Vlogon felnövő gyermekeink

Gyerekek ezrei nézik például azt, hogyan indul útnak a – szintén ismeretlen, de vloggerként példaképnek tartott – másik iskolás lány, mit vesz a boltban, vagy hogyan készíti a vacsoráját. Újszerű világ ez szülőként is!

Fónagy Kitti két évig érlelte magában a vlogolás gondolatát, mire pár hónappal ezelőtt úgy érezte, van elég bátorsága és késztetése ahhoz, hogy kiálljon a világ elé. A többtucat tinédzser influenszer videó között a tizenhat éves Kitti csatornája meglepően üdítő, kedves és közvetlen, a főszereplő nem a korosztályában szokásos „csinált” jelenség. A témái követik az aktuális trendet, de a szokásos mit ettem ma, és a milyen a mai outfit-em adásokon túli tartalmakat is láthatunk tőle.

– Kitti kisgyermek kora óta naplót ír, számára ez egy önkifejezés, ahogy a vlogja is az – meséli Pintér Márta, Kitti édesanyja. – Régóta készít videókat, de mostanában jutott el odáig, hogy ezeket fel is vállalja. Pár hónapja, amikor előállt az első adással, azt éreztem rajta, hogy végre ki meri mondani: „ez vagyok én!” Szerintem kellett neki ez a fejlődési szakasz, jó, hogy nem azonnal vágott bele az éles adásokba, hanem megérett, megerősödött rá belül is. Ő most a kamaszlány és felnőtt nővé érés közötti úton van, és a vlogján keresztül is átérezhető, ahogy bontogatja a szárnyait.

Büszke vagyok a lányomra!

Kreatív, önazonos és szerény – Márti így jellemzi Kitti vlogját, és hozzáteszi, hogy Kitti nem játssza meg magát, és nem menedzserrel a háta mögött épül influenszerré, hanem valódi tartalmat készít. A gimnazista lány a tizenhat évesek mindennapjait és problémáit dolgozza fel, maga forgat és szerkeszt, az eddig elért eredményeket teljes egészében magának köszönheti.

– Kitti nem a túlcsorduló, folyton nevetgélő, tökéletesre sminkelt, extra trendi kategória, hanem a „mindennapi lány, aki meg meri mutatni önmagát”. Ez őt most boldoggá teszi, aminek én nagyon örülök! Mindig nagyon jó volt a kapcsolatunk, sokat beszélgetünk, természetesen a vlog kapcsán is. Beszéltünk a lehetséges veszélyekről és a negatív hozzászólásokról is, de azt gondolom, mivel ő szelídebb vizeken evez, talán nem annyira veszélyeztetett. Még a legelején felállítottunk egy rendszert: kereteket és határokat szabtunk az ő egyetértésével. Úgy gondoljuk, hogy önmagunk, a család és a magánélet védelme nagyon fontos, így egy kiránduláson vagy családi ebéden bár ott van a kamera, Kitti tudja, hogy nem mindenki szeretne szerepelni a későbbi videóban, és ezt tiszteletben tartja. Persze néha mi is belefolyunk egy-egy adásba, ezt előre egyeztetjük. A szabályaink rugalmasak: az élethez, a helyzetekhez igazodnak. Mert akármennyire is terhes néha, hogy az erdőben sétálva velünk van a kamera, utólag nem bánom, mert a lányom a közös élményeinket a maga ízlése szerint feldolgozza, nagyon jó együtt visszanézni őket! Az új adásokat már nem mindig látom előre – úgy gondolom, erre nincs is szükség. De minden alkalommal véleményezem őket! Általában nagyon tetszenek, büszke vagyok a lányomra!

A családi értékrend biztonságot ad

Márti szerint a vlogger gyerekek szüleinek a háttérben kell maradnia.

– Folyamatosan beszélgessünk a gyerekkel! Támogassuk őt, és – ha a fiatal kéri – értékeljük, kritizáljuk a videókat, természetesen építő jelleggel! Ne fojtsuk el csírájában a kezdeményezéseit, hiszen, ha megbízunk benne, miért ne adhatnánk neki szabad kezet? Csinálja, amit szeretne, de okosan – ezért fontos, hogy együtt állítsuk fel szabályokat. Hogy mi fér bele ezekbe, az a család egyéni döntése. Fontos a fiatalnak, hogy elfogadó és támogató legyen a környezete! Ha megvan az értékrend és erősek a gyökerek, a gyereknek ez biztonságot ad, ehhez tud tartani. Azt remélem, hogy az alapok nálunk megvannak, és Kitti erre jól tud építkezni. Én bízom a gyermekemben!

