Csendes budai zsákutca, távol a világ zajától. Tágas, rendezett kert, benne csodálatos, üdezöld gyep, sarkaiban palánták, hangulatos madárcsicsergés, rügyező gyümölcsfák, illetve egy takaros tyúkól, amelynek négy lakója biztosítja a család tojásigényét.

– A legkisebb fiunk, Andris ragaszkodott a baromfihoz – meséli kertjükben Gergő. – Egyedül gondozza őket, eteti, takarítja és szedi össze a tojásokat. Benne van a legnagyobb igény erre a nyugodt, idilli, tanyasi életre, amelyet, ha nem is tudunk biztosítani, ennyiben engedtünk a szenvedélyének.

Közben megérkezik Margit, és ahogy a férjével egymásra néznek, összemosolyognak, abban a harmonikus pillantásban minden benne van, amire egy társnak a lelki békéhez szüksége van. Árad belőlük a meghittség és a büszkeség. Közel 21 éve élnek boldog házasságban, egy gimnáziumba és ugyanarra a plébániára jártak, majd az egyetemi évek alatt kerültek igazán közel egymáshoz. Gergő konzervatív, hagyománytisztelő emberként négy év után egy étteremben kérte meg a szerelme kezét, majd Margit édesapjától is megkapta az áldást a frigyre. Erre a megingathatatlan, stabil kapcsolatra biztonsággal épülhetett a négygyermekes család. A négy kamasz: a 18 éves Borka, a 16 éves Marci, a 14 éves Annamari és a 12 éves Andris. Gergő mindegyikük születésénél jelen volt, elvágta a köldökzsinórt, segített a fürdetésnél, a pelenkázásnál, amiben csak tudta, támogatta feleségét.



– Én láttam meg először a gyerekeket, Margitnak közvetítettem, hogy már látom a feje búbját – emlékszik vissza a családapa. – A házimunkába is igyekeztem besegíteni, egyedül a vasalás az, ami kizárólag a feleségem reszortja. Az utóbbi időben kijelöltünk takarítónapokat, amikor a gyerekeket is igyekszünk rávenni, hogy részt vegyenek a feladatok elvégzésében. Van egy táblázatunk, mindenkinek ki van osztva a saját része, így pedig hamar elkészülünk. Ráadásul a gyerekek egymáson is számon tudják kérni a munkát, így a testvérük heccelése miatt motivációban nincs hiány. A főzésben még van hova fejlődnöm, de a sajtos tésztát például bármilyen körülmények között el tudom készíteni és az nagy kedvenc itthon.

Végre együtt a család

Ahogy lépésről lépésre haladunk a korlátozó intézkedések feloldásában, az élet szépen lassan visszaáll a régi kerékvágásba, a gyerekek újra járhatnak a közösségeikbe, a barátaikhoz, így ismét kiürül majd a ház. A járvány időszaka azonban összehozta a családot.



– Rengeteget társasjátékoztunk, a gyerekek kertészkedtek, közösen főztünk, elmentünk biciklizni – eleveníti fel a tavalyi évet Margit. – Érdekes tapasztalat volt, igazi ajándék. Nagyon régen éltünk meg ilyet, hogy a testvérek ennyi időt tölthettek egymással. Erre mindenképp jó volt ez az időszak. Ahogy nőnek és egyre komolyabbak, úgy nyílik ki számukra a világ. A nyaralások alatt például már igyekszünk bevonni őket a programtervezésbe. Mindenki mondhatja, hogy mi érdekli, mire kíváncsi, mit nézzünk meg. Volt, hogy biciklis nyaralást terveztünk, megkerültük a Balatont, másik évben a Tisza-tavat, sokféle élményt éltünk át együtt, ezek örök emlékek maradnak.

Az rövid idő alatt is megállapítható, hogy a közös utazások mindenkiben élénken élnek.



