Becsap a hűvös

A Loughboroughi Egyetem kísérletében részt vevő sofőrök például akkor vezettek a legbiztonságosabban, ha megihattak óránként 2 dl folyadékot. Ám – ahogy a Physiology and Behavior című folyóiratban beszámoltak róla – ha csak 0,25 deciliternyit kaptak óránként, akkor több mint kétszer annyit hibáztak. A kísérletet vezető Ron Maughan professzor szerint így tehát körülbelül annyira váltak veszélyessé a többi közlekedőre, mint az enyhén ittasak.  

Az elégséges folyadékpótlást nem csak külső korlátok akadályozhatják, az egyébként egészséges ember szomjúságérzete sem különösebben megbízható ösztönző hozzá. Különösen a gyerekek és az idősek esetében kíván plusz kontrollt, de már az ötveneseknél sem feltétlenül működik olyan jól, mint korábban. Ezért is szokták javasolni – akár önellenőrzésre is – a vizeletkontrollt: a sárgább-sötétebb szín gyengébb hidratációra utal.

Míg a nyári hőség segít felismerni, hogy inni kell, addig a hűvösebb idő becsapós. A MedicalOnline idézett néhány éve egy a New Hampshire-i Egyetemen készült tanulmányt, amely szerint a hidegben még jobban eltompul az emberek szomjúságérzete.  Robert Kenefick és munkatársai azt találták, hogy a 4 Celsius-fokos környezetben – bár ugyanolyan megterhelésre ugyanannyi folyadékot veszítettek –, mintegy 40 százalékkal kevésbé érezték magukat szomjasnak a kísérletben részt vevők, mint a 27 fokosban. Ezt az érzést vérvizsgálattal is kontrollálták, és azzal ugyancsak alacsonyabbnak találták a kiszáradás hatására keletkező hormon szintjét, amikor télies volt a környezet. A kutatás vezetője ezt a jelenséget azzal magyarázta, hogy hidegben a felszíni erek beszűkülnek, hogy védjék a testet a lehűléstől. Ez a test centrumában viszont vérbőséggel jár, ami – folyadékbőséget mutatva – megtéveszti a szomjúságszabályozást.  

Mindebből az is következik, hogy hűvösebb időben sűrűbben kell inni, mint ahogyan azt a test üzeni. Különösen fontos ez a szabadban végzett mozgás során. A már idézett cikk azt is felidézte, hogy ilyenkor akár 3-8 százalékos vízhiány is kialakulhat a kint dolgozóknál, sportolóknál. Ami messze több, mint az az 1-2 százalékos deficit, ami már kellemetlen fizikai tüneteket is okozhat.

Járványos időkben további ösztönző lehet a buzgó hidratálás mellett, hogy száraz, fűtött környezetben könnyebben kiszáradnak az ember nyálkahártyái is. Úgy pedig azok sokkal védtelenebbek a levegővel érkező vírusokkal, baktériumokkal szemben.  

Akit kevésbé motiválnak az azonnali előnyök, és szeret inkább távlatosan építkezni, annak is szolgáltat érvet a tudomány a mindenkori bőségesebb ivás mellett. Egy, az eBioMedicine folyóiratban idén januárban bemutatott friss tanulmány a jó hidratáltság hosszútávú egészségügyi hatásait vizsgálta.  Natalia I. Dmitrieva és munkatársai 25 éven át követve alanyaik életpályáját azt találták, hogy azoknak a középkorúaknak a szervezete, akik az átlagosnál kevésbé voltak jól hidratálva, gyorsabban öregedett. Azaz náluk hamarabb jelentkeztek egyes krónikus betegségek, illetve nagyobb valószínűséggel érte őket korai halál.  

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt!