Lájkolj, nagyi!

Dr. Tróbert Anett Mária mentálhigiénés szakember, a Mentálhigiéné Intézet munkatársa szerint fontos, hogy igazodjunk egymás igényeihez és tiszteletben tartsuk a másik határait.

Tróbert Anett Mária szerint a család szempontjából mindenképpen fontos, hogy a nagyszülő – a támogatása mellett – ismerje és betartsa a szükséges határokat, igazodjon a szülőkhöz és tiszteletben tartsa azok nevelési módját.

– Cél, hogy a szülő-gyermek kapcsolatot ne széthúzza, hanem megerősítse a nagyszülő a jelenlétével. Amellett, hogy erősen bevonódik a család életébe, fontos, hogy ne vegye át a szülői szerepet. A „túlzott részvétel” egy több generáción átívelő problémává válhat, amely hosszútávon is konfliktusokat okozhat.

A nagyszülői szerep sokszínű

– Minden nagyszülő és minden család útja egyedi – folytatja Anett. – Az időskori szerepvállalás értékeket hordozó lehetőség mind a nagyszülő, mind pedig a gyerekek és az unokák számára. Lényeges, hogy ez a részvétel igazodjon a családtagok igényeihez. A részvétel mértéke függ a nagyszülők és a szülők személyes adottságaitól, mint például a testi-lelki egészségtől, a leterheltségüktől, az egyéniségüktől vagy a szükségleteiktől. Függ továbbá a nagyszülők és szülők, illetve a nagyszülők és unokák kapcsolatától is. Nyilván egy konfliktusokkal terhelt viszonyban sokkal nagyobb próbatétel a nagyszülők bevonása. Az is igaz, hogy ezerféleképpen meg lehet élni a nagyszülői szerepet. Van, aki hatalmas lelkesedéssel és örömmel támogatja az unokákat, miközben maximálisan szem előtt tartja az igényeiket, míg más elsősorban a saját szociális szükségletét helyezi előtérbe az unokákkal való kapcsolatápolás szempontjából: fontos számára, hogy a gyermek szeretetét elnyerje, viszont rá már kevésbé figyel. Olyan is előfordul, hogy egy nagyszülő társadalmi kötelességként tekint az unokákkal való kapcsolatra, viszont érzelmi kötődés nem alakul ki nála, illetve elenyésző számban, de megesik az is, hogy teljesen közömbös az unokája iránt és tudatosan nem vesz részt az életében.

A titok a megújulás és az elfogadás

"Lényeges a kreativitás és alkotás új útjainak felfedezése, a reális életcélok kitűzése, megvalósítása és az élethosszig tartó tanulás."

– Az idősödés során számos veszteséget élünk meg, ilyen például a teljesítménycsökkenés, a változó egészségi állapot és a kapcsolati háló szűkülése, vagy a szerepek megváltozása – például nyugdíjba vonulás után a társadalomban betöltött szerepünk átalakul. A lelki egészség megőrzése érdekében kiemelt jelentőségű a változások elfogadása és a pozitív önértékelés megőrzése, amelyhez az emberi kapcsolatok erősítése nagyban hozzájárulhat. Lényeges továbbá a kreativitás és alkotás új útjainak felfedezése, a reális életcélok kitűzése, megvalósítása és az élethosszig tartó tanulás is. Ezekbe simulnak bele szépen az új életszerepek, mint például a nagyszülői szerep, amelyet, ha pozitívan tudunk megélni, úgy a család fontos, értékes részeként definiálhatjuk önmagunkat. A pozitívan megélt nagyszülőség gyümölcseként pedig növekedhet az elégedettség és a kiteljesedés megélése, amely bearanyozhatja időskorunkat.

A távolság nem akadály

– Nehezített tényező lehet, ha messze él a család, viszont a mai technikai eszközök révén fenntartható a kapcsolat. Akár az unokákkal karöltve, távkapcsolatban is megélhető a nagyszülői „mentori” szerep, amely során a gyermek például felnézhet a nagyszülőjére azáltal, hogy példát mutat neki a saját életével, átadja neki az élete során felhalmozott bölcsességet. Bár ez a fajta kapcsolattartás természetesen nem egyenértékű a személyes találkozással, nagy szelete lehet a nagyszülő-unoka kapcsolat megerősödésének és kiteljesedésének. Találkoztam olyan esettel, amikor a külföldön élő család olyannyira törődött a Magyarországon élő idős hozzátartozóval, hogy ő még a távolságot is rendkívül pozitívan élte meg és a folyamatosan fenntartott kapcsolatnak hála nem érezte egyedül magát. A család rendszeres Skype beszélgetések keretében tájékoztatta és bevonta őt az életébe, beszélgethetett nemcsak a gyermekeivel, hanem az unokáival és a dédunokáival is. A távolság önmagában nem feltétlenül okoz elmagányosodást, viszont, ha a távolból sincs jelen a család, úgy a motiváció biztosan apadni fog az idős embernél. Lényeges, hogy legyen őszinte érdeklődés iránta és érezze, hogy fontos a hozzátartozói számára. Az aktív idősödés egyik legfontosabb szegmense – az egészség megőrzése mellett – a társadalomban való aktív részvétel, amelybe azonban nemcsak a család tartozik bele, hanem például a kortárskapcsolatok és az új barátságok kiépítése, vagy a társadalmi életben való részvétel is. De a családnak kiemelt szerepe van abban is, hogy támogassa a nagyszülő közösségi részvételét.

Amikor kiszorul a nagyszülő

"A nagyszülőség értékes erőforrás a fiatalabb generáció számára, hiszen például az unokáknak a nagyszülő igazi példakép lehet."

– Nagyon nehéz és fájdalmas az a helyzet, amikor a család kiszorítja a nagyszülőt az életéből, amelynek a lelki egészségére nézve is káros hatásai lehetnek hosszútávon. A sok időskori veszteség mellett plusz nehézség, ha a nagyszülő nem lehet a család része. Nehéz ezzel megküzdeni. A kérdés, hogy vajon miért szorítja ki őt a család? Nincs látható vagy komolyabb indoka, vagy esetleg van, például az, hogy a nagyszülő nem tudja tartani az egészséges határokat? Előfordul ugyanis, hogy annyira mélyen szeretne beavatkozni a család életébe, hogy az már megterhelő a saját gyermekei, unokái számára, és konfliktusokat generál. Nagyon fontos a balansz. A nagyszülőség értékes erőforrás a fiatalabb generáció számára, hiszen például az unokáknak a nagyszülő igazi példakép lehet. Számos olyan pozitív példát láttam már, amikor egy idős az élete során felhalmozott bölcsességet át tudta adni gyermekeinek és unokáinak, s ez nem csak a fiatalok számára volt nagy érték, hanem a nagyszülőben az élet értelmének megélését is nagymértékben erősítette. Ehhez persze elengedhetetlen a hajlandóság mindkét fél részéről: az idős legyen nyitott az új technológiák elsajátítására, a fiatal pedig a régi hagyományokra. A kicsi megtanítja a nagyit használni az okostelefont, ő cserébe pedig elmondja neki a legfinomabb almás pite receptjét.

„Szánjunk időt egymásra”

– Törekedjünk a kölcsönösségre. A nagyszülő eleinte maga is segítő kezet nyújt, később azonban majd ő szorul gondoskodásra. Lehetőségeinkhez mérten segítsünk neki a mindennapi élet apróbb nehézségeit megoldani, ugyanakkor támogassuk az autonómiáját, hogy minél tovább önálló maradhasson. Ne döntsünk a feje felett, hagyjunk neki szabadságot, ameddig csak lehet. Ehhez fontos, hogy ő is reálisan lássa saját korlátait és szükségleteit, főleg abban az esetben, ha már ápolásra szorul. A kapcsolatot gondozni kell, hogy élő maradhasson és folyamatosan fejlődjön: szánjunk időt egymásra, keressük egymást, találkozzunk, telefonáljunk stb. és minden helyzetben figyeljünk a másik igényeire. Időnként beszéljük át, hogy miben és miként tudjuk jól támogatni egymást a saját és másik határainak tiszteletben tartásával, valamint hogyan tudnánk a továbbiakban is jól, egymásnak teret adva, egymás értékeit megtapasztalva, örömteli módon megélni a közösen együtt töltött időt.

Neked milyen a kapcsolatod a nagyszülőkkel? Töltsd ki kvízünket!

(illusztráció: Shutterstock)