Anyukám a kolléganőm – „A tanáriban azért háttal ülünk egymásnak” - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Anyukám a kolléganőm – „A tanáriban azért háttal ülünk egymásnak”

Szűcs Anikó
2021. jún. 6. 8:00
Családban élni jó

Horváthné Stumm Erzsébet, a váci Piarista Gimnázium igazgatóhelyettese 20 évvel ezelőtt nagycsaládos édesanyaként kezdett el tanítani. A lánya, Luca már gyerekkorában tanteremnek rendezte be a szobáját, így számára nem volt kérdés, hogy milyen pályát választ. A pedagógusnap alkalmából beszélgettünk anyával és lányával, akik ma már közvetlen kolléganők, és mindketten nagyon szeretik a matematikát.

A kezdeteket felidézve Zsóka mosolyogva jegyzi meg: annak idején cseppet sem tudatosan választotta a tanári pályát.

– Óbudán, ahol felnőttem, egy nagyon jó általános iskolába jártam, ami után a Berzsenyi Gimnázium matematika tagozatán tanultam tovább – meséli. – Sokáig versenyszerűen sportoltam, és a kézilabdával voltak céljaim, de 17-18 évesen be kellett látnom, hogy nem lesz belőlem olimpiai bajnok. A gimis osztályfőnököm ajánlotta a figyelmembe az ELTE tanárképző főiskolai karát, mert ott indult matematika-testnevelés szak, mondván, azt nekem találták ki... Bár nem készültem gyerekkorom óta erre a hivatásra, a tanulmányaim során több olyan tanáregyéniséggel is összehozott a sors, akik nagy hatással voltak rám. A főiskola elvégzése után férjhez mentem és hamarosan édesanya lettem. Luca lányom után született két fiam, közben építkezni kezdtünk, és Dunakeszire költöztünk.

„Mintha egy varázspálcával suhintottak volna meg”

Zsóka sokáig otthon volt a gyerekekkel főállású anyaként, mígnem 2001-ben Dunakeszin abban az általános iskolában kezdte a pályát, méghozzá rögtön osztályfőnökként, ahová a gyerekei jártak.

– Ahhoz képest, hogy több mint 10 év eltelt a diplomaszerzésem óta, az első órán mintha egy varázspálcával suhintottak volna meg: minden, amit a főiskolán és a szakmai gyakorlaton tanultam, visszajött – magyarázza. – Mintha világéletemben ezzel foglalkoztam volna. Talán akkorra „értem meg” igazán erre a pályára. Pár évet tanítottam abban az iskolában, de menet közben megszületett a 4. gyermekem, és így megint kihagytam két tanévet.

Mint mondja, 2005-ben került a váci Piarista Gimnáziumba, ahol már 16. éve dolgozik, és az idei tanévtől már igazgatóhelyettes.

– Alapvetően az 5-8. osztályokban tanítottam, és ez idő alatt 3-szor 4 évet húztam le osztályfőnökként, amit különösen szerettem. Nagyon jó dolog osztályfőnöknek lenni. Szép feladat egy rám bízott csoportot igazi közösségé formálni, terelgetni, irányt mutatni nekik.

„B-tervem nem volt”

Zsóka nagyobbik lánya, Luca – elmondása szerint – nem tudja egyetlen konkrét élményhez kötni azt a döntését, hogy az édesanyja nyomdokaiba lép.

– Viszont nagyon sokszor játszottam otthon tanárosat a két öcsémmel és néha az unokatesóimmal – emlékszik vissza. – Berendeztük az egyik szobát tanteremnek, órarendet készítettünk, megszerveztük, hogy ki mit tanít, füzeteink is voltak. Az érdeklődésem már korán kialakult, és valahogy az egész életemet átszőtte a tanítás: diákkoromban gyakran segítettem az osztálytársaimnak, és rendszeresen korrepetáltam az alsóbb évfolyamokban. Később az 50 órás önkéntesi munka keretében is ezzel foglalkoztam. A lakóhelyünkön a Szent Mihály Plébánián is elég aktív voltam és vagyok, ott is foglalkoztam, foglalkozom gyerekekkel, úgyhogy valószínűleg ezek így együttesen alakították ki bennem azt az elhatározást, hogy tanár leszek. B-tervem nem volt, mindent egy lapra tettem fel, és csak az ELTE matematika szakára jelentkeztem. A plébánián való „aktívkodásom” hatására választottam a hittant a másik szakomnak.

