A fizikai teljesítőképesség felmérése már jó ideje hozzá tartozik a magyar diákok életéhez. Immár egy évtizede indult az iskolákban a NETFIT-program, így az állóképességi próbák közül legalább a Cooper-teszt, meg az ingafutás ismerősnek tűnhet a szülők és a nagyszülők számára is. Még az aktivitásukat őrző fiatal felnőtteknek is sok lehetőséget kínálnak önmaguk tesztelésére a különféle versenyek, illetve okoseszközök. Ám néhány – esetleg már mozgáshiányos – évtized múltán már az is kérdéses, hogy van-e értelme az efféle teszteknek. Ha a múló idő már inkább fogyasztja az ember képességeit, mi jó van abban, ha ezzel még egy mérés is szembesíti?

Prof. Dr. Apor Péter sport- és szív-rehabilitációs szakorvos amellett érvelt néhány éve a Magyar Tudományban, hogy a fittség egy akár hatvan felett is fejleszthető önvédelmi eszköz, ezért is van értelme mérni. Mint számos tanulmány kimutatta már korábban: növeli az ember védettségét olyan népbetegségektől, mint a keringési bajok, a diabétesz meg egyes daganatos betegségek, és adott esetben gyorsíthatja is a felépülést egy-egy betegségből. A szakember úgy számol, hogy ha valaki a fittségét tekintve az "igen gyenge" kategóriából felküzdi magát a "gyenge" státuszba, már azzal is javítja 17-44 százalékkal az esélyét az említett betegségek elkerülésére.  Egy ilyen formajavulás pedig egy heti 150-200 perces mozgásprogrammal már 6-8 hét alatt elérhető.

Az egészség szempontjából elsősorban a keringési rendszer teljesítőképességével jellemzik a fittséget, amiről az vall, hogy egységnyi idő alatt mennyi izommunkához képes elegendő oxigént szállítani a szervezet. Ez a maximális oxigénfelvétel (aerob kapacitás) főleg kitartást igénylő mozgásokkal, mint a gyaloglás, futás, kerékpározás fejleszthető. Ugyanakkor az egészségmegőrzés szempontjából igen hasznosak az izomerő-fejlesztő, nyújtó, egyensúlyjavító, vagy éppen a csontrendszert edző mozgások is. Mert például míg a nagyobb izomtömeg a cukoranyagcsere szabályozását könnyíti, addig a jó egyensúly és a laza ízületek az esések elkerülésében is segítenek.  

Az aerob kapacitás mérése laboratóriumi körülmények között ugyan rutinfeladat, de az viszonylag drága is, és kevesen is férnek hozzá ilyen lehetőséghez. Ezért léteznek a tapasztalat alapján egyszerűbben kezelhető mutatók is, melyek alapján ki-ki maga is nagyjából megbecsülheti, hogy hol tart egy fittség-skálán. Apor professzor idéz is néhány ilyen irányszámot az említett cikkében. Így például egy szobakerékpáron leadott 1 wattnyi teljesítmény mintegy 10 ml oxigén felhasználásával érhető el, míg 1 km vízszintes talajon történő gyalogolás 100 ml-t, ugyanennyi futás pedig 200 ml-t igényel. Ezek a számok testsúlykilogrammonként értendők, azaz például egy 70 kilós ember 7 liter oxigént éget el az 1 kilométeres sétája alatt.

Így az is felbecsülheti akár tíz perc alatt egy egyszerű távolságméréssel a szervezete fittségét, akinek nincs teljesítménykijelzős szobabiciklije: elég megmérnie, mekkora utat tesz meg percenként, amikor tempósan gyalogol, vagy fut. Ez már elég ahhoz, hogy a mérést akár egy-két hónap múlva megismételve lássa, hogy milyen irányba tart a teljesítőképessége. Aki viszont a korosztálya tagjaihoz is mérni akarja magát, annak is készült irányadó táblázat. Abból azt is lehet tudni, mennyit kell javulnia például ahhoz, hogy a már említett "igen gyenge" kategóriából előrelépjen a "gyengébe". Apor Péter cikkében Kenneth H. Cooper kategorizálását idézi, melyben a maximális oxigénfelvétel 60 felettiekre irányadó küszöbértékei ml/ttkg/percben kifejezve a következők: 

60 év felett

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

kitűnő

nők

-17

17-20

20-24

24-30

30-31

31-

férfiak

-20

20-26

26-32

32-36

36-44

44-

 

Akinek ez a megoldás nem elég komfortos, annak segít a Magyar Szabadidősport Szövetség "Mozgásélmény szenioroknak" elnevezésű programja, melyben elérhető egy online fittségi teszt is. Ez jóval részletesebb: négy területen is felméri a résztvevők aktuális képességeit. (Videókon bemutatott könnyű gyakorlatok megismétlésekor kell néhány egyszerű mérést elvégezni. Nincs is szükség hozzá másra, mint egy mérőszalagra, két vizespalackra, meg egy székre.) A teszt kiértékelése képet ad a résztvevő izomerejéről, mozgásterjedelméről, állóképességéről és robbanékonyságáról is. Ám, mint ígérik, az eredménnyel nem hagyják magára, és videós útmutatót is adnak számára ahhoz, hogy a kritikus területeken miként javíthatná a teljesítményét. Aztán segítenek a hatás ellenőrzésben is egy idő után az újrateszteléssel.  

Talán éppen ez az ismétlési-összevetési lehetőség a legjobb ezekben a tesztekben: idősebb korban is megadhatják a folyamatos fejlődés élményét. 

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt!