Hőből is megárt a sokk 2.

Bármennyire is ügyesen alkalmazza valaki a környezetét hűsítő trükköket - ilyenekkel foglalkoztunk cikkünk első részében - a kánikula próbára teszi a szervezet saját hűtőrendszerét is. Annak alapvető eszköze az izzadás, amihez mindenek előtt elegendő verejték kell, a hatékony hőelvonáshoz pedig jó párolgási feltételek. Utóbbit a meleg segíti, míg leginkább a párásság tudja rontani. Így a levegő hőmérséklete és a páratartalma együtt határozza meg, hogy a kánikula mennyire gyötri meg az emberi szervezetet.

Ezek a körülmények válhatnak annyira kedvezőtlenné is, hogy a test már nem képes a saját erejéből "üzemi hőmérsékletre" hűteni magát, aminek végzetes következménye a hőguta. Korábban úgy gondolták, hogy ha 100 százalékos a levegő páratartalma, akkor körülbelül 35 Celsius-fokos hőmérsékletnél még az egészségesek szervezete is elveszíti ezt a csatát. Ám egy friss kutatás ennél jóval meglepőbb mérési eredményeket hozott. A Journal of Applied Physiology folyóirat beszámolója szerint Daniel J. Vecellio és munkatársai egészséges fiatalok "maghőmérsékletét" mérték különféle külső körülmények között. S azt találták, hogy a szervezet önhűtése sokkal kevésbé hatásos, mint korábban gondolták. Így például 100%-os páratartalom mellett már 31 Celsius-fokon elindult a belső szervek hőmérsékletének káros növekedése. S bár 60%-os páratartalom mellett ez a határhőmérséklet valamivel magasabbnak mutatkozott, az a 38 Celsius-fok sem elképzelhetetlen már nálunk egy derűs nyári napon.

Ne feledjük, ezeket az eredményeket erős, egészséges fiatal felnőttek érték el! Velük szemben szinte mindenki valamilyen hátránnyal indul az "önhűtésben", s amiatt több külső segítséget is kíván. Így különösen a gyerekek és az idősek, akiknek a hőérzékelése és -szabályozása még nem eléggé fejlett, illetve már nem elég jó. Az életkoron túl egyes kórok is számíthatnak. Például a sokakat érintő cukorbetegségnek is lehet olyan szövődménye, ami az idegek károsítása révén rontja az izzadás képességét. Mások maguk rontják a hűtésük hatékonyságát azzal, hogy spórolnak az üzemanyaggal, azaz nem isznak hozzá eleget. Ilyenkor, a nyári hőségben az egyébként irányadónak tekintett napi 2-2,5 liternyi folyadékbevitel akár duplájára is szükség lehet, hogy a szervezet önfeledten izzadhasson. Ezt a szükségletet azonban nem feltétlenül jelzi a szomjúságérzet, így szükség lehet "tudatos ivásra". Ez utóbbi a tervezésen és a fogyasztás számontartásán túl jelenti az italok megválogatását is. (Benne a vízhajtó kávék és alkoholok kerülését, a nagy ásványianyag-tartalmú vizek variálását, illetve a bő izzadtsággal távozó sók pótlását is.)

Az ivás közvetlenebbül is hathat a hőérzetre. Van, aki a jeges italokra esküszik, mondván: jól hűsítenek, míg más inkább a forrókra, úgy érvelve, hogy azokkal még erőteljesebb hűtésre ösztönzik a szervezetüket. Amikor Ollie Jay professzor és munkatársai 2021-ben a The Lancet című folyóiratban összefoglalták az egyes hűtési stratégiák előnyeit és korlátait, egy köztes megoldásra voksoltak. Ők e célra a cca. 10 Celsius-fokos italokat tartották a legjobbnak, ugyanis azok már eléggé hűsítenek, de nem oly hidegek, hogy amiatt ne igyanak belőlük eleget.

A víz külső hűtőközegként is sokat segíthet. Egy-egy langyos zuhany nyújthat átmeneti felfrissülést, ám egy lavórnyi hűvös víz - ha "külső jégakkuként" használják - tartósan is hűtheti a testet. A csuklónál és a bokánál futó erek különösen jó közvetítők a folyamatos hőleadáshoz. Egy hűvös lábvíz pedig sok tevékenységgel összefér: társítható olvasással, tévé-nézéssel, akár egyszerű asztali munkákkal is. Ha a végtagok szabad strandoltatása valami miatt nem vállalható, akkor jöhetnek a félszáraz hűtőeszközök. Például a jeges törölköző, azaz a textilbe csavart tört jég, vagy a speciális hűtőkendő, mely akár órákig tartja-párologtatja a felszívott vizet - ezekkel például a nyakat is lehet hűsíteni. A verejtékpótló eszközök egy hagyományos változata - melyről a már említett Jay professzor és társai is megemlékeznek - a vizes pamutpóló, ami addig hűti a viselőjét, amíg meg nem szárad. Ha a ruházat éppen nem nedves, akkor az a jó, ha minél csekélyebb, illetve szellősebb. Ehhez járulhatnak hozzá az úgynevezett "szellőző foltok", pontosabban rések az öltözet egyes pontjain, mint például a könyök- és térdhajlatokban, a hónaljban vagy éppen az ágyéknál. Ezeken keresztül jobban mozoghat a levegő, amitől jobb a közérzet, s hatékonyabb az izzadás.

A verejtékpárologtatós hűtést segíthetik még a ventilátorok is, bár azokkal igen óvatosan kell bánni. A Nemzeti Népegészségügyi Központ a honlapján egyenesen azt ajánlja, hogy azokat csak rövid ideig használják, mert "kiszárítják a szervezetet". Ugyanezen okból az Egészségügyi Világszervezet (WHO) útmutatója azt javasolja, hogy sose irányítsák közvetlenül emberre, különösen ágyban fekvő betegre a ventilátorok légáramát. Abban viszont egyetértenek ezek az ajánlások is, hogy - ha már műszéllel élnek - igyanak mellé rendesen, ki ne fogyjanak a verejtékből!

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt.