Volt meglepetés, mondjuk kókuszos kocka, lementünk a Dunára és megtörtént az első idei lábfürdő, megmásztuk a Hármashatár hegyet és minden fa mohos oldalánál manóbarlangot kerestünk. És találtunk. Most is valami rendhagyót ajánlok: Gyereknapot – szülőknek!  

Az ötletet egy kisfiú adta, aki sokat hallja a szüleit vitatkozni. Ilyenkor hosszan elmélázik. „Azt mondják, hogy szeretik egymást. Akkor miért veszekednek ennyit!?” De mivel okos kisfiú, hallgat és figyel. Mindenki tudja, hogy a gyerekek, mint a kamera veszik az adást, annak minden percét lefilmezik és a fejükben (meg a szívükben) sajátos magyarázatot kapnak a látottak.  

A helyszín a nagymamánál a nappali, anyuka egy vastag könyvet próbál kiemelni a telipakolt könyvespolcról. Apuka a széken mereng. A kisfiú pörgettyűt pörget. Ekkor anyuka megkéri apukát, hogy segítsen kivenni a könyvet, neki tartani kell a többi vaskos kötetet, különben összedől az egész halom. Apuka kényelmesen föláll, és immár ketten ügyködnek a polcnál. A kisfiú leállítja a pörgettyűt és ennyit mond: 

– De jó látni, hogy végre együtt csináltok valamit! 

A szülei meg sem hallották, hogy mit mondott a kisfiuk. Csak kihúzták együtt a vaskos albumot. Apuka visszaült a székre, anyuka lapozgatni kezdett. De a nagymama meghallotta és elrakta. Nem mélyre, mert tudta, hogy nemsokára elő fogja venni. Mint például most.  

Az ötlet, vagyis a sokszoros felismerés innen eredt. Hogy tudnunk kéne, mennyire figyelnek minket a gyerekek! Árgus szemmel követik minden lépésünket. S azonnal észreveszik, ha rosszat mozdulunk. A jellemünk és a tetteink nyitott könyv előttük. Ha úgy tetszik, mi vagyunk az első olvasmányuk.  

Aki nem hiszi, böngéssze gyereknapi gyűjtésemet – róluk, még inkább rólunk szól.  

„Hát én úgy lettem, hogy az apukám nagyon vágyott egy gyerekre, de egy papának nem lehet gyereke, ezért elkezdett keresni egy mamát. Egy jó nagy mellű nőt keresett feleségnek, mert a mamáknak nagyon kell a mell, mert azon szoptatják a kisbabájukat.” (Zoltán 7 éves) 

„Szerintem szerelem nélkül az ember nem ember. De a szeretet mégis többet ér. Mert a szeretetben nem lehet annyit csalódni.” (Bence 10 éves) 

„Anyukám nagyon ideges szokott lenni azért, mert vannak munkatársai és sokat bosszantják. Apukám is nagyon ideges, de azt nem tudom, miért.” (Beatrix 8 éves) 

„Mindig mos, főz és köt anya. Már kötött 19 pulóvert, beleszámítva egy mellényt. Most is köt magának, még az a szerencse, hogy hétköznap köt csak.” (Annamária 7 éves) 

„Szerintem az apuka az úr a családban, mert ő a leghangosabb, ő tud a legjobban kiabálni. Az anyuka a helyettese.” (Krisztián 7 éves) 

„A papák és a mamák között az a különbség, hogy a mamák halálosan utálják a focit.” (Viktor 9 éves) 

„Az én anyukám nagyon szép és nagyon jó. És mindent megcsinál nekem, és szeret velem játszani. És nagyon, nagyon szeret. Csak az a baj, hogy csak néha látom, mert elváltak. De amikor elmegyek hozzá, mindent megvesz nekem.” (Andrea 8 éves) 

„Én már sokszor megmondtam a mamának, hogy ne veszekedjen vissza a papával. Csináljon úgy, mintha továbbra is szeretné. Foglalja el magát valamivel, és akkor a papa is el fog gondolkodni és nem fog tovább kiabálni.” (Ádám 10 éves) 

„Nagyon szerették egymást, csak úgy lehetett, hogy én megszülettem. Aztán rájöttek, hogy mégsem szeretik egymást, és ezen jól összevesztek és elváltak. És most azt csinálom, hogy a papánál mindig dicsérem a mamát, és a mamának a papáról csak jókat mondok, azért, hogy kibéküljenek és összeházasodjanak. És akkor majd a papám új feleségének lesz rossz, mert ő fog egyedül maradni.” (Csaba 8 éves) 

„Az apukám egyszer jókedvű, egyszer rossz. Szereti, ha új videofilmünk van. Ha beszélget velem, egy kicsit unatkozom. Szeret játszani a kártyával és szereti, ha nyer.” (Nikoletta 9 éves) 

„Apa csak fekszik, egész nap fekszik, ha hazajön. Ha nem fekszik, akkor meg rendezkedik.” (Júlia 7 éves) 

„Apu horgászni és rejtvényt fejteni szeret. Minden vágyam csak egy, hogy ebédre ne együnk halat.” (Edit 9 éves) 

„Ha egy papának kamasz gyereke van, sokat panaszkodik a környezetének, hogy nem a régi ölbebújó kisgyerek, meg hogy saját véleménye van és a saját feje után megy. Csakhogy a szülőknek nem jut eszükbe, hogy valamikor ők is pontosan ilyenek, vagy hasonlóak voltak ebben a korban.” (Krisztina 15 éves) 

„A szerelem olyan érzés, ami vagy jól vagy rosszul végződik.” (Nóra 10 éves) 

Látják, nem túloztam, figyelnek a gyerekek! 

(Évtizedek óta élvezettel olvasom Macskássy Kati és Fekete Anna gyűjtéseit a Mi mondtuk anyuról… Mi mondtuk apuról… című könyvükben. Többezer gyerek szövegét és rajzát dolgozták fel, nagyszerű és tanulságos tükröt tartva elénk. Az idézetek innen valók.)  

Olvasta Schäffer Erzsébet korábbi írásait is?

schäffer erzsébetés akkor elmesélembloggyereknapünnepgyerekgyermeknevelés