– Luca az általánosban és a gimnáziumban is kiváló matekos volt, jól vágott az agya, így a továbbtanulásánál nem volt min gondolkodni, magától értetődő volt ez az irány – teszi hozzá az édesanya.

„Az iskolában nem az anyukám lánya vagyok”

– Egy évet tanítottam egy budapesti iskolában, amikor a Piarista Gimnázium igazgatója, aki amúgy annak idején az osztályfőnököm volt, azzal hívott fel, hogy megüresedett egy matektanári állás a gimiben. Mivel nagyon szerettem oda járni, titkon vágytam arra, hogy egyszer tanárként térjek vissza a piaristákhoz. Az egyetlen dolog, ami elgondolkodtatott, az volt, hogy Mamci (Luca így szólítja az édesanyját – a szerk.) is ott tanít, ráadásul a húgom is oda jár. A tesóm azt monda, őt nem zavarná ez a helyzet. Mamcival kapcsolatban az volt a legfőbb dilemmám, hogy tudok-e majd önálló, szuverén személyiségként dolgozni abban az iskolában, ahol az anyukám a kolléganőm. Sokat beszélgettünk erről vele is, a férjemmel is, míg végül belevágtam ebbe a „kalandba”. A tanáriban direkt olyan helyet kértem, ami kellően messze van a matekos „kupactól”, sőt, anyukámmal egymásnak háttal is ülünk, ezekre a dolgokra próbáltunk tudatosan odafigyelni. Az első értekezleten a bemutatkozásom után pedig elmondtam: azt szeretném, ha a tanári kar saját jogon fogadna el és ismerné el a munkámat, és nem azért, mert a Mamcinak a lánya vagyok. A Mamci elnevezésen persze jót derültek a kollégák, van, aki, azóta is ezzel húz.

– Számomra valahogy nyilvánvaló volt, hogy Luca egyszer itt fog kikötni – teszi hozzá Zsóka. – Semmilyen ellenérzés nem volt bennem ezzel kapcsolatban, sőt, nagy szükségünk van ilyen klassz, elhivatott fiatal tanárokra. Én inkább arra próbáltam odafigyelni, hogy semmiképpen ne telepedjek rá Lucára, és hogy ne bombázzam őt kéretlen tanácsokkal.

– Ezzel együtt nyilván elsősorban Mamcihoz fordulok segítségért, ha elakadok valamiben – jegyzi meg Luca.

– Jó érzés látni azt, hogy a lányom milyen remekül megállja a helyét. Tanítottam négy évig egy diákot, aki a 9. osztályban Lucához került. Az egyik fogadónapon összefutottam az anyukájával, aki elújságolta: a lánya otthon azt mondta, hogy most már nem a Zsóka tanárnő a legjobb matektanár, mert van nála is jobb, a Luca tanárnő.

„Az iskolában magáznak, a táborban tegeznek”

Pedagógusnapon adja magát a kérdés: vajon tanárként mi jelenti számukra a legnagyobb próbatételt a munkájukban?

A mai gyerekek sok szempontból nagyon mások, mint azok a diákok, akiket 16 évvel ezelőtt tanítottam – mondja Zsóka. – Sokkal nehezebb 45 percig folyamatosan lekötni a figyelmüket. Nap mint nap olyan sok inger éri őket, hogy rettenetesen nehéz fenntartani az érdeklődésüket. Márpedig én nem szeretek színes-szagos órát tartani csak azért, hogy az színes-szagos legyen. Akkor legyen az, hogy ha annak van értelme.

A nagyobbaknál én is sokszor tapasztalok érdektelenséget, például simán megkérdezik az órán, hogy miért kell nekik ilyeneket tanulni – teszi hozzá a lánya. – Eleinte volt is bennem némi félelem azzal kapcsolatban, hogy vajon fognak-e rám hallgatni a diákok, hiszen csak pár évvel vagyok idősebb náluk. Előfordult, hogy elkísértem őket matekversenyre és a szervezők engem is le akartak ültetni, mert engem is diáknak néztek. De alapvetően nincs gondom a fegyelmezéssel. Lelkes pályakezdőként még úgy képzeltem, hogy majd jó szigorú tanár leszek, aztán amikor idekerültem, beláttam, hogy elég hülyén venné ki magát, ha friss diplomásként nekiállnék szigorúskodni, úgyhogy egy kicsit visszavettem az eredeti elképzelésemből, és úgy érzem, hogy elfogadnak a tanítványaim.

