Lassító teázás

Mikor lesz érvényes ez a képlet: Én + Te = Mi…? Hát a gyerek születésével! Egy férfi és egy nő kettőse ekkor válik családdá. Bár várakoztak kilenc hónapon át, mégis, egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. Szülők lettek. Hazavisznek egy síró-nyekergő kis csomagot, vele hazaviszik elkövetkező éveik sok örömét, sok kínját. Innentől ők felelősek a gyermekükért. De hát tudjuk, ez nem ilyen egyszerű…

Képeket teszek magam elé. Fiatalasszony nagyanyám, karjában, csipkés pólyában egy kisbaba – apám.  

A másik képen vékony kicsi nő, ölében kopasz kisbaba, fején apja keze – ez én vagyok, ott szemlélődöm paradicsomi nyugalomban a szüleimmel.  

Megint más idők – képek rólunk, újszülött gyerekeinkkel az első napokban.  

S végül az unoka-csecsemők újsütetű szüleikkel – a gyerekeinkkel.  

Négy generáció. S négy generációnak mennyi útja, jó szándékú kísérlete, elvétett és sikeres próbálkozása, hogy családdá legyenek, hogy értsék egymást.

Ha őszinte vagyok és a dolgok mélyére nézek, néha azt látom, saját szülővé válásom sem fejeződött be igazán. De befejeződik-e valaha…?  

Hogy van ez?

Vannak, akik azt mondják, a szülő, hasonlóan az állatszülőkhöz, az ösztönei után megy: ha éhes a gyereke, enni ad neki, ha veszélyben érzi, megvédi. Igen ám, ha az embergyerekkel is ennyire egyszerű lenne…! Mások állítják, a gyerekkorban látott példa az irányadó. Vagy úgy, hogy szülei mintáját veszi át a fiatal szülőpár, vagy éppen ellenükre, mindent másképpen tesznek, mint ahogy velük viselkedtek otthon.  

És vannak, akik hiszik, mint ahogy minden szakma és mesterség tanulást kíván, úgy a szülői mesterség is tanulható. Bizonyos értelemben igen.

Mert nem könnyű váltás ez: legtöbbször még gyereke vagyok a szüleimnek, amikor már szülője leszek a kisgyerekemnek. Ráadásul nem csupán ebben áll a szülőszakma nehézsége. Különösen nem napjainkban, amikor már rég nem élnek együtt a nagycsaládok, nincs a közelben minta a generációs együttélésre. Nincs nagynéni, nagymama, ha van is, nincs idő, nincs türelem a közös főzésre, sütésre, traccspartikra, egy jó beszélgetésre. A ma szülőkorúak nem odahaza az anyjuk vagy nagyanyjuk szoknyája mellett „tanulták” a családi életet, hanem bölcsődében, óvodában, napköziben telt a nap jó része. Kevés a ráérő idő, kevesebb az érintés, a simogatás, sok családban tévé mondja az esti mesét, szajkózzuk a filmekből ismert, angolból fordított becéző szavakat, csak az idő és a valódi figyelem hiányzik mellőlük. Másutt szíre-szóra felkapják, viszik a gyereket, rohannak vele egyik programról a másikra, csodálkoznak, hogy nyugtalan. Közben pedig ott a fiatal párokban a vágy: jó szülő akarok lenni!

Egyszer egy család-ügyben megszállott nagyszerű gyerekorvos ismerősömmel beszélgettem, épp a fenti dilemmákról. Ezt mondta:

– Az én vesszőparipám: tanuljanak meg a szülők lelassulni. Szoktak dicsekedni kismamák, pikk-pakk tisztába teszem és kész… Nem! Lassan, beszélgetve kellene tisztába tenni a kisbabát, ráérősen, az ő kedvét, igényét is figyelembe véve kell fürdetni, magyarázva, nyugalmasan öltöztetni. És a szülőknek egymással is így érdemes élni, hisz ők a minta! Járt hozzám egy szülőpár, és mikor a második gyereküket várták, elmesélték a teázást. A férj minden este fáradtan járt haza. A felesége alig várta, hogy belépjen az ajtón, már mondta, mondta az egész nap felgyűlt mindent. Szinte mindig összeugrottak. Aztán okosan kitalálták a saját rítusukat, a higgasztó teázást. Ahogy a férje hazaér, bármikor legyen is, leülnek egy teára. Hallgatnak, lassan kezdenek beszélgetni. A férfinek van ideje „hazaérni”, a felesége nem rohanja le, „bevárja”, de közben együtt vannak. A gyerekek is megtanulták, ez az anyu és az apu ideje, utána ők is bizton számíthatnak a szüleikre. Ha sikeres szülőnevelésről kérdeznek, én ezt a lelassító teázást jó ötletnek tartom. De hát ehhez is két ember kell…

Olvasta Schäffer Erzsébet korábbi írásait is?

   Zenét, jó zenét hallgassatok – segít!
   Az Idő és a gyufásskatulyák
   Kedvcsináló egy “lökött” családhoz
   Hogy a játékos kedv kitartson
   Az asszony és a két gavallér
   Volt egyszer egy kacsánk
   Két szempár