Gyógyszerek és gyerekzsivaj - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Gyógyszerek és gyerekzsivaj

Szöveg: Szabó Péter Ádám, fotó: Förster Tamás
2021. máj. 29. 8:00
Interjúk

Marokkói sebész édesapa és magyar háziorvos édesanya középső gyermekeként látta meg a napvilágot El Koulali Zakariás, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet országos tisztifőgyógyszerésze. A négygyermekes családapa szentendrei otthonában mesélt a zebegényi nyarakról, a véletlenekről és a forgalomban lévő vakcinák megbízhatóságáról.

Kristálytiszta vidéki levegőbe szippantunk bele, ahogy belépünk El Koulali Zakariás és családja szentendrei otthonának kertjébe. A kilátás a környező hegyekre egészen lenyűgöző, egy fárasztó nap után élmény ide a hazaérkezés. A pázsiton gyerekzsivaj és labdapattogás hangja teszi élővé és otthonossá a kertet, a gyerekekkel való passzolgatásba pedig Zakariás is beszáll. A kicsikkel való játék mellett az erdei futás is segít a munka utáni feltöltődésben.



– Hetente háromszor eljárok futni – mondja a családapa. – Feltölt, kondíciót ad és rendezi a gondolataimat, nem utolsósorban pedig így tartom karban a testsúlyomat. Néhány évvel ezelőtt közel 130 kilogrammot mutatott a mérleg, akkor határoztam el, hogy drasztikus változásra van szükségem. Elkezdtem futni és a szerelem azóta is tart.

– Sőt, már a párizsi maratont is lefutotta – teszi hozzá Zsuzsanna, Zakariás felesége, akivel még az egyetemen ismerkedtek meg. – Gyakorlati oktatóként dolgoztam, amikor megismerkedtünk egymással, de csak a diploma megszerzése után mélyült el a kapcsolatunk.

– Eleinte barátkoztunk, 2005-ben jöttünk össze, következő évben jegyeztük el egymást, 2007-ben összeházasodtunk, 2008-ban pedig már megszületett az első fiunk, Tamás – foglalja össze röviden első éveiket a férj. – Hamar éreztem, hogy ő az igazi. Édesanyám szokta mondani, hogy a Jóisten tudja, miért történnek a dolgok. Hiába szerettem volna az orvosi egyetemre járni, hiába írtam 100%-os felvételiket, a szóbeli egyszer sem jött össze, így negyedik évben már a gyógyszerésztudományi kart is beírtam. Most már tudom, miért ez az út volt kijelölve. Így ismerhettem meg a feleségemet.

A sors sokszor kifürkészhetetlen. Már Zakariás édesapja is a véletlennek köszönheti Magyarországra költözését. Bányamérnöki szakra járt Marokkóban, ahol egy foszforbányába vezényelték nyári gyakorlatra, óriási hőség és bűz volt jellemző mindenfelé. Hamar elege lett, így inkább átnyergelt az orvosi pályára és kiváló sebész lett belőle.

– Már akkoriban is nagyon sokan jöttek külföldről Magyarországra tanulni, de semmi előzménye nem volt, hogy éppen ezt az országot választotta – meséli Zakariás. – Itt ismerkedtek meg édesanyámmal az egyetemen. Rövid ideig Gyulán éltek, a bátyám még ott született, de a munka miatt 1978-ban Marokkóba költöztek és én már ott jöttem világra. A gyerekkorom nyarait viszont kivétel nélkül Zebegényben töltöttem, anyai ágon 24 unokatestvérem van, így nagy bandázások jellemezték ezt az időszakot. Feltettek a gépre, nagymamám itt várt a repülőtéren, a szüleim pedig autóval jöttek utánunk. Visszafelé már mindannyian kocsival mentünk, keresztül Európán. Annyira jól éreztük magunkat, hogy egyértelmű volt, Magyarországra akarunk jönni, itt képzeltük el az életünket. Nagyon szép gyerekkorom volt, de mégis ide húzott a szívünk.

Marokkóban spanyol iskolába járt, így a magyar és a spanyol nyelvismerete is kiváló, emellett arabul, angolul és franciául sem lehet eladni. Az egyetem elvégzése után tíz éven keresztül dolgozott lelkiismeretesen ugyanabban a ferencvárosi patikában, ahol családtagként kezelték, de ennyi idő után valami újra vágyott. A felesége találta azt a tisztigyógyszerészi állást az OGYÉI-nél, ami gyökeres fordulatot hozott a család életébe. Felvették, majd szaktudásának, lendületének és némi szerencsének is köszönhetően gyorsan ívelt felfelé a pályája.

– Az akkori főnököm éppen munkakört váltott, jelentkeztem a megüresedett pozícióra és néhány hónap után osztályvezető lettem, aztán a főosztályvezető távozott és az akkori főigazgatóasszony engem talált alkalmasnak az utódlásra – emlékszik vissza előremenetelére a tisztifőgyógyszerész. – A mai napig minden reggel élvezettel megyek a munkahelyemre, mert azt érzem, hogy sok embernek tudok segíteni. Mi felügyeljük a lakossági gyógyszerellátást, segítjük a gyógyszerészeket, tájékoztatjuk őket a változó jogszabályi háttérről. Motivál, hogy alakíthatom a hivatásom jövőjét, azt érzem, hogy kiteljesít ez a munka.

Az elmúlt bő egy év az orvosok és az ápolók mellett a gyógyszerészektől is többletenergiát kívánt, az oltás megjelenésével bővült a kör, már az emberek is ki tudják venni a részüket a védekezésből.

– Az, hogy decemberben elkezdték oltani az egészségügyi dolgozókat, az mentette meg a magyar egészségügyet – jelenti ki a szakember. – Fontos volt, hogy a kritikus rendszereket megvédjék. Jó, ha az embernek erős az immunrendszere, rendszeresen sportol, szedi a vitaminokat, de az eddigi tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy teljesen véletlenszerű, kire, hogyan hat ez a vírus. Ezért fontos, hogy megelőzzük a megfertőződést, kell a fizikai védelem, a maszk, a távolságtartás és az oltás. Ezek a pillérek adják a megoldást. Ami biztos, hogy a betegség sokkal több kockázatot hordoz magában, mint az oltás. Tudom és hiszem, hogy virológus, orvos és járványügyiszakembereink, évtizedes tudással a hátuk mögött, tudományos alapokra helyezik a döntésüket, mindig adatok, vizsgálatok alapján és nem valamiféle nyomásra, nem életérzés alapján döntenek. Magyarországon valóban csak olyan oltások közül lehet választani, amelyek megbízhatóak és hatásosak, örömteli, hogy ennyi oltás közül választhatunk. Persze számos előnnyel is járt, hogy a családok együtt lehettek, de a gyerekeknek nagyon hiányoznak a barátaik, ennek az elmúlt időszaknak ők voltak a legnagyobb vesztesei. A feleségemmel mi teljes egyetértésben vagyunk, hogy amint lehet, a gyerekeinket is beoltatjuk!

A családban Tamás 13 (aki az interjú idején éppen vízilabda edzőtáborban volt), Ádám 11, Gergő 9, Anna pedig 3 éves. A fiúk kétéves különbséggel születtek, aztán három éve a csodával határos módon csöppent közéjük Anna. Négy gyerekkel két dolgozó szülőnek komoly kihívásokat tartogatnak a hétköznap reggelek, de Zsuzsa édesapja roppant nagy segítséget jelent. Fáradhatatlanul jelenik meg a kertkapuban minden reggel hét órakor, hogy útnak indítsa a srácokat. Ő viszi őket iskolába, délután pedig vízilabdaedzésre.

– Szeretem a rendet és a szabályokat – mondja határozottan a családfő. – Talán a neveltetésemből is fakad, de korán szeretek beérni az irodába, akkor még nincs benn senki és nyugodt körülmények között kezdhetem el a napot. Az sem mellékes, hogy így még a dugót is elkerülöm. Délután pedig szintén a nagy forgalom előtt hazaérek. A gyerekekkel is többet tudunk így foglalkozni, meg egymással is. Nagyon hálásak vagyunk apósomnak a rengeteg hajnali támogatásért, édesanyámnak pedig a hétvégi kimenőkért. Ilyenkor átjön a gyerekekhez, mi meg kapunk pár napot kettesben. Igyekszünk egymásra is időt fordítani Zsuzsával. Jövőre lesz a 15. házassági évfordulónk, akkor szeretnénk hosszabb időre is elutazni valahová kettesben. Addig viszont lesz még előttünk egy nagy évforduló: édesapám és apósom ugyanabban az évben és ugyanazon a napon születtek, tavasszal lesz a 80. születésnapjuk. Mindkét testvéremnél, a bátyámnál és az öcsémnél is három gyerek van, jönnek majd az unokatestvérek és a rokonok mindkét oldalról. Lesz okunk az ünneplésre!

További érdekes interjúk: