az elsőssel?
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!
Hogyan tanuljunk otthon az elsőssel?
Szöveg: Békési Erika, fotó: Illyés Tibor/MTI
2020. ápr. 15. 5:00
Iskolást nevelünk
A koronavírus terjedése miatti otthonlétben az egyik legnagyobb felelősség az elsősök tanítása. Megtanulni olvasni, írni és számolni, ezzel együtt a mindenkori tanulás alapjait megteremteni – „csupán” ez a feladata most az elsősök szüleinek. Sejkóczki Anikó tanító néni tanácsait kértük.

Mennyit tanuljon az elsős?

– Először is rendet és rendszert kell kialakítani a család életében: a kisgyermeknek, éppúgy, mint a felnőttnek, fontos a napirend! De a megváltozott, új helyzetben fordítsunk kellő figyelmet a tanulási szokások kialakítására is, hiszen az iskolában is szokásrend alapján éltük a mindennapjainkat. Fontos, hogy az otthoni tanulási rend igazodjon a család életéhez, ugyanis a legtöbb családban a szülők dolgoznak, otthon vagy külső munkahelyen. Az elsős tanításánál a hangsúlyt a fő tantárgyakra – a matematikára és a magyarra – helyezzük, ezekre szánjunk egy-egy órát! A készségtárgyak csak ezután következzenek. Hogy délelőtt, délután, vagy délelőtt is, délután is tanulunk egy kicsit, ez lényegtelen, a beosztás alakuljon a család igényei és lehetőségei szerint. Figyeljünk arra, hogy az egyes tantárgyak között legyenek szünetek, éppúgy, mint az iskolában. De kérem a szülőket, ne vegyék annyira komolyan a kötelezettségeket! Az énekóra folyhat például teregetés vagy mosogatás közben is, és az almapucolás lehet egyben technika óra… Testnevelésként kiváló megoldás a séta, a biciklizés, a tollasozás, vagy a foci a családdal. Szerintem ebben a mindenki számára nehéz időszakban nem világot váltunk meg, csak erőnkhöz mérten megpróbáljuk a legtöbbet kihozni ebből a helyzetből...

Önállóan tanuljon a kisgyerek, vagy közösen dolgozzuk fel a feladatokat?

– Elsőben a közös munkán van a hangsúly! Ez a korosztály – remélhetőleg – a számítógépet még nem igazán tudja kezelni, viszont minden anyag ezen keresztül érkezik. A kisgyermek önálló munkája akkor szükséges, ha beadandó feladatot oldanak meg a gyerekek. A szülő azért ekkor is jelen kell, hogy legyen, hiszen a feladatot mi, pedagógusok is fel szoktuk olvasni a kicsiknek az iskolában – ennek a korosztálynak ez még nagy segítség. Első- és második osztályos korban fokozottan szükség van a felnőtt jelenlétére, hiszen így segíthetünk a feladattudat kialakításában, az egyéni tanulás tanításában és felépítésében mind pedagógusként, mind szülőként.

Hányszor olvassa el a feladott olvasmányt az elsős?

– Erről megoszlik a pedagógus kollégák véleménye, én a naponta háromszori olvasást kérem, de azzal a kiegészítéssel, hogy ha szükséges, akkor ennél többször is olvasson a gyermek. Az olvasás tempója és minősége minden gyermeknél más és más. Lassan közeledik az év vége, egyre több tanuló tér át a lassú folyamatos olvasásra. De ha egy kisgyermek szótagolva olvas, azzal sincs semmi baj! Ne feledjük, hogy az első és a második osztály alapozó időszak, ami annyit jelent, hogy ez alatt az idő alatt kell jól megalapoznunk az olvasás- és íráskészséget, és fejlesztenünk a szövegértést. Ha a gyermek „csak” a második év végére tanul meg szépen, kifejezően olvasni, az is tökéletes! Most, hogy az iskola otthon van, a szülőnek lett nagy felelőssége abban, hogy a gyermek olvasása fejlődjön. Azt gondolom, ha a kisgyerek naponta legalább 15-20 percet olvas, az megfelelő. Az elsős olvasókönyv felépítése segíti a gyakorlást, a betűk alapos bevésődését és a gyorsolvasás kialakulását – kell, hogy az első betűtől az utolsóig elolvastassuk a feladott oldalt! Emellett persze bármilyen, életkornak megfelelő könyvből olvashatnak a gyerekek, de ezt ne erőltessük, inkább kínáljuk fel nekik. Aki szívesen olvas, magától leveszi majd a polcról a könyvet.

Mennyire legyünk engedékenyek? Mit kezdjünk a „nincs kedvem”-ekkel?

– A gyerekek sokszor bepróbálkoznak – tudom, mert nekem is van két gyermekem –, ez természetes. Feszegetik a határainkat, ez az élet rendje. Viszont fontos, hogy következetesek legyünk! Én mindig tiszteletben tartom a tanítók és a tanárok kérését, és erre tanítom a gyermekeimet is. Ilyen tekintetben nem engedek a nyafogásnak: amit a pedagógus kér, annak úgy kell lennie. Nekünk, szülőknek is dolgoznunk kell, a gyerekeknek pedig az iskola a munkahely, ahol kötelezettségeik vannak. A tanulással a saját életüket formálják, alakítják, és nekünk, szülőknek nagyon nagy felelősségünk van ebben. Persze egészen különleges helyzetben vagyunk most, de alkalmazkodnunk kell ehhez. Ha a gyerekek „makacskodnak”, akkor félő, hogy azzal maguknak ártanak, és lemaradások, hiányosságok alakulhatnak ki.

