A szezon végén nem panaszkodhatsz, taroltál a pályán!

– Összeségében azért felemás szezon volt, mert egyénileg ugyan remekül ment a játék, jöttek a gólok, a gólpasszok, de az már télen is látszott, hogy izgalmas harcot vívunk majd a bennmaradásért – emlékszik vissza az elmúlt hónapokra Dániel. – Szerencsére megmenekültünk, és így azért könnyebb itt hagyni a klubot, hogy ősztől is az élvonalban folytathatja a gárda.

Vágytál már a külföldi karrierre?

– Nem vagyok egy vándormadár típus, 25 évesen mindössze egyszer váltottam eddig csapatot, 2010-ben, amikor a fővárosba költöztem. Úgy éreztem, hogy most van itt az idő, ha ki szeretném próbálni magam külföldön is. A Philadelphia Union rendkívül korrekt lehetőséget kínált, ott jártam a válogatott edzőtábora előtt, és nagyon profi körülményeket tapasztaltam. Kiválóan felszerelt az edzőközpont, jó az iram és a színvonal, éreztem, hogy nagyon vártak már a klubnál. Ez is fontos szempont, ha egy játékos érzi, hogy ragaszkodnak hozzá. A ligát jól ismerő magyarok közül Sallói Dániellel és Baráth Botonddal is beszéltem a szerződéskötés előtt és mindannyian remek véleménnyel voltak leendő csapatomról. Fejlődik a labdarúgás Amerikában, igazi showt csinálnak a mérkőzések körítéséből és szakmailag is egyre kecsegtetőbb ott játszani. A menedzserek is kiemelten figyelnek, nagyszerű példa erre, hogy ketten is Európába szerződtek legutóbb a Uniontól, illetve az is nagyszerű visszajelzés, hogy rekordösszeget fizettek értem. Korábban csak Détári Lajos ára ért hasonló magasságokba Kispesten.

Mit szólt a család az amerikai kalandhoz?

– Érdekes, hogy a párom, Gréti az elejétől támogatott, inkább bennem voltak kétségek a csapatváltást illetően. Abban azonban megegyeztünk, hogy a gyerekek szempontjából is remek lehetőségnek ígérkezik az amerikai szerződés. Nem lesz könnyű a beilleszkedés, de Dani fiam szeptemberben már ott kezdheti az iskolai előkészítőt, jól megtanul majd angolul, aminek később biztosan hasznát veszi, októberben pedig már ott születhet meg a második kisfiunk.

Nagyon fiatalon, mindössze 20 évesen lettetek szülők, egyértelmű volt, hogy szeretnétek kistestvért Daninak?

– Az első gyerek meglepetésszerűen érkezett, de nagyon örültünk a hírnek, amikor megtudtuk, hogy Gréti babát vár. Mindig két gyerekben gondolkoztunk és az is egyértelmű volt, hogy nem szerettünk volna nagy korkülönbséget közöttük. Idén minden összejött, a szakmai sikerek mellett a magánéletben is, én pedig kifejezetten boldog vagyok, hogy ismét kisfiunk lesz. Danival már nagyon egymásra hangolódtunk az évek alatt, folyamatosan focizunk, olykor 2-3 órán keresztül nem tudjuk abbahagyni a játékot a kertben. Érzem, hogy felnéz rám, követi minden mozdulatomat, ez pedig minden pályán elért sikernél többet jelent.

Miben változtatott meg az apaság?

– Sokkal érettebb és összeszedettebb lettem. Úgy érzem, hamar ráéreztem az apaság ízére, a kezdetektől fogva az én feladatom a fürdetés és talán mondhatom, hogy ügyesen megtaláltam a hangot Danival. Edzések után siettem haza, igyekeztem mindig én elhozni az óvodából. Nem volt annyi szabadidőm, mint a születése előtt, de érzelmileg rengeteget adott, amiből építkezhettem.

A súlyos betegséged utáni visszatérés mekkora erőt adott a pályafutásodban?

– Derült égből villámcsapásként ért a hír, amikor 18 évesen rosszindulatú heredaganatot találtak az egyik vizsgálat során. Többször műtöttek, lelkileg nagyon megviselt az az időszak, de a családom végig támogatott, és akkor már Gréti is mellettem volt. Nagyot változtam a betegség hatására, mert megtanított értékelni a dolgokat! Szerencsére hamar észrevették a problémát, jól sikerültek a műtétek, így nem volt szükség kemoterápiára és sugárkezelésre, viszonylag hamar visszatérhettem a pályára, ez pedig nagy erőt adott a folytatáshoz. Úgy érzem, az apai szerepbe is emiatt tanultam hamarabb bele, ilyenkor az igazán fontos dolgokat átértékeli az ember.

Akkor ezek után egy tengerentúlra való költözés már meg se kottyan.

– Izgalmas hetek előtt állunk, az tény. Eredetileg májusban 2-3 hetet töltöttem volna Philadelphiában az Eb előtt, de vízumproblémák miatt csak 2-3 nap lett belőle, így nem sikerült még lakást találnom és az autónkat sem tudtam még átvenni. Majd nyáron ennek is meglesz az ideje, de addig minden idegszálammal a sikeres felkészülésre összpontosítok.

Hogy várod a részben hazai rendezésű Európa-bajnokság rajtját?

– Nagy izgalommal készülünk a tornára, hátborzongató belegondolni, hogy mi vár ránk a teltházas Puskás Arénában. Öt évvel ezelőtt, 2016-ban még csak kívülről követhettem a franciaországi eseményeket, egészen elképesztő volt, ahogy megmozdult az ország, most pedig már számít rám a szövetségi kapitány. Igazán álomszerű az egész. Érezzük, hogy a hátunk mögött ott lesz a több tízezres szurkolósereg, csodálatos stadionban játszhatunk hazai pályán a világsztárok ellen, ennél nem is kívánhat többet egy játékos. Igaz, hogy a halálcsoportba kerültünk, így óriási elvárásaink nem lehetnek, de erősek és szervezettek vagyunk, úgyhogy felszabadultan léphetünk majd pályára. Nem mindennapi élmények várnak ránk a német és francia világbajnokok és az Európa-bajnoki címvédő Portugália ellen!

(fotó: privát)

További érdekes interjúk:

interjúsportcsalád mint pozitív értékutazásmunka-magánélet egyensúlyakisgyermekgyermeknevelés