Az ovitól a Guinness-rekorder korsóig - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Az ovitól a Guinness-rekorder korsóig

Szűcs Anikó
2021. júl. 27. 5:00
Interjúk

Annak idején az óvodában is jó pajtások voltak. Aztán kamaszként egymásba szerettek, és már ötvenöt éve boldog házasságban élnek. Ráadásul van egy közös szenvedélyük is, így az egy szem fiuk, a két unokájuk és a tizennégy közeli barátjuk mellett mostanra a kétezer csodaszép söröskorsójuk is az életük fontos és meghatározó „szereplője” lett. Szemere Istvánnal és feleségével, Zsuzsával beszélgettünk.

A sződligeti kis házról kívülről még nem sejthetjük, hogy milyen páratlan kollekciót rejt, pedig Szemere István nem kevesebbel büszkélkedhet, mint hogy övé Európa egyik leggazdagabb söröskorsó-gyűjteménye. Az ajtón belépve a ház ura és felesége, Zsuzsa különleges időutazásra invitál bennünket: ehhez István egy nagyméretű fényképet vesz elő, egy szép és fontos emlékként őrzött régi fotót, amelyen tíz apró gyermek pózol szépen sorban állva a fotográfus kamerája előtt.

– Ez én vagyok, ez pedig itt a Zsuzsi – mutat a házigazda a képen egymás mellett álló fiúcskára és kislányra. – Merthogy a feleségemmel egy óvodába jártunk. A felvétel 1950-ben készült, ezen a fényképen rajta van az a két legjobb barátom, akik a mai napig is a legközelebbi barátaim. Az egyikük volt a házassági tanúm az aranylakodalmunkon.

– Az általános iskolában párhuzamos osztályba jártunk, és együtt jártunk tánciskolába is – veszi át a szót a felesége. – 14 éves korunkban ott tört ránk az első szerelem, ami kemény egy hónapig tartott, mert utána Pityu hirtelen beleszeretett a legjobb barátnőmbe. Ezzel együtt továbbra is jóban voltunk, a barátságunk a középiskola 4 éve alatt végig megmaradt. Olyannyira, hogy pontosan tudtam az összes kamaszkori lánykapcsolatáról, és ő is tudott az én fiúügyeimről, úgyhogy nekünk soha nem voltak titkaink egymás előtt. A kocka akkor fordult, amikor negyedikesek lettünk és újból fellángolt a szerelmünk. Az érettségi után fél évvel eljegyeztük egymást, a következő évben, 1966-ban pedig összeházasodtunk.

„Azok bizony kőkemény évek voltak...”

A házaspár elmondása szerint az esküvő után a közös életüket egy egyszobás félkomfortos lakásban kezdték.

– Azok bizony kőkemény évek voltak – idézi fel István –, de mi, Zsuzsival minden nehéz helyzetet túléltünk. Amikor például én főiskolás lettem, az első évben Zsuzsi keresetéből éltünk, amíg munkát nem tudtam vállalni.

– Az sem volt könnyű helyzet – teszi hozzá Zsuzsa –, hogy aznap, amikor Andris fiunk a világra jött, Pityut elvitték két évre katonának...

A Szemere-házaspár életének fontos fordulata 1985-höz kötődik.

– Az év decemberében, egy komoly kinevezést visszautasítva, felmondtam annál a külkereskedelmi vállalatnál, ahol osztályvezetőként dolgoztam – meséli a férj. – Majd 1986. április 1-én megalakítottam a saját cégemet. Zsuzsi 1996 szeptemberében csatlakozott a vállalkozásunkhoz, ami azt jelenti, hogy már 25 éve dolgozunk együtt. Vállalati tanácsadással, minőségirányítással, és Magyarországon egyedüli cégként söröskorsóval foglalkozunk.

– Eleinte tartottam egy picit a közös munkától, de hála istennek, nagyon jól tudunk együtt dolgozni – teszi hozzá Zsuzsi.

