A vitaminok nélkülözhetetlenek a szervezet megfelelő működéséhez. Olyan létfontosságú anyagok, amelyek kis mennyiségben ugyan, de fontos szerepet játszanak a legalapvetőbb életfolyamatokban, például a növekedésben, a csontképzésben, az anyagcsere-folyamatokban, az antioxidáns hatás biztosításában, az immunrendszer, az idegrendszer stabilitásában.

Oldódnak, de nem mindegy, hol

A zsírban oldódó vitaminok, ahogy a nevük is mutatja, zsírban oldódva szívódnak fel a bélrendszerben. Ezek az A-, a D-, az E- és a K vitaminok. A szervezet ezeket képes elraktározni, tartalékolni, ezért változatos, vegyes táplálkozás esetén nem alakul ki a hiányuk. Legfőbb természetes forrásaik a növényi olajok, margarinok, olajos magvak, tej- és tejtermékek, csíra- és zöldleveles zöldségek, belsőségek.

A vízben oldódó vitaminok nem raktározódnak, sőt, a szervezet számára felesleges mennyiség távozik a vizelettel, ezért célszerű a bevitelükről folyamatosan, naponta gondoskodni. Emellett a tisztítás, a sütés, a főzés, a párolás, a hosszantartó tárolás és fényhatás, a nedvesség, valamint a levegővel való érintkezés is a vitamin mennyiségének csökkenését okozza. Legfőbb természetes forrásai a zöldségek, a gyümölcsök és a gabonafélék.

Makro- és mikro építőelemek

Az ásványi anyagok olyan vegyületek, amelyek a sejtek építésében, a növekedésben, az anyagcsere-folyamazokban, például a vérképzésben, a csont- és fogképzésben, a vízháztartás szabályozásában vesznek részt. Két csoportját ismerjük: a makroelemeket és a mikroelemeket. Hogy valamennyihez megfelelő mennyiségben hozzájusson a szervezet, nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott táplálkozás.

A makroelemek olyan ásványi anyagok, amelyekből naponta néhány grammra van szüksége a szervezetnek, ide tartozik a nátrium, a kálium, a magnézium, a kalcium, a foszfor és a klór.

A mikoelemek közé sorolhatóak egyrészt azok az ásványi anyagok, amelyekből naponta csak néhány milligramm szükséges, ilyenek a vas, a cink, a réz és a vanádium. Másrészt mikroelemek a nyomelemek is, amelyekből csupán mikrogrammnyi mennyiséget kell biztosítani a szervezet számra. Ilyen a szelén, a molibdén, a jód, a mangán, a fluor, a króm, a kobalt és a nikkel.

Főszerepben az antioxidánsok

Legfontosabb szerepe az A-, a C- és az E vitaminnak, valamint a szelénnek van – ezek az antioxidánsok. A szervezetben természetes úton keletkező, illetve a külvilágból származó egészségkárosító hatások, például az erős napfény, a sugárzás, a dohányzás következtében képződő, kémiailag aktív, reakcióképes szabadgyökök ellen harcolnak. A szabadgyökök mennyiségének túlzott növekedése szöveti, sejti elváltozásokat okoz és különböző megbetegedésekhez vezethet. Ezért az antioxidások jelenléte csökkenti a szív- és érrendszeri, a daganatos, illetve az ízületi elváltozások veszélyét.

(fotó: Shutterstock)