Vészhelyzetek sível, pogácsával

Sőt, éppen úgy látja, hogy azokon a terepeken, ahol most is van sporthó, sokkal nagyobb a zsúfoltság és több baleset is származik ebből.    

A sípályák „áldozatai” általában december közepén, január elején kezdik fellendíteni a gyermektraumatológiák forgalmát, ami aztán február közepére már csúcsra ér. Jönnek a térd-, boka-, lábszár-, könyök- és fejsérültek. Varga Marcell szerint a gyermekeket jellemzően háromféle síbaleset: a térd-, a lábszár- és a könyöksérülés éri a leggyakrabban.  

A láb traumái leginkább abból fakadnak, hogy nincs jól beállítva a léc. Ha ugyanis a lendületes sízés közben a léc megakad, és ettől a láb „letapad”, a testet viszont viszi tovább a lendület, akkor a térd kicsavarodik, emiatt a mozgását szabályozó szalagok elszakadnak. Ez gyakran annak a következménye, hogy a lécet nem pontosan a sportoló súlyára állítják be, és ezért a kritikus pillanatban nem old le, és amiatt megcsavarodik a gyerek lába.  

– A traumatológia ügyeletben, amikor rákérdezünk, hogy a baleset pillanatában leoldott-e a léc, tízből kilenc gyerek szokott nemmel válaszolni – jelezte az orvos.  

A másik tipikus balesethez vezető körülmény a pályák zsúfoltsága. Most nagyon kevés helyen van sportolásra alkalmas hó. Ahol viszont mégis, ott hatalmas tömegek verődnek össze. Január elején például egy fiatal magyar snowboardos okozott tömeges balesetet egy ausztriai sípályán. Kicsúszott a kezéből a csákányos felvonó fogantyúja és mintegy fél tucat embert sodort el, közülük néhányan súlyos sérüléseket is szenvedtek. A baleseti intézet gyermektraumatológiájára egy-egy síszezonban többen is kerülnek olyanok, akiket azért kell megoperálni, mert valaki elsodorta őket a pályán. Ők jellemzően végtagsérüléssel érkeznek. Ha egy ilyen helyzetben valaki ráesik a könyökére, és az eltörik, előfordulhat, hogy operációra is szüksége lesz.  

– Ahogy a lesiklást és a kanyarodást, úgy az esést is meg lehet tanulni. Ha a gyerek még kicsi, vagy nincs kellő gyakorlata, érdemes kerülni a köves, jeges terepet, és a pálya azon részeit, ahol sűrűbb a tömeg. Az is nagyon fontos, hogy fejvédő nélkül ne engedjük a pályára. Gyakorlatilag bármilyen minőségű, gyártmányú bukósisak megvéd az esetek 99 százalékában a maradandó agykárosodástól – hívta fel a figyelmet a traumatológus.

Tipikusak, de egy kis rákészüléssel, edzéssel megelőzhetők lennének a téli tunyább életmódból adódó sísérülések. Az utazás előtt pár héttel naponta ajánlott úgynevezett ráhangoló edzéseket beiktatni a gyereknek, de a család más tagjainak is. A láb- és törzsizmokat kell leginkább formába hozni, ajánlja Varga Marcell. Ha valaki gyenge izomzattal lép a pályára és a síeléssel hirtelen erős terhelésnek teszi ki a testét, annak egyenes következménye a sérülés.  

A sísérülések nagy része nemcsak abból fakad, hogy valaki rosszul csúszik, hanem abból is, hogy az idegrendszere elfárad. Erre figyelmeztető jel, ha valaki gyakrabban esik el. Ha ugyanis az idegrendszer elfárad, akkor egy-egy akadálynál már nem képes annyira koncentrálni és bekövetkezhet a baleset. A legtöbb síelő a szabadsága utolsó napján szokott sérülni. Tehát két csúszás között érdemes kicsit megállni, pihenni, különösen gyerekkel.    

– A sí mellett mind több a korcsolyabaleset is – figyelmeztet Varga Marcell. A jégpályákról leggyakrabban csuklósérültek és agyrázkódottak érkeznek. A korcsolyázók az esést gyakran és ösztönösen a kezükkel próbálják tompítani, ilyenkor a csuklóra különösen nagy erő hat. Ezeket a baleseteket csuklóvédővel lehetne valamennyire enyhíteni.

A téli sportok mellett ilyentájt a háztartás is veszélyes üzem a gyerekek számára. Az időjárás a szobába kényszeríti őket, ahol kockázatosabb a szertelen mozgás. Például az év utolsó napjaiban egy tízéves kislány pogácsasütés közben csúszott meg és szenvedett olyan térdporc-sérülést, amit azonnal meg kellett operálni.  

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt!