Tavaszi ritmuszavar

Így  március utolsó vasárnapján idén is áttérünk a nyári időszámításra. Hajnali kettőkor háromra "ugrik az idő": feláldozunk egy órányi alvást, hogy korábban kezdhessük a napot, és így tovább matathassunk világosban. Sok évtizede, amikor a polgári energiafogyasztásban még inkább  a világítás dominált, volt is ennek kimutatható haszna.  Mára ez a pozitív hatás elenyészett - hiszen napsütésben is számtalan módon faljuk az áramot -, viszont egyre több szó esik az átállások élettani hátrányairól. 

Különösen a tavaszi váltás  a kritikus, amikor egyszercsak eltűnik egy órányi pihenőidő, ami már másnap hiányzik. Az óraátállítás utáni első napokban több a baleset, de még a szívrohamok is gyakoribbak. Vannak, akiknek hetekbe is telik, mire teljesen visszatalálnak a saját ritmusukhoz, visszanyerik az éjszakai nyugalmukat, s vele a nappali koncentráló képességüket. Az őszi (vissza)váltás nem ennyire drámai, bár az is megtöri a kialakult napi ritmust, de az alkalmi plusz 1 óra pihenő következményei legalább nem közveszélyesek.

Az emberek alvásigényét vizsgáló kutatások rendszerint arra mutatnak, hogy a szervezet igencsak kedveli a ritmusosságot. Akkor működik a legjobban, ha az ember mindig ugyanakkor kel-fekszik, naponta ugyanannyit alszik. Ha ez a ritmus felborul, annak nem csak némi bágyadtság és figyelmetlenség lehet a következménye. Ugyanis ez megzavarhatja az egyébként normális anyagcserét is, például növelve az inzulinrezisztenciát és/vagy rontva a vérzsírértékeket. (Rendszeressé válva pedig ezek közelebb sodornak az elhízáshoz, az érrendszeri bajokhoz vagy akár a diabéteszhez.)

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az emberi szervezet önszabályozását jelentős részben a külső fényviszonyok irányítják, azok hatására vált aktív vagy passzív üzemmódra. Amikor a szervezet éppen nyugodna, akkor ébren lenni maga a gyötrelem, fordított esetben pedig a pihenés nem működik rendesen.

Az említett két komfort-követelmény között még az óraátállítás nélkül sincs tökéletes harmónia. A természetes megvilágításnak ugyanis nincs fix napirendje: a kezdete és a tartama egyaránt eltérő az év különböző szakaszaiban. A szervezet mégis elboldogul ezzel a helyzettel, mivel  a változás elég lassú: egyik napról a másikra csak 1-2 perc a különbség a napkelte és -nyugta időpontjában. Ezzel szemben a március 27-i óraátállítás kifejezetten drámai esemény: olyan, mintha egy éjszaka alatt egy egész hónapot ugranánk az időben. A fényvezérelte természetes ébredés időpontja ugyanis csak április végére tolódna el annyit, mint amennyivel az óraátállítás azonnal korábbra hozza a vekker csörgését.

E sokkoló hatás tompítására aligha lehet jobbat ajánlani, minthogy - ha van rá idejük és módjuk - lehetőleg csökkentsék a kényszerű ugrást. Azaz kezdjenek hozzá néhány nappal korábban, és fél- vagy negyedórás lépésekben fokozatosan álljanak át az új fekvési-kelési ritmusra.

A hirtelen jött korábbi ébresztő különösen nehéz lehet azoknak, akik személyes alkatuk folytán eleve rosszul bírják a korai kelést. Ilyenek a "bagoly" karakterek, akik szívesen éjszakáznak, sokáig tudnak fennmaradni, viszont arra is szükségük van, hogy reggel tovább alhassanak. Ezzel pont ellentétei a "pacsirtáknak", akik könnyen kelnek hajnalban, viszont az estéjüket is hamar zárják. Ez a beállítódás nem egyszerűen csak személyes jellemző, hanem van egy életkorfüggő változása is. Ahogy Káldi Krisztina a Semmelweis Egyetem Élettani Intézetének docense tavaly felidézte az Index-nek: a kisgyerekek legtöbbször "pacsirtaként" boldogítják a szüleiket, majd a húszas éveikre inkább "bagollyá" válnak, de aztán mire megöregszenek, ismét pacsirtásan élik az életüket. 

Ez azt is jelzi, hogy a kamaszok szenvedhetik meg leginkább a márciusi váltást: számukra ez sokkal nagyobb megpróbáltatás lehet, mint amit a szüleik-nagyszüleik önmagukon tapasztalnak. Russell Foster 2013-ban a New Scientist folyóiratban megjelent tanulmányában úgy számolt, hogy a tizenévesek és az ötven körüliek természetes ébredési ideje mintegy 2 órával tér el egymástól. Azaz a 6-kor felriasztott tizenévesek körülbelül épp' annyira érezhetik késznek magukat az életre, mint a 4-kor kelő szüleik.

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthon mozogjon? Keresse fel a Nekem szól! kezdeményezést itt és itt.