Engedjünk radírt használni az elsősnek?

– A radír fontos kellék! A gyerekeknek meg kell tanulni a használatát, és ennek szükségességét is, hiszen az igényes, szép munkához elengedhetetlen a javítás. Viszont túlzásokba ezzel kapcsolatban se essünk, nem szabad, hogy a radírozást kudarcként éljék – éljük – meg, inkább tudatosítsuk bennük és magunkban, hogy a radír egy egyszerű önellenőrzési folyamat eszköze.

Jutalmazzuk a gyerekeket a jó munkáért? Büntessük őket a hanyag feladatmegoldásért?

– A dicséret és a jutalmazás nagyon fontos! Az, hogy maradunk-e az iskolában bevált módszernél, vagy saját értékelési rendszert állítunk fel, lényegtelen. Csillag, piros pont, nyomda, ötös, matrica, ölelés… sok a lehetőség a jutalmazásra és a dicséretre, de fontos tudnunk, hogy erre minden életkorban szükség van! A büntetéssel viszont épp ellenkezőleg gondolom. Csúnya munkáért sose adjunk büntetést, mert ez mindig valaminek a jele: talán a fáradtságé, vagy a motiválatlanságé… Ha ilyen munkát látunk, akkor egy időre inkább hagyjuk abba a tanulást, hadd pihenjen és játsszon a kisgyerek, csak aztán folytassuk tovább a feladatokat.

Mi, szülők, elronthatunk bármit a nem hozzáértő tanításunkkal?

– A hátralévő időszakban egy elsős szülő semmit sem tud elrontani! Igaz, a nagybetűk írásából még hátra van néhány, de a kisbetűket és a betűelemeket megtanultuk, kellő kiegészítéssel nem lesz nehéz ezt befejezni. Az olvasás készségét elsajátították a gyerekek, az alapokat megkapták, már csak gyakorolni kell. Matematikából a tízesátlépés megértése okozhat nehézséget, viszont a segédanyagok, a videók nagyon jól szemléltetik a technikát. A lényeg, hogy a gyermek húszas számkörben biztosan tudjon számolni. Gyakoroljunk velük, de ne csak papíron, hanem akár társasjátékkal is. Szerepet kell, hogy kapjon a játék! Mi is sok játékot küldünk a feladatok mellé kiegészítésként, hiszen magában nagyon „száraz” lenne a napi tananyag. Figyeljük a gyerekeket! Ha azt látjuk, hogy elvesztették az érdeklődésüket és lankad a figyelmük, akkor mondókázzunk, játsszunk valamit, vagy engedjük ki őket a kertbe futkározni!

Ugye nem baj, ha szülőként azt érezzük, hogy minden más mellett – kegyetlen nehéz az otthontanítás?

– Ebben a helyzetben biztosan jócskán adódnak nehézségek, de a legfontosabb a türelem és a szeretet! Ezek mellett ott kell, hogy legyen a szülőkben a bizalom is, hogy mi, pedagógusok ott vagyunk mellettük, bármiben szívesen segítünk, ahogyan azt eddig is tettük. Hála Istennek, lassan év vége van! Bele sem merek gondolni, hogyan lehetett volna ezt év elején kivitelezni… Persze az ember alkalmazkodó lény, aki minden helyzetben feltalálja magát, és azt látom, hogy a pedagógusok nagyon kreatívak, és abszolút segítik egymást. Azt is jó látni, hogy millió segítség vesz körbe minket, és a pedagógusok által küldött feladatok, anyagok, leírások és videók mellett már a tévé is sugároz alsós tananyagot.

És Anikó néni szeretne még valamit üzenni a szülőknek…

– Kedves Szülők! Higgyék el, rendben van, ha a gyermekük nem teljesít minden feladatot! Az is rendben van, ha önök nem tudnak mindent elmagyarázni a gyermeküknek! Semmiképp ne veszekedjenek a gyerekekkel a feladatok miatt, inkább legyenek ott velük! Ha a korona-krízis elmúlik, egy gyerek sem fog arra emlékezni, hogy milyen iskolai feladatokat oldott meg helyesen vagy helytelenül, de arra igen, ahogyan a családban ebben a szituációban érezte magát. Minél gyakrabban öleljék át gyermekeiket, és mondják el nekik, hogy szeretik őket! Sokszor jutnak eszembe Böjte Csaba gondolatai: „…ha itt a világ vége, akkor is szépen megöntözném a virágaimat, és ebéd közben megnevettetném a gyermekeimet, mert a jó Isten ezt a feladatot bízta rám, és mert talán a friss virágok között derűs együttlétben a világvége is elviselhetőbb lesz.” Számomra ebben a nehéz időben is fontosak a kis elsős „virágaim”, és nagyon hiányoznak! Minden pedagógustársam nevében szeretném a szülők felé kifejezni köszönetemet, hálámat az áldozatos munkájukért! Tudom, hogy nem könnyű feladat megszervezni és átalakítani a család életét, úgy, hogy a munka mellett is tanuljunk a gyerekekkel, mellette háztartást vezessünk, idős szüleinket gondozzuk, és nem utolsó sorban az egészségünkre is vigyázzunk. Sok erőt kívánok ehhez mindenkinek!