Az anyák napja mellett hazánkban is egyre inkább bekerül a köztudatba a család másik pilléréről, az apáról szóló ünnep, az apák napja. Június harmadik vasárnapján az apaságot, az édesapákat és a nagypapákat ünnepeljük. 

– Apának lenni érték és élmény. Érték, mert vannak dolgok, amiket a gyermek csak az apai kötődéssel tanul meg, és élmény, mert ez az élet legjobb szakasza – vallja Vadas János kispapacoach, kétgyermekes családapa, aki küldetésének tekinti, hogy megerősítse az apákat apa szerepeikben, tehetségükben és önbizalmukban. 

Mit csinál egy kispapacoach? 
– A kispapacoaching tulajdonképpen az én fejlesztésem – vág bele Vadas János. – Eredetileg tanár vagyok, innen van a kötődésem a pszichológiához, fejlődéslélektanhoz, pedagógiához, gyerekneveléshez, majd az egyetem elvégzése után, a multinacionális cégeknél töltött éveim alatt ismerkedtem meg a coachinggal. Belemélyedtem a tanulásba, elvégeztem a párkapcsolati tanácsadó, majd a családállító képzést is. Így indult. És azzal a vággyal, hogy minél jobb apuka legyek. Ez volt a saját belső motivációm. Hiszen apává válni nem csak nehézséget jelent, emellett van számos értékes és szerethető része. Kispapacoachként jelenleg elsősorban szülésfelkészítőket tartok édesapáknak és pároknak. Az apává és szülővé válás útján és a gyerek érkezésére való felkészülés kihívásaiban igyekszem segítséget és támogatást nyújtani. 

Milyen hasznos tanácsokat tudsz adni az édesapáknak? 
– Sosem mondom meg, hogy mit kellene csinálni, az igazi megoldás sokszor a beszélgetések során kialakuló nézőpontváltás. Azt szoktam mondani a pároknak, hogy a gyerek érkezik a családba és nem fordítva. Szülőként nem kell odadobnunk az egész felnőtt életünket a gyerekvállalás ügyének, mert ha magunkat megsemmisítjük, akkor hogyan tudnánk a gyerekünknek bármit is adni magunkból? A gyerekeknek arra van szükségük, hogy jelen legyünk, minőségi időt töltsünk velük, türelmesen és nagylelkűen legyünk ott a határátlépéseiknél, amikor egyik életszakaszból a másikba lépnek. Sok munka vár még ránk, hogy az európai férfikultúrát, apaminőséget újragondoljuk, de ennél nemesebb feladatunk nem is lehetne.

Mit tapasztalsz, manapság mennyire vannak jelen az apák a családokban? 
– Hatalmas problémának látom, hogy sokszor nem igazán. Ezért kísérek édesapákat a változás útján, mert sok férfi egész egyszerűen pénzkereső működésbe degradálja magát, pedig ennél jóval színesebb egyéniségek az apukák. Jóval értékesebbek, minthogy ilyen társadalmi funkciók mentén határozzák meg saját magukat. Ezek a klasszikus férfiminták akadályozzák, hogy rátaláljanak egy modernebb, önazonosabb működésre. Ne mondjunk le a fejlődési lehetőségekről, hiszen a tapasztalat, a tehetség, az egyediség, a tudás összessége teszi értékessé a szülőket. Ha a vágyakat összekeverjük a szükségletekkel, a munkának és a pénzhajhászásnak élünk, belekerülünk egy ördögi körbe és éppen a legfontosabbtól tartjuk magunkat távol, a családunktól. 

Ebben a tevékenységben te rátaláltál az utadra, önazonos vagy? 
– Úgy érzem, igen, de számomra is hosszú út vezetett idáig. Mint a legtöbb férfi, én is hányódtam az életben a karrier-pénz-elvárás-siker tengelyen. Egy idő után nem éreztem jól magam, teljesen kiszívott az irodai munka, fizikai tüneteim lettek. Nem tudott mit kezdeni a szervezetem a bennem dúló feszültséggel. Akkor döntöttem el, hogy váltani szeretnék. Amióta párokat kísérek, családállítással foglalkozom, egyéni folyamatokban támogatok édesapákat és édesanyákat, boldog vagyok, jól érzem magam a bőrömben. Egészségesebben élek, része tudok lenni a gyerekeim életének és jut időm a családomra. A saját életemben minőségi javulást hozott ez a váltás, ebben szeretnék támogatni másokat is. Amikor döntesz a saját sorsod felett, az az igazi szabadság. 

A saját családodban milyen programok kötődnek a „kispapacoach-hoz”? 
– Elsősorban arra törekszem, hogy a hétköznapokban megtaláljam a gyerekekkel azokat a programokat, amiket közösen tudunk jól csinálni. Minden reggel elviszem őket óvodába, sokszor megyünk együtt a kislányommal kung-fuzni, gyakran kirándulunk együtt a gyerekekkel, illetve rengeteget mesélek nekik. Szeretek velük olyanokat csinálni, amiket nagyon régen csináltunk vagy még sosem. Például egyik nap elmentünk libegőzni, de tudom ajánlani az egyre népszerűbb erdei játszótereket is. Odáig vannak értük a gyerekek. Sosem a körítés számít, hanem a szülői jelenlét. Testben és lélekben egyaránt. 

Saját édesapáddal számodra milyen élmények voltak meghatározóak? 
– Az édesapám sokáig sportolónak készült. Sokat jártunk a természetbe, meg együtt jártunk focizni a közeli térre. Nagyon tehetséges, jó fizikumú srác volt. Emlékszem, visszavonulása után is sokat futott a barátaival a Margitszigeten, ahova rendszeresen elkísértem biciklivel. Tudtak olyan iramot futni, hogy két keréken is nehéz volt követnem őket. Sok szép emlékem köt hozzá, valami hasonlót szeretnék én is átélni a gyerekeimmel, a most hétéves kislányommal és a négyéves kisfiammal. Mikor elkezdtünk nagyobb túrákra indulni a gyerekekkel, vágtam nekik az erdőben egy-egy nagy sétabotot. Minden alkalommal, ha teljesítenek egy túrát, faragunk a botba egy jelet. Büszkén mutogatják, mostanra milyen díszes lett a sok faragástól. 

Milyen jól bevált programokat ajánlasz apák és gyermekeik számára? 
– Apák napjára, meg egyébként is, olyan programokat javaslok, amelyek az édesapák számára is örömet szereznek, amivel tudnak azonosulni. A gyerekek villámgyorsan rájönnek, mi az, amiben őszintén vagyunk jelen mi, felnőttek, és miben nem, hiszen elsősorban a mintáinkat követik és nem a tanácsainkat. Az apaság tulajdonképpen teljesen hétköznapi dolog, 0-24-ben tart és nem lehet belőle szabadságra menni. Viszont, ha jól csináljuk, minden nap apák napja lesz!