Hátországom a családom!
Szerző:gyermekut.hu2020. 08. 17.A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése /EFOP - 1.9.5./
Az emberi élet minőségét a család alapozza meg. Így a családnak, mint háttérországnak, buroknak a legfontosabb feladata önálló életre nevelni a gyermekeket – tudhatjuk meg Bajor Anita pszichológustól.
Nem a közös vérvonal és nem is a kötelesség tartja egyben a famíliát, hanem a benne élők egymás iránti szeretete, tisztelete és az a sok-sok öröm, amit együtt megélnek. A környezetünkben élőknek – és ez fokozottan igaz a családtagjainkra – elsősorban figyelemre van szükségük. Ez élteti az emberi kapcsolatokat, ez a legtöbb, amit adhatunk és kaphatunk.
Egészséges a család, ha valamennyi tagja boldog és teljes életet él. Aki a mai társadalomban szeretné egyben tartani, annak igencsak fel kell vérteznie magát a külső és belső erőkkel szemben, hiszen a család hagyományos funkciói már gyengülnek, ami főként az életmóddal és a női-férfi szerepek átalakulásával magyarázható. Mégis e változások ellenére sem csökkent a család jelentősége az ember életében.
Készüljünk tudatosan a szülői szerepre!
Szülővé válni egy érési folyamat eredménye, amely nem a gyermek születésével kezdődik, hanem a fogantatással, sőt, azzal, hogy eldöntöttük, gyermeket vállalunk. A csecsemővel a pár addigi élete gyökeresen átalakul, egy teljesen új szerkezet születik szerepekkel, felelősséggel. A szülők új feladatokkal találkoznak, bizonyos mértékig fel kell adniuk korábbi önmagukat, egyéni céljaikat, elképzeléseiket, esetleg le kell mondaniuk egy időre a számukra fontos dolgokról.
A gyermek születése és nevelése mélyreható változásokat indít el a szülők személyiségében, éppen ezért fontos, hogy ebben a felkészülési folyamatban szembenézzenek belső mivoltukkal, a családból hozott mintákkal, a pozitív és negatív, a tudatos és a nem tudatos emlékeikkel, melyek nagymértékben meghatározzák szülői szerepüket. Érdemes időt szánni néhány kérdés megválaszolására, mint például: Milyen családot szeretnék? Milyen értékek fontosak a számomra? A neveltetésemben mi volt jó, mi tölt el jó érzéssel, és mi az, amit másképp szeretnék csinálni? Hogyan nevelném a gyermekemet?
Lényeges, hogy a szülők az apaság és az anyaság kérdéseivel is foglalkozzanak. Beszéljék meg, kinek mi az elgondolása, mit tart fontosnak. Hiteles forrásokból (pl.: könyvek, szakemberek, honlapok) érdemes ismereteket szerezniük a gyermek fejlődéséről, lelki szükségleteiről, táplálásáról, neveléséről.
A szülőknek legyen pozitív jövőképe a gyermekükről. Bízzanak abban, hogy jól fog fejlődni, és abban is, hogy szülőként meg fognak tudni felelni a kihívásoknak, a gyermek szükségleteinek. Tökéletes szülő nincs, de jó szülőnek lenni lehetséges! Ha a gyermek megkapja a számára szükséges szeretetet, a szülők odafigyelnek rá és nyitottak arra, hogy megismerjék, megértsék őt, az éppen elég.
A „családburok” szerepe
Az emberi élet minősége a családban alapozódik meg, ezért nem mindegy, hogy a kapcsolati és kommunikációs minták milyenek, a társas történések miként működnek. A család nélkülözhetetlen, védelmező, megtartó ereje rendkívül fontos, ezért belső károsodása súlyos következményekkel járhat a felnövekvő gyermek számára. Az egészséges személyiségfejlődéshez, a társas képességek kibontakozásához, a boldog, kiteljesedett élethez óvó környezetre és szeretetteli kapcsolatokra van szükség, amit alapvetően a család képes biztosítani. Családburok nélkül nem létezik védett emberi fejlődés. Optimális esetben a gyermek fejlődésének minden szakasza (az értelmi, intellektuális képességek kibontakozása, az érzelmi jóllét kialakítása, a társas készségek elsajátítása) támogató közegben zajlik. Ehhez a családburok húsz évére van szükség.
Előfordul, hogy a szülők – akár erejükön felül is – szeretnének mindent megadni a gyermeküknek és elhalmozzák játékokkal, ajándékokkal. De ez a törekvésük gyakran háttérbe szorítja a gyermeknek nyújtandó érzelmi biztonságot, elhomályosítja az érzelmek fontosságát. A kicsinek a legnagyobb szüksége arra van, hogy figyelmes, szerető, egyetértő légkörben nevelkedjék, és hogy minél több együtt töltött, tartalmas időt kapjon a szüleitől. Tudatos munkával sok-sok szeretettel, elfogadással és megértéssel olyan érett, felnőtt személyiséget nevelhetünk, aki tud adni, felelősséget vállalni, elköteleződni, és aki képes érzelmei elfogadására és feldolgozására.
(fotó: Shutterstock)