– Péntek délután, még a bejelentés előtt már annak tükrében köszöntünk el egymástól a kollégákkal, hogy volt a fejünkben egy stratégia arra az esetre, ha hétfőtől bezárnák az iskolákat – kezdi Kékesné Czinder Gabriella, az intézmény igazgatónője. – Jómagam már előbb hazaküldtem a veszélyeztetett gyerekeket, ugyanis nálunk sok olyan fogyatékossággal élő diák tanul, aki szív- és tüdőproblémákkal küzd, vagy pedig olyan mozgássérülése van, amely nehezített légzéssel is jár.

„Egyet tudtunk: a gyerekeket tovább kell tanítani”

Azon a hétvégén egy egész stáb munkálkodott azon, hogy hétfőn gördülékenyen megkezdődhessen a digitális oktatás.

– Egy dologban biztosak voltunk: abban, hogy a gyerekeket mindenképpen tovább kell tanítanunk. Ezekben az időkben ugyanis különösen fontos, hogy otthon legyen mit csinálniuk, és egy pontos napirend szerint éljenek. Mi is észrevehetjük magunkon, hogy ha van tennivalónk, úgy sokkal könnyebb átvészelni az otthon töltött időt.

Mint meséli, először is végig kellett gondolniuk, hogy milyen rendszerrel dolgozzanak.

– Egy intézményi levelezőrendszert már előzőleg kialakítottunk, amelyben a tanárok együtt tudtak működni, így a tervünk az volt, hogy a gyermekeket ebbe integráljuk bele. Összegyűjtöttük az elérhetőségüket és tanulócsoportokat hoztunk létre.

– Azt is ki kellett találnunk, hogy melyik tanórát milyen módon fogjuk megtartani, hiszen például egy, a hagyományossal azonos idejű tornaóra kivitelezhetetlen lett volna. Úgy döntöttünk hát, hogy ezeket a tárgyakat – mint például a torna, a rajz, az ének, vagy a vállalkozásismeret – online támogatással oldjuk meg, míg a fő tárgyakat azonos időben tartjuk.

Kilépés a komfortzónából

A tanári kar törekszik arra, hogy semmiképpen ne terhelje túl a diákokat, nem kell például több beadandót írniuk.

– A digitális technika lehetőséget biztosít arra, hogy a diákok teszteket írjanak az órán. A számonkérésnek számos új alternatívája van, amelyek segítségével a csalás lehetőségét is kizárhatjuk, például óra keretében történik a dolgozatok megírása egy kifejezetten erre alkalmazható program segítségével, ami rögtön ki is értékeli az eredményeket.

Gabriella már előzőleg is törekedett arra, hogy lépést tartson a digitális technika gyors fejlődésével és igyekezett erre a kollégáit is ösztönözni.

– 15 éve próbálom őket "átszoktatni". Azon intézmények tanárainak ugyanis, ahol még nem interaktív táblával dolgoznak, hanem krétával írnak, egy online tanóra eleinte ijesztő lehet. Számukra több időbe telik, amíg megbarátkoznak az új helyzettel és beletanulnak az okoseszközök használatába. A mi tanári karunkban is vannak idősebb kollégák, akiknek ez nehezebben ment, viszont őket a tanulóink vagy akár az unokák segítették át a kezdeti nehézségeken. Ez a generáció már nagyon otthon van az internet világában és örömmel bevonják ebbe a tanárokat is. Ez pozitív megerősítést ad mindenki számára: a gyermekeknél bizalom alakul ki, a tanuló pedig segíthet a tanárának abban, hogy hatékonyabban oktathasson.

"Nálunk ez működni fog"

Sajnos nem minden gyermek rendelkezett azokkal a technikai eszközökkel, amelyek a távoktatást lehetővé tették volna, ezért az intézmény felhívást tett közzé, hogy adományokat várnak.

– Volt, hogy egészen Fótig vagy Jászfényszaruig kellett eljuttatni egy eszközt, de sokan összefogtak értünk. Többnyire ismerősök, barátok segítettek, de ez is annak volt köszönhető, hogy többen megosztották a felhívásunkat.

A szülői visszajelzések is nagyon pozitívak.

– Gyönyörű, megerősítő visszajelzéseket kaptunk a szülőktől. Ez az első olyan helyzet, amikor ténylegesen belelátnak a munkánkba és nagyon hálásak, mert számukra óriási segítség, hogy nem kell magukra vállalniuk a szülőség mellé még a tanítási feladatokat is. Véleményem szerint az oktatás módja, milyensége intézményenként változik, viszont nagyon úgy néz ki, hogy nálunk ez működni fog. Várhatóan nehezebb lesz, hiszen egyre megterhelőbb az otthonlét, viszont így könnyebb a gyermekeknek és szülőknek, mintha rájuk öntenénk a feladatokat és egyedül kellene boldogulniuk – fogalmazott az iskola igazgatónője.