Nem csupán amiatt, mert a túl erős hanghatások közvetlenül is rombolják a hallószerveket. Az esetleges megsüketülésen túl is számos betegség kialakulásában lehet szerepe a zajos környezetnek. Ezek skálája igencsak széles: a szív- és érrendszeri bajoktól az emésztési problémákig, az anyagcsere-rendellenességektől a demenciáig terjed. 

Bár annak megállapítására, hogy melyik zaj túl erős, léteznek műszerek és szabványok is, ez valójában eléggé személy-, sőt, helyzetfüggő. Talán elég a kutya sípoló játékára, vagy a kertvároson átrobogó crossmotorra utalni: nyilvánvalóan mást érez túl soknak az, aki kelti a zajt, és mást az, aki elszenvedi. Igencsak közel járhat az igazsághoz az a megfogalmazás: "ha valamit már zavarónak érzékelsz, akkor az minden bizonnyal túl hangos".  

Az egészség szempontjából pedig az a kulcskérdés, hogy mi a zavaró? Mert amit annak érzünk, az feszültté tesz, növeli a stresszt, a szorongást, rontja az alvás minőségét, és így gátolja, hogy a szervezet időnként kipihenje magát. Ha pedig ez a hatás tartósan fennáll, azzal máris közelebb visz a magas vérnyomáshoz, a "csendes gyilkoshoz", vagy éppen a szellemi képességek hanyatlásához. Ezek a hatások ráadásul már az egészen fiataloknál is jelentkeznek. Korábbi, kontrollcsoportos vizsgálatokban a zajosabb környezetben élő gyerekeknél magasabb vérnyomásértékeket, viszont gyengébb tanulási teljesítményt mértek. Más vizsgálatok kimutatták a zavaró hanghatások, valamint az infarktusok és az agyvérzések némely más kockázati tényezőjének kapcsolatát is. Ezek szerint a zajos környezetben nagyobb a koszorúér-elmeszesedés, a koleszterin- és a szívritmusprobléma, valamint a diabétesz kialakulásának valószínűsége is. 

Márpedig igencsak sokakat érintenek ezek a fenyegetések. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség legutóbbi jelentése szerint minden ötödik európai polgár olyan zajos környezetben él, ami veszélyezteti az egészségét. "Ugyan a levegőszennyezéshez több idő előtti haláleset kapcsolódik, de úgy tűnik, a zaj jelentősebb hatást gyakorol az emberek életminőségére és mentális egészségére" – kommentálta tapasztalataikat az ügynökség honlapján Eulalia Peris, a téma szakértője. Arról is beszélt, hogy nem egy-egy intézkedéstől várható a kárvallottak számának jelentős csökkenése, hanem a védekezés sok-sok apróbb lépésének együttesétől. 

Lényegében erről a "zajtudatosságról" szól a '90-es években született Zajvédelmi világnap, ami idén éppen mára, április 27-re esik. Ebből az alkalomból arra buzdítják a szervezők az egyes embereket, intézményeket és közösségeket, hogy nézzenek körül: mit tehetnek maguk az ártalomcsökkentésért? Egyetlen közös program van, az is időzónánként máskor: 14:15-kor egyperces csenddel idézik fel, hogy milyen lenne a világunk zajszennyezés nélkül. Önmagunk védelme érdekében  elsősorban azt ajánlják, hogy mindenki rendszeresen vegyen részt audiológiai szűrésen, illetve a zajos helyeken viseljen valamilyen hallásvédő eszközt. E mellé illő stratégia a tudatos zajkerülés is. Igazán sokat lehet nyerni például egy-egy szerencsés iskola-, óvoda-, vagy lakóhely-választással. Ezt segítheti, hogy elérhető az ország egyes részeinek a zajtérképe, ami mutatja, hogy akár egy-egy utcában, vagy annak valamely szakaszán mire lehet számítani.  

Sokat jelenthet a csendes zónák, időszakok kialakítása is. Ilyenek lehetnek az autómentes övezetek, vagy az olyan zöldterületek, amelyektől távol tartják a zajforrásokat. A növényzetből nevelt zajfogók akár a magánkerteket is sokkal nyugodtabbá tehetik. Az időnkénti elcsendesedés szintén igen sokak érdekét szolgálja. Tata városa például évek óta nem engedi a durva tűzijátékozást szilveszter környékén, hogy védje egyik nevezetességét, a helyi tavon megpihenő vadludak tömegét. Az egyik sportáruház pedig már jó ideje tart "csendes órákat". Ilyenkor náluk nincs háttérzene, hangos reklám, a fényekből is visszavesznek. Ezt eredetileg az autista vásárlók kedvéért vezették be, de az egyszerű zajkerülők számára is áldás. Ahogy e példák is jelzik, a helyi közösségeknek és a cégeknek is ezernyi lehetőségük van csökkenteni az embereket érő hangressziót. 

Mathias Basner zajkutató egy, a TED.com-on elérhető előadásában így fogalmazott:  "ahogy szénlábnyomunk, úgy zajlábnyomunk is van, és ennek csökkentéséért is sok mindent tehetünk".  A zajt általában a forrásánál csökkenthetjük leghatékonyabban. Például – mint ajánlotta - "ne indítsuk el szombatonként kora reggel a fűnyírónkat! A szomszédaink hálásak lesznek érte."  

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthon mozogjon? Keresse fel a Nekem szól! kezdeményezést itt és itt.