Vendel (28) nagyszülei 73 és 76 évesek és nemrég ünnepelték az aranylakodalmukat: 55 éve házasok. A család valamennyi tagja hosszú életet élt meg; egyes rokonoknak volt szerencséjük még a szépunokáikat is ismerni.

„Fantasztikus volt a természet közelében felnőni”

– A nagyszüleim Magyardécsében élnek, egy erdélyi – a mai napig magyar nyelvű – faluban, fent a hegyekben. A húgommal és két unokatestvéremmel ott töltöttük a gyermekkorunkat, és milyen jókat játszottunk együtt! Az egész falu mezőgazdasággal, elsősorban cseresznyetermesztéssel foglalkozik, ezért mi már egészen pici korunktól kezdve játékos szinten ugyan, de bevonódtunk a munkába. Sajnos egyre kevesebben szeretnének ma már mezőgazdasággal foglalkozni, pedig fantasztikus élmény volt a természet közelében, állatokkal körülvéve felnőni. Voltak ott csirkék, disznók, lovak, szarvasmarhák, kutyák és macskák. Reggelente befogtuk a marhákat és kivittük őket a mezőre legeltetni. Megtanultunk felelősségteljesen gazdálkodni, előre gondolkodni és félretenni télire, barkácsolni és ellátni az állatokat. Sosem éltünk luxusban, mégis mindenünk megvolt, amit összefogással és kétkezi munkával teremtettünk meg. Szinte minden napunk így telt, kivéve a vasárnapokat, hiszen azok szentek és sérthetetlenek voltak. Olyankor templomba jártunk, nagy családi ebédeket tartottunk és pihentünk.

„Fontos a hűség és a bizalom minden ember iránt”

– A faluban mindenki ismer mindenkit, és az ott lévő fiatalok örömmel segítenek az időseknek, például a pandémia alatt bevásároltak nekik. Gyermekkorom óta hagyományőrző néptáncos vagyok, így a magyar, azon belül pedig az erdélyi kultúra nagyon közel áll a szívemhez. De ennél sokkal fontosabbak számomra azok az értékek, amelyeket a falu és a nagyszüleim képviselnek: a természet és az állatok szeretete, a hűség és a bizalom minden ember iránt, valamint a család fontossága. Jómagam már Budapesten élek, de igyekszem olyan sűrűn meglátogatni őket, amennyire csak lehet. Időközben megtanítottuk nekik a technikai vívmányok használatát, így minimum hetente videóhíváson keresztül beszélgetünk velük. Szerencsére a rokonság nagyrésze azóta is ott él, így családi körben, egy nagy közösség részeként élhetik meg idős mindennapjaikat. A gasztronómia a nagymamám révén nekem is hatalmas szenvedélyemmé vált, így az erdélyi konyha mellett számos más kultúra ízeit is örömmel készítem el.

„Szegényen élt, de amije volt, azt mind nekünk adta”

Hani (30) háromgyermekes anyuka, családjával Németországban él. Erős szálak fűzik nagymamájához, akinek sajnos már nem volt lehetősége megismerni mindhárom dédunokáját. Hani igyekszik nagymamája örökségét továbbadni saját gyermekeinek is.

– A négy nagyszülőm közül mindössze csak egyet, az anyai nagymamámat volt szerencsém megismerni. Viszont az én szeretett nagyim volt az a személy az életemben, akire mindenben számíthattam. Mindig is egy igazi vérmes asszony volt. Fiatalon csodálták a szépségét, számos férfi próbálta ellopni a szívét. Bár Kuti Mária volt a becses neve, mindenki csak Szemes Marinak hívta. Világéletében rengeteg dolgozott, építkezett és költözött, összesen pedig három gyermeke született: két lánya és egy fia. Bár én Pesten születtem és nőttem fel, gyermekkoromban sok nyarat nála töltöttem, amikre a mai napig boldogan emlékszem vissza. Minden teendőjébe bevonta – akár egyszerre – mind a hat unokáját, így együtt sütöttünk, főztünk, ültettünk a kertben. Szegényen élt, de amije volt, azt mind nekünk adta. Az egyik kedvenc közös rituálénk a lefekvések előtti esti ima volt: „Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem, de a tiéd nyitva Atyám, amíg alszunk, vigyáz reánk.”

„Kádár Jánostól kért segítséget”

– Emlékszem, mennyire talpraesett és erős asszony volt, és ugyanezeket az értékeket adta át nekünk is. Egy nap vonattal felutazott Pestre és személyesen Kádár Jánostól kért segítséget: engedje el neki a hitele felét. Mondanom sem kell, hogy határozott kiállásának köszönhetően kérésre meghallgatásra talált (mosolyog). Mamának nehéz élete volt; a második világháború végén született, édesanyját vélhetően katonák ejtették erőszakkal teherbe. Emiatt mindig is tartott a férfiaktól és az összes erejével azért küzdött, hogy egyedül is meg tudjon állni a lábán. A célja az volt, hogy nehéz sorsa ellenére értékesnek és szeretnivalónak érezze magát, amire jómagam is törekszem minden egyes nap. Kedvenc receptem tőle a rakott kel és a tojássaláta, amit úgy készítek el gyermekeimnek, ahogyan ő készítette annak idején. Elmondása szerint a vele történtek nagyon keserűek és sötétek voltak, én mégis imádtam hallgatni, amikor az életéről mesélt, hiszen rengeteget tanultam tőle. Idős korára sajnos súlyos cukorbeteg, majd autoimmun-beteg lett, ami hamar elvitte, így csak az első dédunokája születését érhette meg. A tőle kapott aranyfülbevalót azóta is hordom és egy nap szeretném majd odaajándékozni a kislányomnak, hogy később ő vigye tovább dédnagymamája emlékét.

„Nem csak nagyszülői szerepet töltött be”

Lilla (33) édesapa nélkül nőtt fel, az anyukája és a nagymamája nevelte fel őt. A mama most 81 éves és többé-kevésbé jó egészségben, jelenleg is a családdal él.

– Számomra a nagymamámmal való kapcsolatom némiképpen rendhagyóbb, mint a többségé, hiszen a szememben ő nem csak a nagyszülői szerepet, hanem a szülői szerepet is betöltötte gyermekkoromban. Nálunk tehát sosem a klasszikus családmodell érvényesült; anya és apa helyett anya volt és nagyi. Ebből kifolyólag a mamám nemcsak a nyári vakáció alatt, hanem az év minden napján az életem szerves része volt, és sosem lehetek elég hálás azért, hogy ezt megélhettem. Jelenleg is velünk él, és egy nap majd így is fog távozni: a szerettei körében és reményeink szerint az otthon melegének ölelésében.

"...sosem késő változtatni, és még ha nem is a tervek szerint alakul az életünk, az újrakezdéshez mindig megéri elég bátornak és kitartónak lenni."

„A család ereje hegyeket mozgathat meg”

– Megtanultam tőle, hogy sosem késő változtatni, és még ha nem is a tervek szerint alakul az életünk, az újrakezdéshez mindig megéri elég bátornak és kitartónak lenni. Évtizedekig bántalmazó házasságban élt, de végül sikerült elég bátorságot gyűjtenie ahhoz, hogy kilépjen belőle. Mivel látta, hogy a lánya magára maradt pici babájával (azaz velem), ezért úgy döntött, hogy hozzánk költözik. Az egész életét arra tette fel, hogy minket támogasson. Ekképpen azt is megtanultam tőle, hogy a család és annak összetartó ereje hegyeket mozgathat meg. Házi receptjeit őrzőm, kedvenc – több évtizede a birtokában lévő – receptkönyvét néhány hete adta a kezembe, hogy internet ide vagy oda, inkább abból főzzek (mosolyog). Ugyan a demenciával nap mint nap harcban áll – és ezáltal mi is –, örvendetes, hogy ezt leszámítva kicsattan az egészségtől. Remélem, hogy még nagyon sokáig velünk lesz és további bölcsességeket ad át majd nekem az élethez útravalóként.

(illusztráció: Shutterstock)

A következő cikkek is érdekelhetik:

generációkon átívelő együttműködéscsaládban élnimegértésGenerációk együttnagyszülőkcsalád mint pozitív értékhagyomány