– Ami nekem még megfűszerezi ezt a helyzetet az az, hogy egyrészt mi járunk itt Dunakeszin templomba, másrészt benne vagyok az egyházmegyés ifjúsági munkában is, és ezekből a közösségekből nagyon sokan tanulnak a gimnáziumban – folytatja Luca. – Tehát van olyan diákom, akivel nyáron együtt táborozom, és olyankor ő „Szia, Luca!”-val köszön rám, és utána a gimiben én vagyok a matektanárja, akit viszont magáz.

A szaktanári feladatokon túl

Elhivatott pedagógusként 15 évvel ezelőtt Zsóka indította el a TESZI (A Tevékeny Szeretet Iskolája – a szerk.) szolgálatot a gimnáziumban, mostanra pedig a felelős vezetőként vesz részt benne.

– Ebben a programban diákjaink számára lehetőségeket kínálunk arra, hogy karitatív tevékenységekben vegyenek részt, és hogy olyan intézményeket keresnek fel, ahol idős emberekkel, vagy fogyatékkal élőkkel találkozhatnak. Nemrég kaptam egy e-mailt az egyik volt tanítványomtól. A lány azt írta, azért választotta a gyógypedagógusi hivatást, mert annak idején neki nagyon sokat adott az, hogy minden karácsonykor elmentünk az osztállyal vagy az idősek otthonába, vagy fogyatékkal élőket látogattunk meg, ahol mindig előadtunk egy kis műsort. Ezek az alkalmak olyan nagy hatással voltak rá, hogy jórészt ezért indult el ebbe az irányba. A TESZI szolgálat révén kerültem kapcsolatba a Csörögi Tanodával is, ahol már 5. éve önkéntes munkatársként hetente egyszer hátrányos helyzetű diákokat korrepetálok. Az ottani munkám állandó kihívásokkal szolgál, ugyanakkor rengeteget tanultam és tanulok magamról is.

Matekóra a YouTube-on

Zsóka elmondása szerint igazgatóhelyettesként nagyban átalakultak a feladatai, ráadásul a mostani tanév a többszöri újratervezésről és -szervezésről szólt.

Az online tanításba egészen jól belerázódtam, ebben Luca rengeteget segített. Ő mutatta meg, melyik alkalmazásokat érdemes használni, és másban is jó példával járt elöl.

– A férjem asztalos, úgyhogy az elmúlt tanévben készített nekem otthonra egy táblát, azt felraktuk a hálószobában, és a táblánál állva rövid videókat vettem fel, úgy tanítottam a matekot – meséli Luca, aki az idei tanévben már egészen más dolgokkal foglalatoskodott, hiszen jelenleg a 8 hónapos kislányával van otthon.

– A lányomhoz hasonlóan én is gyártottam ilyen videókat, és elküldtem azokat a gyerekeknek. Sőt, van saját YouTube-csatornám is, ahol pár perces kisfilmekben magyarázom el pl. a tizedes törtek szorzását és osztását – újságolja az édesanyja.



Milyen a jó pedagógus?

"Mérhetetlenül büszke vagyok arra, hogy a lányomból ilyen kiváló pedagógus lett."

– Mamci egyik legnagyobb erőssége, hogy szigorú, de következetes pedagógus. És habár azt mondta, hogy nem szeret színes-szagos órát tartani csak azért, hogy az színes-szagos legyen, egyszer bementem egy órájára, és az aztán egy igazán profi óra volt: Mamci a módszertanban nagyon ott van! Az a hír járja róla, hogy nagyon szigorú, de azért azok a családok, akiknek az első gyerekét ő tanította matekból, azt szeretnék, hogy a 2. gyerekük is hozzá kerüljön, és azt hiszem, ez magáért beszél.

– Azt gondolom, igazából az fogja meg a diákokat, ha látják, hogy egy tanár hiteles, érti a dolgát, jól tud magyarázni, és egy hullámhosszra tud kerülni velük. Vagy például ott van a hittan: Luca egy olyan ember, aki abszolút hitelesen tud beszélni az erkölcsi és a vallási dolgokról, és ez nagyon „átjön” a diákoknak, mert ők megérzik az őszinteséget, az egyenességet, az odaadást. Többek között ezért szeretik Lucát, és azok, akiket tanít, ezért örülnek annak, hogy nála vannak. Én pedig mérhetetlenül büszke vagyok arra, hogy a lányomból ilyen kiváló pedagógus lett.

***

Videóüzenetben köszöntötte a pedagógusokat Novák Katalin családügyi miniszter a Facebookon.