Valószínűleg kevesen tudják, de a rejtvényfejtés évezredes múltra tekint vissza: az első kezdetleges rejtvények jóval időszámításunk előtt születtek meg, természetesen a maiaktól még teljesen eltérő formában. Az első, mai értelemben vett keresztrejtvény 1913. december 21-én az amerikai New York World magazin vasárnapi mellékletében látott napvilágot, a játék szülőatyjának pedig a liverpooli származású újságírót, Arthur Wynne-t tekintik.

Magyarországon 1925. január 22-én jelent meg az első "keresztszórejtvény" a Ma Este című hetilap hasábjain, Kristóf Károly tollából. Bár felépítése és nyelvezete nem teljesen felel meg a mai szokásoknak, mégis nagyon érdekes történeti különlegesség. A keresztszórejtvény mellett a nyeremény is felettébb újszerű volt. Az akkoriban divatossá lett madzsong játékokat sorsoltak ki a helyes megfejtők között.

Ezt követően a népszerű fejtörő elindult hódító útjára. 1968-ban, Pécsett alakult meg az első rejtvényfejtő-klub, ahol előbb háziversenyeket rendeztek, majd sor került az első városok közötti megmérettetésre is. Később, a Füles rejtvényújság koordinálásával egyre több ilyen klub jött létre szerte az országban. A rendszeresen megrendezett „szakmai” versenyeken pedig az ország legjobb rejtvényfejtői mérkőztek meg egymással.

A Fülessel kezdődött…

Hazánkban 1996 óta a Rejtvényfejtők Országos Egyesülete (ROE) szervezi a rejtvényfejtő versenyeket. A szervezet jelenlegi elnöke, Kasparek Éva elmondása szerint a szüleitől örökölte a rejtvények szeretetét.

– Édesapám különösen szeretett keresztrejtvényt fejteni – meséli Éva. – Még nem jártam iskolába, de már ismerkedtem a betűkkel és odaadóan figyeltem, ahogy apu sorra megoldja a feladványokat. Aztán ahogy megtanultam írni, én is elkezdtem fejtegetni. Akkoriban az íróasztalomon mindig ott hevert a földrajzi atlasz, a különböző lexikonok társaságában… Emlékszem, apu rendszeresen megvette az akkori idők egyetlen rejtvényújságját, a Füles magazint: én pedig gyakran kicsentem a táskájából a lapot, megfejtettem benne a rejtvények egy részét, aztán visszatettem a magazint a helyére. Apu persze „mindig meglepődött” a megoldott feladványok láttán, de alapvetően örült neki, hogy én is nagy kedvemet lelem rejtvényfejtésben. Gyerekkorom óta ez a legfőbb szenvedélyem.

– Nem sokkal a nyugdíjba vonulásom előtt Újbudán részt vettem egy ún. szenior országos rejtvényfejtő versenyen, amit a legnagyobb meglepetésemre megnyertem. Ettől a sikerélménytől olyan nagy kedvet kaptam, hogy 2013. decemberében elindultam azon a jubileumi versenyen, amelyet az első keresztrejtvény megjelenésének 100. évfordulója alkalmából rendeztek. Két kategóriában is első, összetettben pedig második helyezést értem el. A győzelem kellőképpen motivált, és onnantól kezdve járok rendszeresen rejtvényfejtő versenyekre. Ezeken a résztvevők négy kategóriában (kezdő, haladó, mesterjelölt és mester) indulnak, a rejtvényfejtők egyéni- és csapatfordulókban mérik össze tudásukat. Annak idején a haladóban kezdtem, és két év alatt felkerültem a mester kategóriába – újságolja büszkén Éva, aki időközben természetesen belépett a Rejtvényfejtők Országos Egyesületébe, 2016 óta pedig a közhasznú szervezet elnökeként tevékenykedik.

„A keresztrejtvény-fejtés függőséget okoz”

Az elnökasszony azt is hozzáteszi: általában az idősebb generáció fejt rejtvényt, hiszen számukra különösen fontos, hogy szellemileg frissek maradjanak.

– Az egyesületünknek körülbelül 400 tagja van, csaknem 70 százalékuk az 50-es és a 60-as korosztályhoz tartozik, de a 70-en felüliek is szép számmal képviseltetik magukat a csapatban. Jó dolognak tartom, hogy rendszeresen szervezünk egyesületi versenyeket, mert így eljutunk az ország minden tájára. Ezek az összejövetelek jó társaságban és családias legkörben zajlanak, az évek során megannyi barátság született a rejtvényfejtők között. Jól érezzük magunkat együtt!