– Amikor külföldre mentünk, a tengerről hamar kiderült, hogy sós, így azóta inkább mindenki a hegyekbe vágyik – mosolyog Gergő. – Bevezettünk egy hagyományt, mindegyik gyerekkel 15 éves korában elmegyünk egy európai hétvégére oda, ahova szeretne. Borkával Londonban voltunk, Marcival Prágában és még vár ránk két út, de ez egyelőre még nekünk is meglepetés, bár, ha jók az információink, akkor Málta és Párizs nagy eséllyel indul a versenyben. Korábban rengeteget jártak el itthonról a srácok, barátokhoz, különórákra, táborokba. Ez tavaly egy szempillantás alatt szűnt meg, most meg már nagyon várták, hogy visszatérhessenek a programjaik, de rendkívüli módon elfáradnak a rengeteg szociális inger hatására. Annak nagyon örülünk, hogy ragadós volt a példa. A saját életünk is bizonyíték rá, hogy mennyire fontosak a barátok és milyen kiemelt szerepe van az értékes közösségekbe tartozásnak. Arra azért mindig igyekszünk figyelni, hogy Margittal kettesben is töltsünk együtt időt. Nagyon szeretünk kirándulni, a környéken sétálni, biciklizni, színházba járni, nyaranta pedig ragaszkodunk hozzá, hogy egy hetet kikapcsolódjunk valahol kettesben. Ezek remek lehetőséget adnak a töltődésre, illetve ott van még a közös munka. Keresztény közösségeket támogatunk, ez munka is, de lelkesít, így fel is tölt bennünket.

Bók a kamaszoktól

A négy gyermek bő öt éven belül született, kezdetben tehát komoly energiákat igényeltek a szülők részéről. Ahogy nőttek, úgy fejlődtek önálló személyiséggé, mára pedig már az is körvonalazódik, hogy mennyire más világ a négy ifjú. Mindegyik nagyon különböző jellem, más érdeklődéssel, de sokat tanulnak egymástól és sok örömet okoznak egymásnak.



– Igyekeztünk velük kiskoruktól kezdve folyamatosan párbeszédben lenni – meséli Margit. – Rengeteget beszélgettünk. Mi is szeretjük a visszajelzést, és nagyon örülünk, ha tőlük is jönnek ötletek. Magunkat és a gyerekeket is szerettünk volna mindig jobban megérteni. Nekünk teljesen természetes a hit, a gyerekek is magától értetődően úgy nőttek fel, hogy templomba járunk, beszélgetünk Istenről, a földi feladatainkról és céljainkról. Éljük az életünket, erre próbálunk reflektálni és ebbe vonjuk be őket is. Mi például öten vagyunk testvérek, mindenhol vannak gyerekek, így a szűk család körülbelül 30 fős. Egy családi ebéd komoly szervezést igényel.

Az esküvő után egy kicsi időt szerettek volna kettesben tölteni, majd mindig egyet lépni előre. Nem tudták, hogy milyen lesz a gyerekekkel, így lépésről lépésre haladtak, végül négy gyermekük született.

– Abban biztosak voltunk, hogy több gyermeket szeretnénk – szögezi le Gergő. – Annyit, amennyi a szeretetünkbe belefér. Örülök, hogy négyen lehetnek. Remek csapat. Szépen lassan felnőnek, de a kamaszkor legszebb mondatára mégis tisztán emlékszem. Egyszer valamelyikük ezzel jött haza: "Rájöttem, mégsem Ti vagytok a legrosszabb szülők a világon!”



Ahova jó hazamenni

Süvegesék élvezik egymás társaságát. Havonta egy estét kitűznek, családi este címszó alatt, amikor a külvilág kizárásával csak egymásra figyelnek. Közös vacsorakészítés, filmnézés vagy társasjátékozás szerepel a programban.

– Nekünk ez az életforma felszabadultságot hoz és örömet szerez. Kívánom, hogy mindenki személyre szabottan találja meg, hogy mi teszi teljessé az életét – teszi hozzá Gergő. – Mi komolyan gondoltuk az esküvőn az eskü szövegét. Ehhez azóta is tartjuk magunkat. Persze semmi nem megy magától, rengeteget kell dolgozni az egymással való kapcsolatunkon és a gyerekekkel valón is, de alapvetően örülünk egymásnak. Közösen indultunk az úton és ezért a döntésért örökké hálásak vagyunk. Ide mindig jó hazajönni. Sosem a gyerekeken keresztül szerettünk volna egymáshoz kapcsolódni. Nekünk van egy házasságunk, amit szeretnénk őrizni, ápolni, fejleszteni. Ennek a kapcsolatnak a gyümölcsei a gyerekek. Akik megérkeznek a családba, és előbb-utóbb elkezdik élni a saját életüket. A kötelékeket szeretnénk megőrizni, de természetesnek tartjuk, hogy „átfutó tételek”. A házasságunknak velük és nélkülük is működnie kell. És az a legszebb, hogy ez nekik is fontos. Nagy szabadság és komoly tartópillér az ő életükben is.

Az alábbi interjúk is érdekelhetik:

interjúcsalád mint pozitív értékcsaládgyermekneveléspárkapcsolatvilágnap