A fiatalnak fontos a visszajelzés!

Ha a fiatal magára marad az élményeivel, jobb híján az online tér marad neki, mint hallgatóság…

– Az egyik leggyakoribb álommunka ma a sikeres influenszer! – mondja Tóth Dániel pszichológus. – Való igaz, hogy a gondolatok megfogalmazása önmagában hasznos tevékenység, nem véletlenül szoktuk javasolni a szakmában, hogy írják le az emberek az élményeiket, vezessenek naplót. Az önkifejezés gyakorlása fontos, a vlogolás nem feltétlenül jár folyamatos kitárulkozással. A vlogoló fiatalok az adásokban jellemzően a saját komfortzónájukból indulnak ki, ez lehet zene, film, videojáték vagy bohóckodás, netán egy hangos napló, amelyben a gondolataikat, élményeiket teszik közzé. A neten a videó egyből hozzáférhető, ezzel a fiatal kinyit egy ablakot, megannyi lehetőséggel. Ha olyan tartalmat tesz közzé, ami másoknak szórakoztató, vagy valamiért érték, akkor egy-kettőre több ezer követőre tehet szert. Ha a fiatalnak ez a visszajelzés fontos – márpedig kinek nem az? –, és a hétköznapokban nem kap elég figyelmet, lehet, hogy egyre gyakrabban tesz majd ki adásokat a világhálóra, csak azért, mert beindul benne a likevadászat ösztöne. Ekkor már nem önmagát adja a gyermek, hanem arról csinál videót, amit épp a net követel, akár a semmiről is. Ha a fiatal magára marad az élményeivel, jobb híján az online tér – például a többezres nézőközönség – marad neki, mint hallgatóság…

A szülő csendben figyeljen, ne titokban!

– Kitti édesanyja ráérzett a lényegre! A szülő a legjobban úgy támogathatja a gyermekét, hogy közben kereteket is támaszt – magyarázza a szakember. – Például biztathatja a gyermekét, hogy a verseit közzétegye, ügyelve arra, hogy a videókban ne látszódjanak a lakásban található értékek, és a gyermek ne osszon meg túl sok információt magáról. Fontos, hogy a szülő következetes, őszinte és transzparens legyen. Az építő kritika általában hasznos, de tudatában kell lenni annak, hogy a gyermek célközönsége nagy valószínűséggel nem a felnőtt korosztály. Jó, ha a szülő csendben figyel, de nem titokban! Annál is inkább, mert szerencsés, ha néhány óvintézkedést még az elején megteszünk. Egyrészt a család készüljön fel a biztonságos internethasználat szabályaiból – védjék a személyes adatokat, vértezzék fel magukat a lehetséges online támadások ellen. Ha ezen túl a szülő követi a történéseket, és ott van a gyermeke mellett, akkor nagyjából mindent megtett, ami a feladata. És még valami: ne rettegjen, ha a gyermek kezében kamerát lát! Bár sok a rossz példa és példakép, a negatív hatások nagy része a vloggereket felkészületlenül, és gyakran kritikátlanul néző fiatalokat éri, nem elsősorban azokat, akik tartalmat gyártanak.

És ha a gyerek folyamatosan videókat néz?

A szülő személyes példájával igyekezzen értékeket mutatni, és adni

Mit tehetünk, amikor a gyermekünkre nem mi hatunk, hanem a vloggerek, akiket követ? Amikor ezektől az adásoktól függ, az influenszer véleményére ad, az ő ízlése szerint öltözik, játszik és beszél? Normális, hogy egy ismeretlen youtuber a gyermekünk példaképe? Tóth Dániel pszichológus szerint a gyerekeknél természetes, hogy példaképeket keresnek.

– A szülő annyit tehet, hogy partner ebben: nézzen meg gyermekével egy-egy videót, és beszéljenek róla, kinek hogyan tetszett. Mutasson a gyermeknek érdekes embereket a neten! De, ami a legfontosabb: személyes példájával igyekezzen értékeket mutatni, és adni. Az „állj fel a gép elől” helyett menjenek el együtt kirándulni! A „ne netezz annyit” helyett játsszanak társasjátékkal! Nézzenek együtt elgondolkodtató filmeket, sorozatokat, influenszereket, menjenek színházba, koncertre! Röviden szólva: a szülő adjon élményeket a gyereknek, és mindenről beszélgessen vele!