– Azt gondolom, hogy a keresztrejtvény-fejtés egyfajta függőséget okoz azok számára, akik igazán szeretik a feladványokat, ugyanakkor ez a szenvedély sok szempontból hasznos kikapcsolódási forma – mondja Éva mosolyogva. – Kellőképpen megmozgatja az agyat, ismeret- és szókincsbővítésre is alkalmas, hiszen időnként muszáj utánanézni, illetve -olvasni bizonyos dolgoknak. Komoly szellemi kihívás, ezért is igazán jó érzés, igazi örömforrás, amikor sikerül megoldani egy rejtvényt. Ha nem is nyerem meg a versenyt, akkor is nagyon élvezem, hogy teljesítettem a kitűzött célt, és meg tudtam fejteni a feladványokat.

Csökkentheti az Alzheimer-kór kialakulásának esélyét

Ha rendszeresen megdolgoztatjuk az agyunkat, az a testi és a lelki egészségünk szempontjából is számos jótékony hatással bír. A rejtvényfejtés javítja a kedélyállapotot, a hangulatot, segít elterelni a figyelmet a hétköznapok feszültségeiről, vagyis kiváló stresszoldó. Kutatások is alátámasztották, hogy a rejtvényfejtés olyan módon stimulálhatja az agyi működésünket, amely lassíthatja a mentális hanyatlás folyamatát. Csökkentheti a demencia és az Alzheimer-kór kialakulásának esélyét azzal, hogy segít késleltetni az életkorral járó elbutulást.

– Számos kutatás szerint a magasabb végzettséggel rendelkezőknél arányaiban ritkábban diagnosztizálnak Alzheimer betegséget, tehát azt lehet mondani, hogy a magasabb iskolázottság védettebbé teszi az embert – magyarázza Dr. Égerházi Anikó pszichiáter szakorvos, egyetemi docens. – Ez persze nem azt jelenti, hogy azok, akik többet tanulnak, többet járnak iskolába, nem betegszenek meg, hanem arról van szó, hogy hogy az ő esetükben jó eséllyel később jelentkeznek a betegség tünetei. Náluk ugyanis az agy ún. kognitív rezerv kapacitása, vagyis a mentális tartaléka nagyobb, ami azért fontos, mert egy kellőképpen tréningezett agy jobban képes kompenzálni azokat az elváltozásokat, amelyeket a sejtpusztulás okoz. Így sokkal tovább tud jól működni-dolgozni, még akkor is, ha ugyanolyan mértékű károsodás alakul ki benne, mint egy olyan személynél, aki kevesebbet tréningezte az agyát, tehát alacsonyabb iskolai végzettséggel, kevesebb szellemi munkával élte le az életét.

– Az öregedéssel járó leépüléses folyamatok az egészséges mentális képességekkel rendelkezők idegrendszerében is lezajlanak, tehát ezek elkerülhetetlenek – teszi hozzá a szakember. – Az, hogy kinél mikor halmozódik fel olyan szintűvé, illetve válik olyan mennyiségűvé a károsodás, ami már a kognitív képességeiben tüneteket okoz, az egyedi, egyéni, és ezt tudjuk befolyásolni. Ezért is számít rendkívül sokat, hogy az agy mennyire van tréningben, és hogy mennyire igyekszünk megőrizni a mentális frissességünket, illetve kondíciónkat.

Forgatás vagy próba közben is hasznos elfoglaltság

A lelkes rejtvényfejtők kapcsán többek között Molnár Piroska is eszembe jutott: a Kossuth-díjas művésznőnek ugyanis a rejtvényfejtés a legfőbb hobbija. A legutóbbi beszélgetésünkkor, tavaly szeptemberben, az ország egyik legnépszerűbb színésznője derűsen mesélt a kedvenc szabadidős tevékenységéről.

– Fiatal lány korom óta nagy rejtvényfejtő vagyok. Az olvasás mellett ez is régi szenvedélyem, ugyanis már nagyon korán rájöttem, hogy ezzel az elfoglaltsággal a legjobb kitölteni azt a várakozási időt, amiből a színészetben rengeteg van: forgatás vagy próba közben, vagy amikor nem vagyok végig színpadon. A rejtvényfejtés egyrészt ad egy kis szellemi munkát, másrészt a szünetekben olvasni nem igazán lehet, mert ha belemélyedek egy könyvbe, akkor másfelé kalandoznak a gondolataim, és ha szólítanak, nem tudok hirtelen váltani, egyik pillanatról a másikra át- vagy visszalényegülni az adott szerephez. A rejtvényfejtés kevésbé tereli el a figyelmemet, abból rögtön ki lehet szakadni, és a következő percben már arra koncentrálhatok, ami a színpadon zajlik. Elsősorban az olasz típusúakat szeretem, mert azokban van gondolkodnivaló, és kellőképpen megtornáztatják az agyamat. Ez a legjobb időtöltés a várakozásra, ráadásul frissen tartja a memóriát.

(fotó: pexels)