„Ne engedjük el a kamaszok kezét!”

Bese Gergő katolikus pap az elmúlt hat évben a Pannonhalmi Apátság különböző tagintézményeiben tanította a diákokat. Ez a fajta munkavégzés kötetlenebb, mint ha plébánosként dolgozna, így lehetőséget teremtett arra, hogy szoros lelki kapcsolatot építsen ki a tanulókkal, hiszen elvihette őket zarándokutakra, osztálykirándulásokra, melyek alatt könnyebben megnyíltak neki a kiskamaszok.

– Amikor egy pap házasságról, párkapcsolatról, gyermeknevelésről beszél, mindig megkapja azt a vádat, hogyan beszélhet ilyen témákról, ha neki nincs családja. Erre azt szoktam mondani, hogy a pap is családban nőtt föl. A származási család válik mintává, amiben szocializálódunk. Ezt visszük tovább, valósítjuk meg felnőttként a saját családunkban. Én is felszedtem magamra jó pár dolgot, és amikor gyerekekkel találkozom, akkor előjönnek, bekapcsolnak a hozott minták. Ezért is tudok velük beszélgetni olyan alapigazságokról, amiket fontos tisztázni.

Milyen témákat érintenek a kamaszokkal?

– Mit gondolunk a család fogalmáról, a házasság fogalmáról? A hűségről, a szexualitásról? Hogyan vélekedünk a gyermekvállalásról, a gyermekre való igent mondásról, a gyermek neveléséről? Ezek mind-mind olyan megkerülhetetlen témák, amelyekről heteken keresztül tudunk beszélgetni a gyerekekkel. Azért velem beszélgetnek, mert a fent említett kérdéskörökről egyszerűen nem, vagy csak ritkán beszélgetnek otthon. Főleg a szexualitás számít tabutémának. Amikor megkérdezem a tizenkettedikes diákjaimtól, hogy tegye fel a kezét, aki ismeri a szülei megismerkedésének történetét, hogyan udvarolt apu anyunak, akkor nagy lapítás van a teremben. Nem ismerik, mert ilyesmiről nem beszélnek otthon.

Mit tesz ilyenkor a kíváncsi kamasz?

– Felmegy az internetre, ahol szépen vadvizekre terelik, a szexualitásról, a romantikáról, az udvarlásról torz képet kap. Ott nincs helye a lelki kapcsolatnak, ott csak testi kapcsolat van. Hol van már a szép fokozatosan felépített párkapcsolat? A várjunk, vágyjunk egymásra érzése, a másik tisztelete? Egyik órámon a randizásról beszélgettünk. A kamasz fiúk nem értették, mi szükség erre. Megmutatták a jobbra-balra húzós appon, hány percbe telik olyan lányt találni, akivel fél órán belül szexuális kapcsolatot lehet létesíteni. Akkor meg minek törjék magukat az udvarlással?

„Nagyon sokszor családapai funkciókat is be kell tölteni.”

– Otthon sok esetben nincs meg az a szűrő, ami megmondaná, mi hülyeség, és mi nem az. Ráadásul a mostani szülők generációjának nagy része képtelen lépést tartani a különböző népszerű netes alkalmazásokkal, oldalakkal. A gyerekekre elképesztő mennyiségű információ zúdul korlát nélkül, keretek nélkül, ha nem szabályozzák a szülők a gyermek online térben töltött idejét. Épp ezért a feladatomnak érzem, hogy rendet tegyek a kamaszok fejében.

Amikor arról beszélünk, hogy valaki papként a lelki atya szerepét tölti be, akkor nagyon sokszor családapai funkciókat is be kell töltenie, mert sok olyan dolog nem hangzik el otthon, amiről fontos lenne szót ejteni. Arról nem is beszélve, hogy a családok fele csonkacsalád, és sok gyermek nem tartja a kapcsolatot az apjával.

Amikor az alsósokhoz megyek tanítani, az elnőiesedett tanítói szakmában gyakran én vagyok az egyetlen férfi, és bizony sok kisgyermek életében, akik nők között nevelkednek, én leszek az első férfikép. Emiatt a papi és tanítói hivatásom igen sokrétű, mert azt kell pótolnom az életükben, ami pótolhatatlan. Azért megpróbálom.

Mi mindenre jó a jó apakép?

– Mindig mondom a házasulandóknak, mennyire fontos, hogy az édesapa a nulladik pillanattól fogva kivegye a részét a gyereknevelésből. A fiúgyermek is azt a mintát fogja követni apaként, amit a saját édesapjától látott. Beszéljen a gyermekéhez már akkor is, amikor az édesanyja pocakjában van! Legyen ott a szülésnél, a fürdetésnél, az etetésnél! Ne csak akkor csatlakozzon be, amikor már nagy a gyerek, és lehet vele játszani! Beszélgessen vele, legyen jelen a gyermek életében! És legfőképp: ne engedje el a kezét akkor sem, amikor kamaszkorba lép a gyerek. Ha látszólag ellenkezik is, nagyobb szüksége van a biztos családi háttérre, a támogató közegre, mint bármikor. Hiába a felnőttes külső, a kamasz legbelül még csak egy bizonytalan, sérülékeny kisgyermek.

Mennyire lehet hatni a mostani kamaszokra?

– Azoknál a középiskolásoknál, akik kamaszként találkoznak először a vallással, el kell felejteni a hitre nevelést. Értékeket azonban át lehet, és át is kell adni, ha van a gyermekben nyitottság. Nem szabad feladni a reményt, hogy valakinél mégis lesz foganatja a hallottaknak. Fontos a meghallgatás, a beszélgetés, a közösségépítés. Ha nem csupán egyéni érdekek dolgoznak egy osztályban, hanem működik az egymásra figyelés, az akár életeket is menthet, mert egyfajta jelzőrendszer alakul ki a közösségben.

„Részt veszek az életükben.”

„Számtalan módja létezik a kapcsolattartásnak, de természetesen az a kapcsolat marad meg, aminek mélysége is van.”

– Fontos, hogy feszegessünk erkölcsi kérdéseket is! Próbálom fölvenni a fonalat: én nem az a vaskalapos tanár vagyok, aki nem engedi belevinni magát a beszélgetésbe. Amikor valamilyen kérdéssel hozzám fordulnak, vagy felvetnek egy őket érdeklő témát, akkor akár a szünetben is folytatjuk annak megvitatását. A komolyabb beszélgetések során természetesen kialakul a bizalom, a kötődés – anélkül nem is juthatna el a fiatalokhoz az üzenet. Bizonyára az is szerepet játszik a bizalom építésében, hogy részt veszek az életükben: ha meghívnak a szalagavató utáni after partyra, születésnapi bulikba, akkor szívesen megyek. Ha tudom, hogy az egyik diákom egy gyorsétteremben dolgozik, akkor bemegyek hozzá megenni egy pizzát, és persze meg is dicsérem, amiért itt is helytáll.

A papi hivatás gyakran együtt jár a gyakori költözéssel. Hogyan viseli, amikor el kell válnia egy-egy szeretett kisdiáktól?

– A nevelést, a nyomonkövetést nem lehet abbahagyni. A papi hivatás egyik legszebb része, amikor az általa keresztelt kisgyermek évekkel később hozzá jár jegyesoktatásra. Ugyanígy várom, hogy az egykori diákjaim visszajöjjenek hozzám, hogy én eskessem őket. Az egyfajta bizonyítéka lenne annak, hogy nyomot hagytam az életükben, része voltam a kamasz éveiknek. Ezek a kötődések megmaradnak, bármerre is sodorjon a hivatásom. Számtalan módja létezik a kapcsolattartásnak, de természetesen az a kapcsolat marad meg, aminek mélysége is van.

A fiúk és férfiak szerepével, illetve kihívásaival kapcsolatos közös gondolkodásra hívjuk olvasóinkat június 17-18-án. Az online konferencia első napján 17.00 órától Bese Gergő atya, majd Bedő Imre, a Férfiak Klubjának alapítója osztja meg gondolatait. Június 18-án 17.00 órától Dr. Császár-Nagy Noémi klinikai szakpszichológus tart előadást az apahiányos társadalomról, majd Léder László, az Apa Akadémia alapítója beszél a modern kori apaság kihívásairól. Az online konferenciára itt regisztrálhat.