„Az első korsómat a cég reklámajándék-készletéből csentem el”

– Ez volt az első korsóm – mutatja István a kedves emléket. – 1972-ben a Fővárosi Gázműveknél dolgoztam. A főnököm a vállalati reklámajándékok felelőseként rendelt 100 darabot ebből a korsóból, én pedig elcsentem egyet a készletből. Így indult a mai napig tartó szenvedélyem. A későbbiekben ismeretségek útján szereztem be a korsókat, interneten vásároltam, és a külföldi utazásaim során is mindig gyarapítottam a gyűjteményemet. A feleségemnek pedig többé nem kellett törnie a fejét azon, hogy mivel lepjen meg karácsonyra, vagy a születésnapomra.

Istvánék 2019. májusában megnyílt kiállítótermében, a sződligeti Korsók Házában példásan rendszerezve rendben állnak a csodaszép korsók.

– Mindenekelőtt azt kellett eldöntenem, hogy a 2000 darabos gyűjteményemből egyáltalán mi kerüljön a Korsók Házába, illetve, hogy milyen rendezési elvet kövessek. Végül az 1000 legszebbnek tartott korsót állítottam ki. Az anyaguk, a gyártóik és a korsókon ábrázolt motívumok és minták szerint csoportosítottam az üvegből, porcelánból, kerámiából és ónból készült darabokat.

A gyűjtő kedvencei

A motívumok alapján rendszerezett darabok közül mindenképpen említést érdemelnek a 11-es paragrafust ábrázoló korsók, és István rögtön az idepasszoló történettel is szolgál.

– A heidelbergi egyetem diákjai az 1820-as években úgy határoztak, hogy a naponta űzött hobbijuknak a szabályait egy kódexben rögzítik. És mi az, amit az egyetemisták naponta csináltak? Hát, ittak. És hogy miért lett a sörkódexük első paragrafusa a 11-es? Mert az egyetemisták ismerték a bibliát, és tudták, hogy az első 10 paragrafust Mózes már az ótestamentumban felhasználta. Így született meg a XIX: század elején a 11-es paragrafus, ami így szólt: „Igyál, amennyit bírsz.”

– Nagy kedvencem a Gambrinus királyt, a sörfőzők fejedelmét ábrázoló 36 darabos sorozat, a híres épületeket, vagy személyeket megformáló ún. karakterkorsók közül pedig említhetném a londoni Tower őrét, a legendás Beefeatert megformáló korsót, itt Sherlock Holmes mellett... De büszke vagyok a három, olimpiai játékokat ábrázoló korsómra is. Az egyik legkedvesebb magyar tárgyú darabom pedig az 1896-os millenniumra készült, Vajdahunyad várát ábrázoló üvegkorsó – ajánl a figyelmembe István néhányat az elmúlt évezred legfontosabb, sorsdöntő eseményeit, korszakos felfedezéseit, történelmi alakjait bemutató páratlan kollekciójából.

Különlegességek a javából!

– 1997-ben voltam 50 éves: a német Gerz Söröskorsó Gyár kereskedelmi igazgatója ezt megtudta, és a gyárban nekem dedikáltatta ezt a korsót, ezzel a felirattal: „Ötven év, boldog születésnapot István Szemerének” – idézi fel István a jeles évfordulót. – Különleges megtiszteltetés volt számomra, hogy a korsót ő maga hozta el Magyarországra és adta át nekem. A gyűjteményem egyik legérdekesebb és legmutatósabb darabja ez a 125 centi magas, 32 literes korsó, amely a flamand festőművész, Bruegel Falusi lakodalom című festménye alapján készült. Ez a világon a legnagyobb korsó, így a Guinness Rekordok Könyvében is jegyzik. Azért is különleges, mert ugyanazzal a technológiával, tehát korongolással, kézi festéssel készült, mint egy félliteres korsó, de a technikai korlátai miatt ennél nagyobbat már nem lehet elkészíteni.

„Benne van a világtörténelem, és benne van az életünk is”

Minden egyes kiállított korsónak van egy azonosítója, annak alapján elolvasható az adott darab részletes leírása, amit István készített.

– Kiderítettem a közel ezer korsónak a gyártóját, a gyártási évét, a rajtuk található német szöveget magyarra fordítottam, és ezeket egy kis brosúrában meg is írtam. Minden egyes söröskorsónak története van, és én el tudom mondani mindegyiknek a történetét – teszi hozzá István, akinek több publikációja jelent már meg az amerikai székhelyű Nemzetközi Korsógyűjtő Egyesület hivatalos negyedéves magazinjában, a Prosit-ban.

– A teljes korsógyűjteményünket ebben az öt kötetben dolgoztuk fel – mutatja büszkén István a Söröskorsók Könyve-sorozat részeit. – A kötetekben több ezer fénykép és részletes korsóleírás található. A fotókat a feleségem készítette, a szerkesztés is az ő munkáját dicséri, a szövegeket én írtam. Ezekben a könyvekben nemcsak a korsógyűjtésem története van benne az első pillanattól kezdve, hanem a korsókon keresztül benne van a világtörténelem, és benne van az életünk is.

Teljesítette a fiuk kívánságát

Zsuzsa ragyogó arccal osztja meg velem az utóbbi időszak számára talán legnagyobb sikerélményét.

– Megírtam az életem történetét – mutat az asztalra kikészített kötetre, és kérdeznem sem kell, hogy mi adta hozzá az indíttatást. – A fiam kiskorától kezdve mindig imádta, amikor a régmúltról, a gyerekkoromról, a fiatal éveimről beszéltem. Andris gyakran mondogatta, hogy írjam le mindazt, amit neki, illetve az unokáimnak meséltem, merthogy az ő gyerekei is élvezettel hallgatták a régi történeteket. 3 évvel ezelőtt rászántam magam az írásra, nekiültem, de csak néhány oldalig jutottam, mert valami mindig közbeszólt. Mígnem jött a pandémia, amikor is rettentő sok időm lett, úgyhogy nekiálltam és hónapokig ezen dolgoztam. Nem kis munka volt összehozni a 220 oldalt, de megérte a fáradozást. Természetesen mindkét unokám kapott egy-egy példányt a könyvből.

„... és a szerelmünk azóta is tart”

És ez még nem minden, merthogy Zsuzsa nemcsak írni szeret, hanem fotózni is.

– A férjem 60. születésnapjára állítottam össze ezt az albumot, ez volt életem első főműve, azóta nagyon sok fotóalbumot készítettem már – újságolja mosolyogva, miközben már az aranylakodalmukat megörökítő felvételeket nézegetjük. – Annak idején nagyon szerény körülmények között tartottuk az esküvőnket, ezért is gondoltuk úgy, hogy ezen a különleges jubileumon megadjuk a módját. Az 50. házassági évfordulónk igazán szép és megható eseménnyé kerekedett, jó érzés volt együtt ünnepelni a családtagjainkkal és a barátainkkal.

– Számunkra a barátság borzasztóan fontos, a legnagyobb érték – folytatja István. – 14 barátunk van, a szó legnemesebb értelmében vett szoros kapcsolatok ezek, 50-60 éves barátságok. A két 70 éves kötelékről nem szólva. Szinte hihetetlen, hogy Zsuzsit is már 7 évtizede ismerem! Az is szép a kettőnk történetében, hogy annak idején kamaszként szerettünk egymásba és a szerelmünk azóta is tart. 55 éve élek boldog házasságban: kell ennél több? A feleségem két lábbal áll a földön, míg én időnként hajlamos vagyok szárnyalni, úgyhogy ebben is tökéletesen kiegészítjük egymást. 55 éve mindent együtt csinálunk: mindennel együtt küzdöttünk meg, és mindent együtt értünk el. A feleségem nélkül félember lennék.

További érdekes interjúk: