Mindenhol a napi 2-3 liter folyadékfogyasztást szokták említeni, mint általános ajánlást. Ez még mindig megállja a helyét?  

– Az ajánlások általános érvényűek a mérsékelt égövön élő, átlagos fizikai aktivitású felnőtt lakosságra. Azonban számos tényező módosíthatja az aktuális szükségletet, például a külső hőmérséklet, a fizikai aktivitás, a lázas állapot, bizonyos betegségek (pl. veseproblémák) és kezelések is.  

Mi számít bele ebbe a mennyiségbe?   

– Beleszámít a nyersanyagok, főtt ételek víztartalma (ez rendkívül változó mennyiség, becslések szerint maximum kb. 500 ml) és az elfogyasztott innivaló (1500-2000 ml) is.  

Ha valaki kávét iszik, akár többet is egy nap, akkor annak több folyadékra van szüksége? 

– A koffeinnek valóban van egy vízhajtó hatása. De egyrészt az egyéni tolerancia eltérő lehet, másrészt a rendszeresen, gyakran kávézóknál kialakul egyfajta adaptáció, és ennek a mértéke is különböző lehet az egyes emberek esetében. Ráadásul a vízhajtó hatás attól is függ, hogy milyen formában fogyasztjuk a kávét: a hosszú és a tejeskávéban több víz van, mint amennyit a koffein kihajt, a presszó és ristretto inkább dehidratál, ezek mellé kell a plusz pohár víz. 

Milyen negatív hatásokat tapasztalhatunk magunkon, ha nem iszunk eleget? 

– A tartósan dehidrált állapot sajnos egy szinte általánosnak nevezhető probléma hazánkban. Az elégtelen folyadékbevitelnek számos következménye van rövid- és hosszútávon. Már 1-2%-os folyadékvesztés esetén is bizonyítottan csökken mind a fizikai, mind a szellemi teljesítőképesség, megjelennek az első tünetek: fejfájás, koncentrálóképesség csökkenése, fáradtság, szomjúságérzés. A dehidratált állapot növeli a vesekő előfordulási gyakoriságát, gyakoribb húgyúti fertőzéssel párosul, súlyosbíthatja a migrénes fájdalmat is. Várandósok esetén csökkenti a magzatvíz mennyiségét, műtét esetén rontja a sebgyógyulást, növeli a kórházi tartózkodás és szövődmények kockázatát, és még hosszan sorolhatnám.  

A csapvíz hazánkban jó minőségűnek számít, de ez azért több mindentől függ, például nem mindegy, hogy milyen öreg a ház, milyen vízvezetékek húzódnak a falban... Mi a véleménye erről? 

– A csapvíz világviszonylatban Magyarország nagy részén, így Budapesten is kifejezetten jónak számít, a minőségét folyamatosan vizsgálják, ellenőrzik, hogy emberi fogyasztásra alkalmas-e. A vízminőség rendszeres ellenőrzése rendeletben (201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet) előírt kötelezettsége a szolgáltatóknak. A régi épületek elöregedett csövei valóban befolyásolhatják az ivóvíz minőségét, de az épületen belüli csövek állapota a ház tulajdonosának (tulajdonosainak) a felelőssége. Amennyiben kétségeink merülnek fel a víz szennyezettségével kapcsolatban, erre szakosodott laboratóriumban bárki bevizsgáltathatja a csapvizet. 

Igaz az, hogy a csapvíz tele van antibiotikumokkal, arzénnal, ólommal, baktériumokkal és egyéb egészségre káros anyagokkal? 

– Ez így nem igaz. A vezetékes ivóvíz nem desztillált víz, de a minőségét folyamatosan ellenőrzik, a benne esetlegesen található anyagok koncentrációja nem haladhatja meg az emberre veszélytelen határértékeket. Korábban például az arzéntartalom jellemzően vidéken, artézi kutak esetében volt kihívás a vízminőség szempontjából, ez ma már nem jellemző, inkább a fentebb már említett ólomtartalom lehet kérdéses, mert mondjuk a nagyon régi épületek csöveiből kioldódhat. A vezetékes vízben nem lehet baktérium (E. coli, Enterococcusok, Pseudomonas aeruginosa), ezek rendeletben engedélyezett határértéke 0. A vezetékes víz összetétele nem ugyanaz az egész országban mindenhol, hiszen alapvetően függ attól, hogy helyileg honnan nyerik a vizet.  

A víztisztító berendezések megoldást jelentenek ezek kiszűrésére? 

– Attól függ. A különböző szűrőberendezések más-más anyagok kiszűrésére alkalmasak. Ha például túl klórosnak érezzük a vizet, arra a vízszűrő kancsók használata megoldást jelenthet. Az ioncserélő gyantás háztartási vízszűrők lágyítják a vizet, így például kávéfőzőnk élettartamát is meghosszabbíthatják. Az aktív szénszűrők szűrik a vízben lévő klórt és egyes  szerves anyagokat is, és szintén lágyítják a vizet. A vízszűrő berendezésekből számtalan fajtát találhatunk, az egyszerű kancsótól a csapra szerelhetőn át egészen a bemeneti csőre szerelhető komoly készülékekig. Az áruk is igen széles skálán mozog a pár ezrestől a több százezres tételekig. Bármelyiket is választjuk, elengedhetetlen a szűrők rendszeres cseréje és a berendezés megfelelő rendszeres karbantartása, ugyanis a szűrőbetétekben nagyon könnyen és gyorsan elszaporodhatnak a különböző mikroorganizmusok. Szintén figyeljünk rá, hogy a szűrt víz ne álljon sokáig (egy napnál tovább), és különösen nyári melegben ügyeljünk arra is, hogy hűtőben tároljuk. Ezeknek a szűrőknek is megvan a maga kockázatuk, amire oda kell figyelni, különben többet árthatunk velük, mint amennyit használunk.  

Az ásványvízbe is kioldódhatnak a műanyagflakonból különböző vegyi anyagok. Mindent összevetve, mi a legegészségesebb választás? 

– Ebben az esetben nincs olyan, hogy legegészségesebb választás. Mindegyik víznek, legyen az csapvíz, palackozott ásványvíz vagy szűrt víz, megvannak a tagadhatatlan előnyei, és nyilván a lehetséges kockázatuk is. Utóbbit nem érdemes démonizálni egyik esetben sem. Továbbra is a vizet ajánljuk (ezek közül bármelyik változatot), mint a jelenlegi legjobb opciót a folyadékpótlásra. Ez alapvetően egyéni döntés, preferencia és nem utolsósorban pénztárca kérdése. Van, akinek teljesen megfelel az emberi fogyasztásra alkalmas csapvíz, van, aki a szűrtre szavaz és van, aki csak ásványvizet hajlandó fogyasztani, esetleg ezeket váltogatja. Erre nincs hivatalos ajánlás. De nem érdemes túlgondolni a kérdést, hiszen ezek mindegyike lényegesen jobb választás, mint a folyadékpótlásra használt energiaitalok vagy magas cukortartalmú üdítőitalok.