Elöli az ülés a gyerekek életét

Milyen grundról, patakpartról fog a csemete estére holtfáradtan előkerülni? – nyugtalankodtak nem is olyan rég a család felnőttjei. Ma viszont inkább azért aggódhatnak, ha naphosszat elül a gyermek, otthon, valami képernyő előtt. A következményeit tekintve ez még akkor is rémisztő, ha tudjuk, hogy a mintát ehhez jórészt a szüleik adják.  

A magyar felnőttek nagy részének súlyosan mozgáshiányos az élete, ezt dokumentálta a legutóbbi Európai lakossági egészségfelmérés (ELEF 2019) is. Ebből az derült ki, hogy még összesen heti 150 percnyi kicsit lihegtető fizikai terhelés sem éri szabadidejükben a magyarok 44%-át. Ez a 2,5 óra lenne az a minimum, amit az Egészségügyi Világszervezet (WHO) mindenkinek ajánl az egészsége megőrzéséhez. Különösen akkor mutat rosszul ez az eredmény, ha hozzávesszük, hogy ma már a "nem szabadon választott" tevékenységek is egyre csekélyebb testi aktivitást kívánnak/kínálnak. Így a munkahelyükön az emberek 40%-a nagyrészt ül, 11%-uk egyhelyben áll, 42%-uk végez valami könnyű mozgást, s csupán 7%-uk munkája nevezhető fizikailag nehéznek. Ezek a számok is eléggé riasztóak, de még súlyosabb az, amit elfed az átlagolás. Ugyanis a kamaszok túlnyomó többségét szinte teljes passzivitásra kényszeríti a "főfoglalkozása". Az ELEF-ben vizsgált legfiatalabbak, a 15-17 évesek 80%-a számára az ülés vagy az egyhelyben állás a fő napi "tevékenység". 

Út a súlygyarapodáshoz 

A csekélyebb energiafelhasználás (és az ahhoz nem illeszkedő táplálkozás) hatása már ekkor látványosan megmutatkozik: a kamaszok közül minden hetedik túlsúlyos vagy elhízott. Ám ez csak a nyitány. Ahogyan Járomi Melinda írja a "Mozgásterápia alkalmazása a népbetegségekben" című munkájában: "a passzív gyermekek nagyobb valószínűséggel válnak nem mozgó felnőttekké... Így megnövekedik a kockázata az inzulin rezisztencia, a magas vérnyomás kialakulásának, a magas vérzsírszintnek ( hyperlipidaemiának), a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a tumorok egyes fajtájának is."  

Arra, hogy 15-17 éves korra milyen sok dolog eldől és milyen nehéz a későbbi korrekció, egy hazai kutatás szolgált adatokkal. Mint arról Neulinger Ágnes a Vezetéstudomány című lapban beszámolt: a rendszeresen sportolók többsége (53%-a) már 15 éves kora előtt eljegyezte magát a módszeres testedzéssel. A középiskolás évek utáni "ébredés" már elég ritka. A rendszeresen sportoló nőknek csak negyede, míg a férfiaknak kevesebb mint tizede kezdte felnőtt fejjel a mozgást. 

Egy hazai adatokat is feldolgozó nemzetközi kutatás (Health Behaviour is School-aged Children, HBSC) bepillantást enged a még fiatalabbak, a kiskamaszok szokásaiba is. Eszerint már a 11-17 évesek is vészesen inaktívak. Mindössze 18%-uk mozog legalább napi egy órát, ami minimálisan kellene az egészséges fejlődésükhöz.  

Aligha nyugtathatják magukat azzal a szüleik, hogy ezt a problémát majd megoldja az idő, és hamarosan megjön a kedvük a mozgáshoz. Részint, mert – ahogy ez kiderült Antal Emese és társai 2019-ben bemutatott kutatásából – a 11-18 évesek döntő többsége (70%-a) így is meg van győződve arról, hogy az ő életmódja teljesen egészséges. Másrészt, mert – ahogy például Samuel C. Dumith és szerzőtársai egy 2011-es tanulmányából tudhatjuk – a kamaszkor jellemzője az energiafelhasználás "spontán racionalizálása" is. Azaz 10 és 19 éves kor között a fiatalok fizikai aktivitása évente mintegy 7 százalékkal csökken.  

Tinidepresszió ellen 

Az imént említett hazai tanulmány néhány olyan időtöltésre is rákérdezett, mely a fiatalok szabadidejének jelentős részét jellemzi, és szinte semmilyen fizikai aktivitást nem kíván. Antal Emese és kollégái azt találták, hogy a magyar tizenévesek átlagosan napi 1,5-2 órát töltenek számítógépezéssel/mobilozással és ugyanannyit tévénézéssel. Az is kitűnt, hogy ezek az elfoglaltságok könnyen felfalják a legszabadabban beosztható idejüket is. Ugyanis, míg hétköznap a tinédzserek 66%-a szán legalább 1-2 órát a számítógépére, illetve a mobiljára, addig hétvégén már a 72%-uk áldoz rájuk ennyi időt. A tévével is hasonló a helyzet, hét közben 41% -uk ül előtte legalább napi 1-2 órát, hétvégén viszont már a 63%-uk. 

Arra, hogy minden ücsörgéssel töltött óra számít, a már említett Samuel C. Dumith kutatása számszerű bizonyítékkal is szolgált. Abban tizenévesek napi átlagos fizikai aktivitását, illetve a depresszióra való hajlamukat vetették össze. Azt találták, hogy minden újabb ülve töltött óra mintegy 11 százalékkal növelte a kamaszokat fenyegető depresszió rizikóját.  

Tespedéstelenítés 

A riasztóan terjedő tespedésjárványt a gyökereinél igyekezett megtámadni a WHO, amikor 2019-ben már az 5 évesnél fiatalabbak "megmozgatására" is kiadott egy ajánlást. Abban egyebek mellett azt javasolják, hogy amíg egy gyerek nem lesz legalább 1 éves, addig egyáltalán ne engedjék képernyő elé. Egy óránál tovább máshogyan se legyen rögzített helyzetben, se babakocsiban, se az anyja hátán, se étkezőszékben. Az 1-2 éveseket se ültessék le a tévé elé, de a 2 évesnél idősebbek se csücsüljenek képernyő előtt napi 1 óránál többet, de jobb, ha még annyit sem.  Mindemellett, aki elmúlt 1 éves, az legalább napi 3 órát játsszon: jöjjön-menjen-szaladgáljon – tanácsolják a szakemberek. 

És hogy miként lehet aktívabb életre ösztönözni a gyerekeket? Erre az USA Betegségmegelőzési és Járványügyi Központja (CDC) egy meglehetősen kézenfekvő tanácsot ad a honlapján a szülőknek: "Ne feledjék, hogy a gyerekek utánozzák a felnőtteket!"

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt.