Az aggódástól megáll az ész

2006 óta a Minnesotai Orvosi Egyetem tudósai által kiadott, máig igazodási pontnak tekintett közlemény alapján vélték a betegség kulcselemének a "Aβ*56" fehérjét. Ezt látszik megdönteni most az a gyanú, hogy az eredeti vizsgálat egyes elemeit manipulálták. 

Az eset keltette felháborodás igencsak érthető: bár jó ideje óriási összegeket költenek a demencia-terápia kutatására, az eddig nem hozott érdemi eredményt. E vizsgálatok legtöbbje az Alzheimer-kórra fókuszál, ugyanis legtöbbször az áll az öregkori elbutulás mögött. 

A sikertelenség különösen riasztó, ha arra gondolunk, hogy mind több embert és családot tesz próbára a demencia. Bár a kór kezdeti tünetei talán csupán bosszantóak – kis ingerlékenység, fáradtság, feledékenység –, ám az út végére teljesen elveszhetnek az önellátáshoz szükséges szellemi képességek.   

Az emberek életét leginkább fenyegető kórok globális toplistáján, melyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állított össze, 2019-re már a 7. helyre kapaszkodott fel a demencia. Ez dinamikus előretörést jelez, ugyanis az ezredfordulón még csak a 20. volt. Ha pedig csupán a kifejezetten jómódú országokra tekintünk: azokban az iszkémiás szívbetegségek után rögtön az Alzheimer-kór és egyéb demenciák következnek a halálos bajok toplistáján. 

A McCann Worldgroup egy 2017-ben bemutatott nemzetközi kutatása azt is vizsgálta, hogy az egyes kultúrákban mit tekintenek fontosnak a megfelelő idősödéshez. Ebből tudjuk, hogy a magyarok igencsak kényesek az ép eszükre. Ugyanis míg például Norvégiában vagy Japánban az egészséges testet tartják a "jó öregedés" zálogának, addig Magyarországon a többség számára az elme épsége tölti be ezt a szerepet.  

Abból, hogy a demenciák a jómódú országokban okozzák a legtöbb gondot, már sejthető: a kialakulásuk összefügghet e társadalmak jellemző életstílusával.  

Ausztrál kutatók 2019-ben arról számoltak be a Neurobiology of Aging  című folyóiratban, hogy a hasi elhízás együtt járhat az agy szürkeállományának sorvadásával, ami a gondolkodási képességeket is visszavetheti. Arra is vannak adatok, hogy egy olyan jellemzően életmódbetegség, mint a 2-es típusú diabétesz számottevően növeli a demencia kialakulásának rizikóját. Ám ehhez még csak kifejlett cukorbaj sem kell: az OTSZ Online idézte azt a holland tanulmányt, miszerint már az inzulinrezisztencia is kereken 40 százalékkal fokozza az Alzheimer-kór 3 éven belüli kialakulásának a kockázatát. 

Az eddigiek alapján gondolhatnánk, hogy ami bevált a diabéteszprevencióban, az használható a demencia távoltartásában is. És ezzel nem is tévednénk nagyot! Például egy idén tavasszal publikált japán kutatás azt igazolta, hogy a rostdús táplálkozás számottevően csökkentheti az időskori elbutulás veszélyét. A már idézett OTSZ Online is beszámolt egy olyan vizsgálatról, amely a testmozgás és a diéta hatását is igyekezett feltárni. Dr. James A. Blumenthal és munkatársai idős embereket fogtak szívbarát diétára (sok zöldség, kevés zsír) és/vagy napi 45 perc könnyű mozgásra. Végül pedig mérték a szellemi teljesítményük változását. A legjobb eredményt azoknál érték el, akik a mozgásban és az étkezésben is új pályára tértek a kísérlet 6 hónapja alatt. Ők a teljesítményük alapján 8 évvel tűntek fiatalabbnak a valódi koruknál, míg a csupán egészségügyi felvilágosításban részesített kontrollcsoport tagja éppen 6 hónapot öregedtek. 

A demenciakutatások olykor az említetteknél apróbb tényezők hatására is rámutatnak. Ilyen például a játék és az egyéb szellemi tréningek többször igazolt konzerváló hatása. De léteznek kutatások, melyek a nevetés vagy éppen az optimista partner pozitív hatását igazolják a szellemi erő megőrzésében. Ám akad ezeknél meglepőbb eredmény is, közülük az egyik legfrissebbről idén augusztusban számolt be az OTSZ Online. Az általuk ismertetett spanyol vizsgálat azt találta, hogy idős embereknél az általában egészségesnek tartott tejfogyasztás is serkentheti a kognitív hanyatlást. Viszont jó hír: ez csak a teljes tej esetében igazolódott, a félzsíros változatnak, illetve a feldogozott verzióknak (joghurtnak, sajtnak) nem találták ilyen hatását.  

Ám ezeknél is fontosabb lehet Becca Levy és munkatársainak 2018-as tanulmánya, ami azt igazolta, hogy még a demenciára hajlamosító genetikai örökség is felülírható. Ahogy a MedicalOnline felidézte az eredményüket: azok, akik pozitívan tekintenek az idősödésre, fele olyan eséllyel lesznek demensek, mint akik csak a veszteséget látják az öregedésben. A pozitív attitűd ugyanis stresszcsökkentő, és azzal képes a gének érvényesülését is befolyásolni.  

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt!