Családi csontvagyon

Bár a csontozat túlnyomórészt családi örökség, a végén mindenki abból "gazdálkodhat", amit saját magának gyűjtött és megőrzött. A verseny egy életen át tart: az ember teste állandóan átépíti a maga vázát, párhuzamosan működtet csontképző, illetve azokat bontó folyamatokat. Az élet elején az előbbiek az erősebbek, túl a felén pedig az utóbbiak dominálnak. Ám a test gazdája sem teljesen kiszolgáltatott: maga is számos módon segítheti vagy gyengítheti az egyik vagy másik mechanizmust.

Derékfájástól törésig

Az ember a csontozata a harmincas évek elejére éri el a maximális tömegét, attól kezdve pedig évente mindig egy kicsit fogy.

A tét elég nagy, mert a csontozat meggyengülése lehet, hogy "csak" derék- vagy hátfájással jelentkezik, de lehet már az első jel is egy váratlan, indokolatlannak látszó törés. Ez érinthet csuklót, csigolyát, csípőt, combot, bármit. Az elsőt aztán követhetik újabbak is, és egy ilyen baleset akár végzetes is lehet. Az időskori combnyaktörések nagy arányban halálosak: az embert hosszú időre ágyba kényszerítik, az immobilitás pedig ilyenkor már könnyen hozza a végzetes trombózist vagy tüdőgyulladást. De ha még nem is következik be törés, a tartásában meggyengült csontváz a test torzulásával számtalan gyötrelmet okozhat. A csigolyák összenyomódása gyötrő satuba foghat idegpályákat, a gerinc görbülete pedig szűkítheti a mellkast, a hasüreget, rontva azzal az életfenntartó szervek működését is. De jelentkezhet a betegség térd-, könyök- vagy akár sarokfájdalmakkal vagy izomgörcsökkel is.

Bár az ember szervezete már a húszas éveire teljesen kifejlődik, a csontozata még egy további évtizedig képes erősödni. Így a harmincas évek elejére éri el a maximális tömegét, attól kezdve pedig évente mindig egy kicsit fogy. A szakemberek szerint az oszteoporózis megelőzésének az a legjobb módja, ha a fiatal felnőtt korra sikerül a lehető legnagyobb "csontvagyont" felhalmozni.

A férfiak viszonylag szerencsések, náluk rendszerint csak a hatvanas éveik után mutat tüneteket a csontritkulás. A nőknek nehezebb: a menopauzát követően az ösztrogénszint csökkenése erőteljesen felgyorsíthatja a bontó folyamatokat. Emiatt náluk a csontozat gyengülése okozta panaszok is korábban jelentkezhetnek, és a megelőzés is több figyelmet, beavatkozást kíván.

Legyen családi stratégiánk

„Bár a gyerekek, szülők, nagyszülők más-más korszakát élik a csontvagyonuk menedzselésének, e téren is van értelme a közös családi stratégiáknak.”

Bár a gyerekek, szülők, nagyszülők más-más korszakát élik a csontvagyonuk menedzselésének, e téren is van értelme a közös családi stratégiáknak. Az az életstílus, ami segíti a csontszövet mindenkori épülését és lassítja a bomlását, egyaránt segít a kicsiknek és a nagyobbaknak kihozni a lehető legtöbbet a személyes lehetőségeikből. Néhány meglehetősen egyszerű szokás lehet ennek az alapja.

A legfontosabb mind közül talán a sok mozgás. A gyakori és változatos terhelés ugyanis az élet minden szakaszában ösztönzi a csontépítő folyamatokat. A gyaloglás, a futás, a tánc éppúgy hasznosul e tekintetben, mint az izomfejlesztő gyakorlatok. Minden mozgás jó lehet. Viszont az ücsörgő család biztosan csontot veszít. Ilyenkor legrosszabbul a kisebb-nagyobb gyerekek járnak, ők ugyanis ezzel a felhalmozási idejüket vesztegetik.

Csontbarát étkezés

Vannak szokások, amelyek inkább a csontbontó folyamatokat támogatják. Ilyen a dohányzás, meg a túlzott alkoholfogyasztás. A koffein ugyancsak nem a csontok barátja, ami a kávé, a tea, az energiaitalok és a kólák esetében is a fogyasztás mérséklésére int.

Kalciumra viszont nagy szükség van a csontszövet felépítéséhez. Emiatt is kellenek a családi asztalra rendszeresen a tejfélék, illetve más gazdag kalciumforrások, mint például a spenót, a kelkáposzta, a brokkoli, a banán, a mák vagy a dió. Ám ez sem elég, ha az ezekkel bevitt ásványi anyagot a szervezet nem tudja feldolgozni. A kalcium felszívódásához ugyanis mások mellett kell D-vitamin is, amiben mifelénk a legtöbb ember szervezete hiányt szenved. Még a jó táplálkozás sem szolgáltat elegendő kalciferolt. Az előállításához szükséges napfény pedig kevés nálunk az őszi-téli időszakban. Ezért a családi csontvédelmi stratégia része lehet – legalább október-novembertől tavaszig – a tablettás D-vitamin-pótlás is.

A nagyobb baj megelőzésében az is segít, ha az, akinél már csendben kialakult a csontritkulás, időben eljut szűrővizsgálatra, csontsűrűség mérésre. Ez lehetőséget teremt arra, hogy gyógyszeres terápiával, gyógytornával és különféle életmód-korrekciókkal megállítsák a romlást, és elejét vegyék az esetleg végzetes töréseknek.

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthon mozogjon? Keresse fel a Nekem szól! kezdeményezést itt és itt!